A nőkért (Die göttliche Ordnung/The Divine Order), rendező: Petra Biondina Volpe, szereplők: Marie Leunberger, Maximilan Simonischek, Rachel Braunschweig, Sibylle Brunner, svájci dráma, 96 perc, 2017. (16)
Tudtad, hogy a nőknek is van?
Svájc Oscar-nevezettje egy humoros, szórakoztató és egyben elgondolkodtató film, mely az 1971-es népszavazást megelőző állapotokat mutatja be egy vidéki kis település lakóinak szemén keresztül. Vajon ebben a mélyen vallásos és konzervatív országban megadják-e a férfiak a nőknek a szavazati jogot, vagy továbbra is a konyhában, a fakanál mellett marad a helyük?
Svájc Oscar-nevezettje talán még a rutinosabb mozinézőket sem hozza lázba, pedig azon túl, hogy a svájci filmek jók, A nőkért egy olyan témát jár körül, mely napjainkban is aktuális. Ha Svájcról van szó, legtöbbünknek a semlegességen és a háromszög alakú csokin kívül a jólét jut eszébe. Egyáltalán nem törvényszerű, hogyha egy ország gazdag, akkor annak társadalmi berendezkedése is demokratikus és előremutató. Nem elfeledkezve Atatürk politikájának szégyenteljes pillanatairól, az Oszmán Birodalom romjain újjáépülő világi Törökországban is több joga volt a nőknek a múlt század húszas és harmincas éveiben, mint 1971-ben Svájcban.
És bár így ment ez évszázadokon át, mindkét oldalon találunk olyanokat, akiket ez frusztrált. Mikor az ország eljutott oda, hogy ezen változtasson, vagyis első körben a nők szavazati jogáról hozzon döntést, akkor ezt az egyébként kisebbségben lévő férfiak tették meg. Azok a férfiak, akiket egész életükben arra neveltek, hogy a politizáló nő Isten rendje ellen való (amivel még a nők egy jelentős része is egyetértett). A film egy vidéki kis település eseményein keresztül mutatja be, hogy a régi beidegződések ellenére hogyan tudott mégis az igen szavazatok száma felülkerekedni. Nora az odaadó anya és feleség munkahelyét otthagyva neveli gyermekeit és szolgálja ki házsártos apósát, míg férje, Hans részlegvezető lesz. Nora szemmel láthatóan nem arra született, hogy élete végéig mosson, főzzön, takarítson a férfiakra, meg is pályáz egy állást, de az utolsó szó a törvény értelmében így is Hansé lesz. Norát megérinti a változás szele, egyre fogékonyabb lesz a feminizmus eszméire és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a nők egyenjogúságáért harcoló mozgalom élén áll, amivel a frissen előléptetett és éppen katonai szolgálatát teljesítő férjét teszi akarata ellenére nevetség tárgyává.
Az egyenjogúság, a politikai szabadság elhozza a szexuális szabadságot is és még egy csomó olyan dolgot, ami a nők számára egyenlőséget biztosít az iskolában, a munkahelyen és otthon is. Az ellenzőknek be kell látniuk, hogy egy sikeres, egészséges önbizalommal bíró és – minden téren – felszabadult nő sokkal többet képes hozzáadni a közöshöz, mint egy rabszolga. A Nőkért a svájciakra jellemző fekete humorral mutatja be ezt a folyamatot – néhány hónapot felölelve – nagyon okosan és szórakoztatóan feldolgozva.
