Volt egyszer két Németország 1. évad – kritika


Volt egyszer két Németország (Deutschland 83), készítő: Anna LeVine, szereplők: Jonas Nay, Maria Schrader, Ulrich Noethen, német dráma és thrillersorozat, 42 perc, 1. évad, 2017-

Egy német sorozat, ami amerikai tévében is bemutatásra került és nálunk is adta az RTL Klub. A ’80-as években élőknek igazi időutazás lesz a Volt egyszer két Németország, ami egy kémtörténettel mutatja be a kettészakad Németországot a hidegháború idején. Nagyon megszokott szerkezettel dolgozik a sorozat a klasszikus téglaként beépülő részét tekintve, de cserébe iszonyatosan ügyel a díszletre és a részletes korrajzra, hogy a néző úgy érezze ő maga a Berlini Fal és az egyik oldalról a NSZK magasodik fölé, a másikról meg az NDK.

Európai sorozat ez, ami jól megállja a helyét és hitelesnek is tűnik a németek szemszögének középpontba helyezésével. A tengerentúlon is adták, sőt a briteknél is nagy siker volt, de kelet-európaiként még könnyebb átérezni a történetet. Ha nem is éltük meg, de akár szüleink sztorizgatásából pontosan tudjuk mit jelentett a ’80-as években egy Adidas cipő, egy tábla csoki vagy egy jó minőségű kávé, nyugatról. A Good Bye, Lenin! volt az a film, ami ebben a témában nálunk nagyobb siker volt és fiatalon abból csodálkoztunk rá először, hogy mit is jelképezett az a Fal Németország fővárosában. A korrajz hibátlan lett. Iszonyatosan autentikus a környezet a Trabantoktól, az archív felvételek bevágásán, a szobák berendezésén és a ruhákon át, amire még jócskán ráerősít a zene is. Már Peter Schilling Major Tomja beszippantja a nézőt és a 99 Luftballons-nál már biztosan tudjuk, hogy ez így fog folytatódni. A második évad jövőre jön, ami Deutschland 86 címen fog futni, tehát három évvel a mostani események után játszódik majd.

Egyelőre azonban 1983-ban járunk és a keletnémetek hírszerzés céljából egy nagyon fiatal srácot küldenek át nyugatra kémkedni, hogy ott mindenféle fontos információt és dokumentumot gyűjtsön be. Martin (Jonas Nay), aki még csak 24 éves és rettenetesen zöldfülű, elkötelezett NDK-s és állítja, hogy feláldozná magát Kelet-Németországért, azonban nem tetszik neki az ötlet, hogy nyugatra menjen, hiszen nem akarja otthon hagyni beteg édesanyját és barátnőjét. Végül mégis ott találja magát az NSZK-ban egy katonai támaszponton a hidegháború idején. Elképzelése szerint gyorsan teljesíti a rábízott feladatot, lefényképezi a dokumentumokat a fegyverkezésről, majd azzal a lendülettel indulna is haza, azonban még több munkát bíznak rá és Martinnak hamar leesik, hogy a legkisebb botlás is az életébe kerülhet. Itt aztán minden a legtipikusabb kémfilmek szerint zajlik: a kódolt üzenetek, a kettős játszmák és az erkölcsök beáldozása a magasabb cél érdekében. A karakterek szerencsére nem maradnak egydimenziósak és a többségnek megvan a magához való esze, így logikusan bonyolódnak a szálak, ami elég sokszor teremt valóban éles és izgulni való helyzeteket. Kiegyensúlyozottan próbáltak benne használni mindenféle motivációt így kerül a képbe a szerelem, a szex, a halál, a betegség, a családi viszályok, a politikai összeférhetetlenség, tehát minden olyan kellék, ami drámai mélypontokat tud eredményezni, illetve olyan szituációkat, amiből ki kell keveredni és meg kell oldani.

A nyolc rész elég sok karaktert vonultat föl és nem választ magának csapatot, így mindkét oldal motivációit értjük. Természetesen Martinért izgulunk, akinek egyre jobban nyitják föl a szemét a sorozat eseményei, hogy milyen is valójában a nyugati Németország, valamint a keleten maradt karaktereknél is látjuk, hogy nem mindenki hisz mélyen az ottani rendszerben. A sorozat azonban messze van a hibátlantól. Néha egyszerűen csak túl sok mindent akar megmutatni, rengeteg olyan témát érint (például az AIDS, a különféle kommunák, a hippik), amikre sok ideje nem jut, így elég természetellenesen hatnak és nincs idejük kibontani. A cselekményben is van pár logikai buktató, valamint egy két megoldás (hogyan lépnek kapcsolatba a kémmel) elég hiteltelenné válik, vagy legalábbis nehéz elképzelni, hogy ilyen gördülékeny lett volna a valóságban.

A Volt egyszer két Németország egy korrekt sorozat, ami bizonyítja, hogy Európa is simán képes ilyen komoly témákban forgatni. Talán azt a drámai hatást nem sikerült elérniük, amit érezhetően szerettek volna, de az biztos, hogy végig hitelesek próbáltak maradni és atmoszférát teremteni tudnak.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Stephen King-rajongók újabb sorozatot kapnak, míg az X-akták 11. évadában megint cigarettázik a férfi - Trailerek
Következő cikk Ez vár rád, ha Jon Snow lesz a férjed