Viszály: Bette és Joan (Feud) 1. évad – Kritika készítők: Ryan Murphy, Jaffe Cohen, Michael Zam, szereplők: Jessica Lange, Susan Sarandon, Stanley Tucci, amerikai életrajzi drámasorozat, 60 perc, 1. évad, 2017.
Bette Davis és Joan Crawford neve talán már nem cseng mindenki számára olyan ismerősen, mint mondjuk Marilyn Monroe-é, pedig Hollywood fénykorának két igazi Oscar-díjas sztárjáról beszélünk. A két színésznő között meghúzódó híres viszályról készített sorozatot az FX. Jessica Lange és Susan Sarandon tökéletes választások voltak a szerepre és a nyolcrészes sorozat nem csak azoknak szórakoztató, akik már ismerik a két színésznő történetét. Akik most hallanak róluk először, azok biztosan nem fogják elhinni amit látnak, pedig a sztorik igazak.
A pilotot szerettük és már az első részben jól látszott, hogy a Viszály: Bette és Joan hibátlan korrajzzal, gyönyörű díszlettel, jó vágóképekkel és rengeteg híres színésszel (Stanley Tucci, Catherine Zeta-Jones, Kathy Bates, Kiernan Shipka, Sarah Paulson) dolgozik majd. Hollywood aranykora lehet, hogy túl van romantizálva és pár dologban a sorozat is ráerősít, hogy valójában nem sok minden változott (például: az újságírók), de borzasztóan nagy élmény innen nézni azt a kort, ami akkor még friss volt. A férfiközpontú Hollywood, az akkoriban nem túl tehetségesnek tartott rendezők, akik mára legendásak és úgy egyáltalán az egész filmkészítés mechanikája, valamint az érzelmi oldala, hogy milyen megélni, amikor egyik pillanatban ünnepelt sztár vagy, a következőben pedig már tudomást sem vesz rólad az a világ amelyik előtte még a tenyerén hordott.
A antológiasorozat amiben Ryan Murphy már jeleskedett az American Crime Story-nál. Az O.J. Simpson ügy azonban ismertebb volt mint ez a mostani. Bette Davis És Joan Crawford a régi filmek kedvelőinek nyilván nevezetesek, de pont az a jó ebben a sorozatban, hogy simán felkeltik az érdeklődését és baromi jó filmtörténeti tanórába vonják be azokat, akik még nem is hallottak róluk.
Eszméletlen volt az a viszály ami a két színésznő között fönnállt. Egyfajta féltékenységből fakadt, bár beszélnek szerelmi háromszögről is, ami viszont biztos, hogy bár a média adta alájuk a lovat, tényleg iszonyat szurkálódósan és kendőzetlenül nyilatkoztak egymásról. Crawford gyönyörű nő volt, míg Davis-t inkább hihetetlen tehetsége határozta meg. A sorozat történetének legjava arról az időszakról szól, amikor már mindkettőjük csillaga leáldozóban volt és belefogtak az 1962-es Mi történt Baby Jane-nel? c. film forgatásába. Innen szinte haláluk napjáig kísérjük őket figyelemmel. Annak ellenére, hogy két igazi díváról van szó, akik kellően beképzeltek, iszonyat egoisták, hiúk és érzékenyek voltak, valahogy a végére mégis kicsit megértjük őket és közel kerülnek hozzánk. Akkor kezdjük el érteni, hogy a kettejük közt húzódó viszály valójában pont abból fakadhatott, hogy több volt köztük a hasonlóság, mint azt gondolták volna. Bármennyire is gyűlölték egymást, valójában csodálták a másik munkáját még akkor is, ha nem mondták ki. Jól meg is fogalmazták a sorozatban, hogy ez a viszály valójában nem az utálatról szólt, hanem a fájdalomról és ez nagyon átértékeli bennünk az ellenségeskedésüket.
Az egy dolog, hogy csodálatos a díszlet és iszonyat meló volt a forgatás, mivel a Mi történt Baby Jane-nel? film jeleneteit Lang és Sarandon tűpontosan utánozza le. Azonban ami miatt a Viszály igazán jól sikerült az az, hogy a sorozatnak volt szíve miközben oltári a storyline, ami mondjuk nem csak az ő érdemük, hanem a valóságé is. Mindketten óriási sztárok voltak. Joan Crawfordnak nehéz gyerekkora volt, de mindet megtett azért, hogy sztár legyen, egyszerűen eldöntötte, hogy az lesz és egy percig sem félte ehhez használni a szépségét és a vonzerejét. Betty Davis ezzel szemben nem volt egy szexszimbólum, viszont nagy tehetséggel bírt, aki a 11 Oscar-jelöléséből kettőt díjra is váltott. Davis amúgy azt mondta, hogy majd akkor forgat filmet Joannal, ha befagy a pokol, amikor azonban a két nőt Hollywood elkezdte kidobni magából, mert megöregedtek, akkor mégis elvállalták a Baby Jane filmet. 
Ennek forgatása sem volt egyszerű, hiszen a színésznők folyamatosan szurkálódtak, valamint a rendező és a forgalmazó direkt uszította is őket egymás ellen, hogy minél nagyobb hírverést kapjon a forgatás. Volt egy jelenet, amiben Davis megveri Crawfordot, akit úgy fejbe rúgott, hogy annak felszakadt a fejbőre, valamint mindenhova Coca-Cola automatákat rakatott, mert Crawford közismerten a Pepsi arca volt. Crawford sem hagyta magát, az egyik színben, ahol Davis-nek kellett őt kicipelni, állítólag direkt ólomövet rakott magára, hogy még nehezebb legyen, illetve állandóan beleköhögött a jelenetbe, hogy minél többször fel kelljen azt venni és Davis így több fizikai megterhelésben részesüljön. Az igazi csata még hátravolt, hiszen a filmért Bette Davis-t Oscarra jelölték, Joan Crawfordot viszont nem. Davis elkönyveltnek érezte a sikert és biztosan várta harmadik Oscar-díját, miközben Crawford a háta mögött – akit amúgy nem jelöltek a díjra ekkor – szinte kampányt folytatott ellene, hogy ne kapja meg, illetve körbetelefonálta a többi jelöltet, hogy átveszi helyettük a díjat, ha ők nyernének. Így történt, hogy Joan Crawford vette át abban az évben az Oscart, persze valaki helyett, és tette mindezt azért, hogy porig alázza Davis-t.
Ilyen sztorikról szól a Viszály: Bette és Joan, egy nagyon jó korban, kitűnő színészekkel, akik ha máshogy állnak egymáshoz, talán még legjobb barátnők is lehettek volna. Csakhogy ebben a szakmában nem az az érdekes, ha nyugodtság van körülötted, hanem ha káosz és ezt ők is nagyon jól tudták. A sikerbe fektették az életüket és bármit megtettek érte, miközben belül ugyanazok az esendő emberek voltak, mint akik kezdetben rajongtak értük, majd elfeledkeztek róluk. Tényleg megható lett a sorozat, ami Hollywood legfényesebb csillagait mutatja be, ahogy azok lepotyogtak a filmgyártás egéről.
