Better Call Saul 3. évad – kritika


Better Call Saul 3. évad, készítők: Vince Gilligan, Peter Gould, szereplők: Bob Odenkirk, Jonathan Banks, Michael McKean, Rhea Seehorn, színes, amerikai drámasorozat, 48 perc, 3. évad, 2017. 

A Breaking Bad spinoff sorozata még mindig tökéletes. A Better Call Saul legújabb évada ugyanolyan igényes, drámai, vicces, izgalmas és okos mint az előző kettő volt. Kötelező darab, mint az elődje, amiből most még több szereplőt kapunk, többek között újra itt lesz a csirkés-gyorséttermes Gus Fring is. Hogy hogyan fog kapcsolódni a sorozat ahhoz a részhez, ami a Breaking Bad után történt, azt nem tudjuk, de Vince Gilliganék kezébe az életünket is belehelyeznénk, mert biztos hogy a legjobb történetet hoznák ki belőle.

A sztori valahol ott maradt abba, hogy Jimmy egy elég súlyos csalását beismerte bátyjának, aki rögzítette a beszélgetést. Chuck egy irgalmatlan szemét testvér, aki tetteit a törvénnyel magyarázza és ezzel nehéz is vitázni, de hozzájuk képest Káin és Ábel sztorija tündérmese volt. Mike-nak az előző évad végén valaki üzenetet hagyott, így félbehagyott egy gyilkosságot, valamint Jimmy és Kim együtt vannak és épp saját ügyvédi irodájukat nyitották meg. Ezzel búcsúztak és most, az új évadban nagy jelentősége lesz annak a hangfelvételnek. Jimmy vészesen közeledik a Saul Goodman karakter irányába, ami ugye a Breaking Badből jól ismert ügyeskedő, kiégett és mégis százon pörgő zugügyvéd. Chuck a legdurvább bánásmódban részesíti testvérét és az egyik legkeményebb történetszálat hozza. Mike is újabb bizniszekbe fog és marad a fölöslegesen soha meg nem szólaló, de tettekben annál beszédesebb karakter, miközben olyan emberek köszönnek vissza a BB-ből, mint Gus, a félelmetesen nyugodt természetű, hétköznapi embernek álcázott gengszter, plusz itt lesz Saul titkárnője, valamint az a srác, akinek tudjuk, hogy Gus elvágta a torkát egyszer Walter White és Jesse Pinkman előtt.

Tehát rohadt sok easter eggre kell számítani, tele van utalásokkal, de persze ezek ismerete nélkül is abszolút élvezhető. A sorozat egyéni atmoszférája, a dialógusok nélküli beállításokkal még mindig az egyik legjobb, amit képernyőn láttunk, miközben mindig mindenki folyamatosan morális válságban szenved, kapargatja a határait, hogy mit szabad tennie, mit kéne tenni és végül mi az amit megtesz. Aztán végül teszed amit tenned kell. Ez a mondta feltűnően sokszor hangzik el a sorozatban. Ettől lesz igazán felnőttes az egész, mert ezzel egy kicsit felelősséget vállalnak a tetteikért a szereplők, ami tudjuk, hogy milyen rohadt nehéz mozdulatsor. Mert itt már neked kell feltakarítanod a saját szarodat, nem lehet mindig másra mutogatni, vállalni kell a tettek következményét. Persze mindenki kiskapukat szeretne, de azok a pillanatok, amikor ezek az emberek a kezükbe veszik a saját sorsukat és végül nem másokat hibáztatnak, az nagyon felemelő tud lenni és ezzel egy időben baromi nyomasztó is.  Ráadásul már nem gyerekekről beszélünk, hanem felnőtt emberekről, kiforrt személyiségekről, és nincsenek benne olyan tipikus karakterfejlődések, mint más sorozatokban, ahol a szereplők túl egyszerűen és logikátlanul jutnak el A pontból B pontba. Ők már olyan emberek, akiket a körülmények formálnak, pedig nekik már nincs kedvük változni. Nem fogunk 180 fokos fordulatokkal találkozni, ez nem a csodák birodalma, de logikus változásokat mégis látunk. És lehet, hogy ez csak egy hajszálnyit különbözik attól, amit eddig láttunk, de olyan részletesen és tökéletesen ábrázolják a szereplőket, hogy így még annak az pici változásnak is brutális súlya lesz és valóságosnak hat.Nem csak a főbb karakterek hibátlanok, de még a mellékszereplők mozdulatai is aprólékosan ki vannak dolgozva. Pedig a Better Call Saul nincsen túlcsicsázva, mellőzi a giccsességet, nem hangoskodik, csak csendesen tökéletes. Feszes tempó, jól adagolt feszültség és borzasztóan ötletes történetek. Mike cipős és nyomkövetős jelenete csak egy apróság volt és kicsit bonyolult, de olyan trükkös, amit nehéz lett volna előre megjósolni. (Ha esetleg valakinek nem világos a nyomkövetős sztori, annak itt egy magyarázó link, amiből megint csak arra tudunk következtetni, hogy az alkotók zseniálisak. https://imgur.com/a/njg5C#qDJwWqd )

Tényleg továbbra is csak ilyen túlzó jelzőkkel tudjuk illetni a sorozatot, mert imádjuk a részleteit, a szimbólumait, a precizitását, a karaktereket, a színészek elképesztő játékát és leginkább azt a néha felbukkanó maró humort. Mindenki harca a szituációkkal és önmagával leköti az embert, megmozgatja és belénk ivódik.

Berendelték a negyedik évadot is. Alig várjuk és fogalmunk sincs hogyan fogjuk kibírni addig. Tényleg nincs benne olyan hiba, amit ki lehetne emelni, vagy amire érdemes lenne időt fecsérelni. Az egyetlen baj a sorozattal, hogy az anyasorozat után már nem hat újdonságként. A Breaking Bad egy gyémánt volt, amire ráleltünk és megvesztünk érte, a Better Call Saulnál már tisztában vagyunk vele, hogy mivel van dolgunk, de most jön a csiszolás, amikor valamit tökéletessé tesznek. Szerintem évadról évadra jobb lesz, arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy vajon fogjuk e látni azt az időszakot is, ami a Breaking Bad idejében játszódott, vagy majd valahogy ugranak a jövőbe, mert ugye gyakran onnan indul ez a visszaemlékezés. Mindegyis, bármi legyen, tuti megoldják.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Elválaszthatatlanok
Következő cikk Kisvárosi gyilkosok