Sötétben (Aus dem Nichts), rendező: Fatih Akin, szereplők: Diane Kruger, Denis Moschitto, Numar Acar, német-francia krimi, 106 perc, 2017. (16)
Németnek lenni
A török származású Fatih Akin a bevándorlók sérelmére elkövetett gyilkosságokról készített filmet egy, a családját elvesztő feleség és anya szerepére kihegyezve.
Katja Sekerci (Diane Kruger) férje és fia életüket vesztik egy robbantásos merényletben. Bár Nuri Sekerci (Numan Acar) irodája a török negyedben volt, a rendőrség első körben kizárja a vallási és politikai indíttatást, inkább maffia leszámolásra gyanakszanak, mivel a férfi korábban kábítószer terjesztésért börtönben ült. Amikor az esetnek már gyanúsítottjai is lesznek, a cselekmény beköltözik a tárgyalóterembe. Sok minden szól ellenük és egyiküket Katja felfedezni véli a helyszínen, de a dolog nem ilyen egyszerű.
Nem szükséges személyesen átélnünk egy bírósági tárgyalást, hogy tudjuk, mi zajlik odabent. Ez a rész roppant tanulságos és előhozza a nézőből azt (a tehetetlen dühöt), amit nap, mint nap megtapasztal, hiszen a jog és az igazság sokszor (legtöbbször) elkülönül egymástól. Az elkövetők motivációja nem ismert, az apa vallomása alapján annyit minden esetre megtudunk, hogy a fia a hitleri életmű nagy rajongója (ennyi valóban elég?). Az apa láthatóan tanult, törvénytisztelő ember, kifejezetten szimpatikus, bocsánatot kér a fia tettéért, mintegy helyette is bűnbánást tanúsítva. A fiú és társa nem is nagyon szólalnak meg, egyszerű, nem túl okos, érzelem nélküli embereknek vannak beállítva. A merénylők ügyvédje kifejezetten ellenszenves és még egy sebet is sikerült szereznie, amiről a néző előbb gondolja azt (mire ide eljut a film, már biztosan), hogy verekedett, mintsem beütötte a konyhakredencbe. Katja ügyvédje ezzel szemben éles eszű, elhivatott, szenvedélyes, biztos, ami biztos, az olasz-török származású Denis Moschitto alakítja.
A cselekmény megtörtént eseményeken alapul, azonban a fikció során erősen beskatulyáz mindenkit. A börtönviselt, kurd származású férfi jó útra tért, leteszi a drogot, diplomát szerez, irodát nyit, szerető apa és férj. A nő, aki korábban tőle vásárolta a drogot, a felesége és gyermekének anyja lesz, ugyan félbehagyja tanulmányait, de példás életet él. Az elkövetők pedig olyanok, amilyenek. Leginkább semmilyenek. Üresek, érzéketlenek, valahol, valamikor nagyon kisiklott az életük, talán haragszanak a világra, talán maguk sem tudják, mit akarnak igazából. Fatih Akin választott, inkább a szeretteit elvesztő nő oldaláról mutatja meg a dolgokat, de azzal, hogy a másik oldal szinte csak díszletként van jelen, a valós események, vagyis a bevándorlók sérelmére elkövetett merényletek nincsenek körüljárva, nincsenek a maguk komplexitásában megvizsgálva. Valahol legbelül érezzük, hogy az egész azért nem ennyire egyszerű. Elfogadva ezen döntését, a kivitelezésre nem lehet panasz. Diane Kruger (ha jól tudom, első anyanyelvű főszerepe) megérdemelten kapta alakításáért a legjobb színésznőnek járó díjat Cannes-ban. Nagyon erős és nagyon meggyőző, ahogy végigjárja a gyász fokozatait, majd eljut a bosszúig. Hosszú út vezet a börtönben kötött esküvőtől a török negyeden át a görög tengerpartig, ahol lezárul az ő személyes drámája.
A fentebb említett hiányosságai ellenére a Sötétségben egy feszes, jól kimunkált alkotás, ami egy másik szemszögből közelíti meg napjaink egyik legfontosabb problémáját (?), miközben kellő higgadtsággal mutat rá a német mintademokrácia hibáira.
