Seven Seconds, készítő: Veena Sud, szereplők: Clare-Hope Ashitey, Michael Mosley, Regina King, amerikai krimi és dráma sorozat, 60 perc, 1. évad, 2018.
A Netflix jóvoltából készült Seven Seconds azért tűnt fontosnak, mert a Gyilkosság (The Killing) alkotójának új sorozata, amiben szintén egy meghalt kamasz körül folyik a nyomozás, azonban olyan izgalmakra és drámára ne számítsunk, mint a The Killing esetében.
Pedig sok a hasonlóság a két sorozat között. Itt is folyamatosan szar az idő, tapinthatóan jó a kémia a két nyomozgató főszereplő közt, ez a sorozat is egy feldolgozás (csak itt az eredeti egy orosz film volt), itt is szenved mindenki ahogy illik, lassan bontakozik ki az ügy, nyomasztó a hangulat, de ezeken a felületes motívumokon kívül nincs több közös pont, ráadásul a tempója néhol fárasztóan belassul és öncélú lesz a szereplők életnagyságú szenvedésének bemutatása, ami pont az ellenkező hatást váltja ki és az együttérzés helyett, csak haladnánk már tovább a sztoriban. Ezt a luxust azért sem engedhetné meg magának a széria, mert itt már rögtön az elején tudjuk, hogy ki volt a gyilkos, sőt előbb vagyunk tisztában az elkövető személyével, mint magával az áldozattal. Innentől az az izgalom ki is marad, hogy a részekkel együtt haladva derüljön fény a gyilkos kilétére, így csak arra alapozhat a sorozat, hogy mekkora feszültséget tud generálni a nyomozást illetően.
A történet szerint egy újonc rendőr épp a terhes feleségéhez siet a kórházba, amikor figyelmetlenségből elüt egy biciklis afroamerikai kamaszfiút. Azonnal hívja is a csapatát és a helyszínre kiérkezett főnöke úgy látja jónak, ha eltusolják az ügyet, hisz nincs szükség még egy olyan balhéra, amiben fekete fiút ölnek meg rendőrök. A terv az, hogy majd rákenik valakire szépen a gyilkosságot és az ügy le is van zárva. Azonban itt jön a képbe egy alkoholista ügyésznő és a frissen odakerült nyomozó, akik együtt kezdik el felgöngyölíteni az ügyet. A halott fiú szülei szenvednek ahogy kell, bele a kamerába, kövér könnycseppekben, megrekedt életben, amire a házasságuk is valószínűleg rá fog menni, miközben az együtt nyomozó párosról egyre több személyes információt kapunk, ami alapján könnyű lesz velük azonosulni és drukkolni nekik. Ebből a pontból kiemelkedő a Seven Seconds, mert elsőre el se tudjuk képzelni, hogy KJ és Fish jó páros legyenek, de az alkoholista ügyésznő – akinek hála láthatunk női antihőst – és a kínosan keménykedő nyomozó, mégis zsigerien hitelesek lesznek és izgalmasak amikor együtt vannak a képernyőn. A rendőrség többi tagja, akik az ügyet igyekeznek eltitkolni, ők viszont bántóan egysíkúak, sima gonosz, korrupt rendőrök, akikben nincs semmi dimenzió. A szülők ábrázolásával is pont az a gond, hogy realisztikus a gyász útjának bemutatása az ő szemszögükből, jó játékra ad teret a düh, a végtelen szomorúság és a mindenre elszántság, valamint a tehetetlen beletörődés, de ezekben semmi új nincs és kiszámíthatóak, amik csak nyújtják a játékidőt, de nem mozdítanak előrébb.
A másik probléma azzal van, hogy túl okosan szeretne túl sok témához nyúlni, aminek van aktualitása, lehet társadalomkritikai mondandója vagy szubkult utalása. A veteránok helyzetétől kezdve, a korrupt rendőrökön és a klasszikus drogkereskedőkön át egészen addig megy, hogy a végén bedobja a black lives matter bombát. Ez viszont képtelen robbanni, mert maga a sorozat látszólag nem erre volt fölhúzva, vagy elfelejtettek vele foglalkozni. Maximum az első részben, ahol az áldozatot egyáltalán nem láthattuk, legalábbis az arcát nem, egyetlen képkocka erejéig sem, hogy ezzel is belénk sulykolják, hogy egy újabb arctalan fekete fiúval van dolgunk. Ez a vonal aztán szépen ráerősít az amerikai igazságszolgáltatás igazságtalan mivoltjára, ami ki is veri a biztosítékot a nézőnél, de nincs olyan drasztikus hatása, mint azt szerették volna.
A Seven Seconds nem az egyszerre darálós műfaj, mert túl lassúak hozzá a részek, de a színészek nagyot mennek benne, főleg a nyomozópáros, a történet viszont lerágott csont, amihez jó lett volna a körítés, de túl sokféle volt és igazán egyiket sem sikerült kitűnően megvalósítani.
