UnReal 1-2. évad – kritika


UnREAL, készítő: Sarah Gertrude Shapiro, szereplők: Shiri Appleby, Constance Zimmer, Craig Bierko, Jeffrey Bowyer-Chapman, amerikai drámasorozat, 42 perc, 2 évad, 2015-

money, dick, power

Eddig sem voltak illúzióink a valóságshow-kat illetően, de az UnREAL minden ocsmány manipulációt, csalást, hazugságot és kierőszakolt könnyet ezüst tálcán kínál a nézőknek, ugyanis egy insider sorozattal van dolgunk. Két erős, kegyetlen, okos és megtört nőn keresztül nyerünk bepillantást egy Nagy Ő szerű műsor kulisszái mögé. Nem dokumentumfilmes hangulatot kell elképzelni és nem is azon van a hangsúly, hogy leleplezzék ezt a műfajt, mert annál szerencsére egy sokkal pörgősebb, keményebb, szórakoztatóbb, meghatóbb és felháborítóbb drámát kapunk a Lifetime jóvoltából.

Az emberek nagy része imádja tagadni, hogy nézi a valóságshow-kat, valahogy ezek a műsorok mégis rendszeresen nézettségi csúcsokat döntenek. A sorozat készítője maga is producerként dolgozott az amerikai Nagy Ő műsorában, tudjátok abban, amiben van egy papírforma szerint helyes fickó, akinek a szívét pár hónap alatt meg kell hódítani két tucat estélyi ruhában vagy bikiniben feszülő nőnek, akik közül folyamatosan kiesnek valakik egészen addig, amíg végül csak egyetlen lány marad, akivel boldog kamuszerelmbe esnek a műsor alatt. Ehhez persze kellennek kihívások, feladatok, események és minden, ami gerjeszti feszültséget. Cicaharcokkal, szarkavarással és megdöbbentő csavarokkal van kikövezve ez az út, amit alapvetően az emberi reakciókra építenek föl. Ezeket a reakciókat azonban elő kell csalogatni a játékosokból. Erre valók a producerek meg úgy nagyjából az összes háttérmunkás, akik olyan műgonddal manipulálják a játékosokat, se istent se embert nem ismerve, hogy attól leszakad a nézők pofája. Ez persze a kamarák mögött zajlik. Eszméletlen kutatómunkát és erőt tesznek bele abba, hogy a játékosok az ő kedvük szerint viselkedjenek és teszik mindezt azért, hogy növeljék a nézőszámot. Ehhez nagyon erősen olyan típusú embernek kell lenni, akik akár az anyjukat is eladnák egy marék aprópénzért, hiszen ezek az eseménysorok sokszor függenek össze azzal, hogy hihetetlen megalázó helyzetbe terelik a játékosokat. Az egyik főszereplő, Shiri Appleby, egy interjúban azt is elmondta, hogy amikor a saját sorozatbeli karakterén dolgozott, akkor kutatómunka gyanánt leült beszélgetni pár ilyen műsor valódi producerével, akiknek feltette azt a kérdést a hallottak után, hogy nem éreznek e lelkiismeretfurdalást amiatt, amit művelnek és a kérdezettek őszinte megdöbbenéssel az arcukon válaszolták, hogy meg sem fordult a fejükben, hogy emiatt nekik rosszul kéne érezniük magukat. Természetesen most nem esküdtszék elé kívánjuk állítani őket, de ez a felvezető elég fontos információ az UnREAL-lel kapcsolatban, mert így könnyebb megérteni, hogy mi is volt maga a sorozat múzsája és könnyebb lesz azt is elfogadnunk, hogy bár ez csupán egy fikció, egy jól megírt dráma, attól még meglehetősen valós alapokra épül.

A történetben a szakmától már kicsit megtört és enyhén őrült, azonban borzasztóan tehetséges Rachel (Shiri Appleby) lesz a főszereplő, aki az egyik legnagyobb manipulátor és egy nagyon erőteljes, azonban fura barátságot ápol az executive producerével, Quinnel (Constance Zimmer), aki például a House of Cards-ból lehet amúgy ismerős. Szóval ők készítenek egy Everlasting névre keresztelt Nagy Ő alapokon nyugvó reality műsort, amiben szakmailag kiválóan építgetik a show-t és közben igyekeznek hatalmon maradni a hivatásukban. Nem csak a játékosokat befolyásolják nagy erőkkel, hanem a kollégáikat is. Az eddig kijött két évadban (idén érkezik a harmadik) egy ilyen show-t kísérhetünk végig az elejétől a végéig, miközben egyre jobban megismerjük a két főszereplő magánéletét is, amiből amúgy annyira nincs sok, mert iszonyat workaholisták.
A sorozat első évada a kritikusok nagy kedvence volt. Azt érdemes róla tudni, hogy nincs benne egy perc belassulás se. Elég határozott irányba tart mindig a történet, ami okosan fel van építve az első képkockától az utolsóig. A karakterek nem egysíkúan vannak ábrázolva, hisz hiába lenne nehéz első látásra szeretni ezt a két gonoszkodó nőt, azért bőven kapunk választ a motivációjukra és elég háttérinfót ahhoz, hogy ne utáljuk őket, hanem izguljunk értük még akkor is, ha néha valóban gusztustalan dolgokat művelnek. Minden jelenet borzasztóan pörgős, a párbeszédek olyan pattogósak, hogy a néző csak kapkodja a fejét és rengeteg humorral meg jó dumával vannak tele. A drámai vonal is meglehetősen vaskos, mert természetesen mindig jókor dobnak be egy-egy moralizálásra okot adó történést vagy egy olyan szomorú csavart, ami miatt simán könnybe lában a szemünk. A főszereplők kapcsolata erős alapokon nyugszik, de mégis mindig konfliktusokkal teli, aminek megfelelően éreztetik a súlyát és ezen kívül a sorozat még valamiben nem tud hibázni. Ez pedig nem más, mint a mellékszereplők. Szinte mindegyik borzasztóan erősen megrajzolt karakter, nagyon jól megírt szöveggel és a közegbe beleillő tulajdonságokkal.

A legnagyobb élvezetet természetesen mindig azok a részek adják, ahol éppen próbálják a drámát gyártani, azaz a kontroll szobában, ahol a kivetítőkön figyelik, hogy mit sikerült kamerára venni és hol kéne kicsit bekavarni, hogy a műsor még eladhatóbb legyen. Óriási tapsban törtnek ki, ha valakit sikerült olyan megalázó helyzetbe hozni, amilyet szántak neki. Általában mindegyik játékosnak választanak egy becenevet és egymás közt csak így szólítják őket. Így tudjuk meg, hogy az ilyen műsorokban mindig jól jön egy MILF, egy özvegy, a színes-bőrű lány, a rasszista, a feleség típus, a trófea stb. A nyájas képű műsorvezető, aki az igaz szerelemről nyom le negédes szöveget a TV-nézőknek a felkonfban este már a kieső játékosok valamelyikét viszi szobára. Az operatőrök ugyanígy fenik a fogukat a nyerésre esélytelen lányokra, akiket a kiesésük után esetleg megfektethetnek, miközben a producerek olyan gusztustalanul manipulálják a még játékban maradt lányokat, hogy attól tényleg felfordul az ember nyomra. De hát ez a televíziózás. Vér kell, könnyek, dráma, játék, sziréna, harc, szex, vagyis minden, ami az eddigi évek tévés tapasztalatait figyelembe véve a nézők ki mondott vagy ki nem mondott óhaját szolgálja ki.

Az UnREAL egy nagyon szórakoztató és pörgős sorozat lett két borzasztóan tehetséges színésznővel a főszerepben olyan történetekkel, amik kerek egészet adnak ki. Az egyetlen veszte az lehet és ha nem vigyáznak lesz is, hogy túl magasra teszik a lécet és ezt megugrani már veszélyes lesz a hitelességet tekintve. Az eddig lement két évadban már néha éreztünk pár túlzó mozdulatsort, de amit eddig kaptunk, az még belefért egy jóféle dráma kereteibe. Egyelőre borzasztóan élvezetes ez a valóságshow, amiben az igazi valóság a kulisszák mögött zajlik.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Daniel Day-Lewis 60
Következő cikk A hét röhögései (188.)