American Crime Story 2. évad: The Assasination of Gianni Versace – kritika, író: Tom Rob Smith, szereplők: Penélope Cruz, Ricky Martin, Darren Criss, Edgar Ramírez, színes, amerikai, dráma és krimisorozat, 42 perc, 2. évad, 2018.
Nagyon precíz és feszült sorozat volt a 2016-os O.J. Simpson-ügyet feldolgozó American Crime Story, ami nem véletlenül volt hatalmas siker. Nem hiába várta mindenki a Versace gyilkosságot feldolgozó folytatást, amit Penélope Cruzzal és Ricky Martinnal reklámoztak be és bár minőségi lett a kivitelezés, kicsit csalódottak voltunk, mert pont nem Versace megöléséről szól a második évad.
A címmel ellentétben, a sorozat központi figurája Andrew Cunanan, a fiatal, intelligens, kifinomult ízléssel bíró, homoszexuális sorozatgyilkos, aki attól vált közismertté, hogy ő lőtte le a világhírű divattervezőt, Gianni Versace-t. Az antológia sorozat második évada kilenc részen keresztül próbálja meg elmesélni, hogy egyrészt mi lehetett a fiú indítéka a gyilkosságokra, másrészt bemutatja mindegyik áldozatát. Ez már eleve nagy fordulat az első évadhoz képest, ahol valóban a címszereplőn volt a fókusz és egy korrekten feszes tárgyalótermi drámát kaptunk. Azt már korábban is hallani lehetett, hogy a Versace család elhatárolódik a sorozattól, amit túl giccsesnek és a valósággal nem feltétlenül megegyezőnek találtak. Arra azonban nem lehet panaszunk, hogy milyen minőséget szállított Ryan Murphy csapata, de nagyon változó volt a színvonala magának a történetnek. Azzal csavartak egyet a dolgon, hogy a gyilkosságokat nem időrendben mutatták meg, így egy kicsit olyan volt, mintha kirakóznánk. Néha dinamikusak voltak a történések, aztán meg belefulladt az önismétlés mocsarába, azt az érzetet keltve, hogy túl nagy fába vágták a közmondásos fejszét, miközben néha csak öncélú unalomba torkolltak részek.
Abból a szempontból szerencsés a hazai néző, hogy Versace neve nyilván ismerősen cseng, de Andrew Cunananról nem sokat tudunk, így bőven tartogat új információt és tényeket a sorozat. A rendkívül magas IQ-val rendelkező, művelt, huszonéves fiú 1997-ben öt embert ölt meg, ezzel felkerült az FBI 10 legkeresettebb személyének listájára is. Azzal vált híressé és volt képes fennmaradni a popkultúrában, hogy áldozatai között idősebb, tehetős férfiak is szerepeltek, akiknek a szeretője volt. Cunanant a személyiségzavar már gyerekkorától kezdve végigkísérte. Kényszeres hazudozó volt, aki „őszintén” tudta magát megjátszani, hogy elérje célját, ami általában a pénz volt; a sorozatból is hamar kiderült, hogy a szeretetet luxusban mérte, ami teljesen evidens volt számára, hogy neki ez jár.
A sorozat viszont ott sántikál feltűnően, hogy úgy tűnik, mintha nem lett volna elég alapanyaga a készítőknek és ezért sok helyen csak húzták a történetet. Valószínűleg ezért használták azt a technikát, hogy az áldozatokat is hagyták közelebbről megismerni, hogy ne csupán számolható hullák legyenek, hanem lássuk a kapcsolatukat a tettessel és a világgal és így még jobban megismerjük magát Cunanant is. Az utolsó részeknél még a fiú gyerekkorába is visszamegyünk, ahol egy lelki diszfunkcionalitásban szenvedő családot találunk, de ez is valahogy furcsán lesz beteges és nem egyértelműsít vagy okol, ami mindenképpen jó pont a sorozatnak. Inkább csak bemutat.
Az American Crime Story 2. évadának azonban van még egy hangosan üvöltő témája és ez a homoszexualitás. Itt nem csak ennek egyéni megéléséről van szó – bár amikor igen, akkor azt az egyes karaktereken nagyon pontosan ábrázolja és kibontja – hanem arról is, hogy milyen volt a 90-es évek Amerikájában melegnek lenni. Nem könnyeket megeresztő kordrámáról van szó, hanem egy olyan háttérinformációról, ami lassan kúszik előre, ugyanis, hiába érezzük úgy, hogy a 90-es évek még itt van a sarkon, valójában nagyon távoli. Akkor még nem volt mindenkinél netes okostelefon, nem volt olyan rendszeres a coming out és a sorozat azt is hitelesen mutatja meg, hogy például a rendőrök hozzáállása milyen volt, ha az ügyeket egyértelműen jellemezte a homoszexuális gyilkosság.
Az, hogy a sorozat címe is tartalmazza Versace nevét, azért fontos, mert bár nem róla szól, pontosan egy ilyen kaliberű híresség kellett ahhoz, hogy ezzel a sorozatgyilkossal is valóban komolyan kezdjenek el foglalkozni és hajtóvadászatot indítsanak, így aztán már képbe jöttek a családtagok, mint a Penélopé Cruz alakította Donatella Versace vagy Ricky Martin, mint Gianni élettársa. A legkiemelkedőbbet mégis Darren Criss alakítja Cunanan karakterében és nem csak azért, mert ő szerepel a legtöbbet, hibátlan, ahogy megformálja ezt a fényűzésre és sikerre vágyó megszállott, személyiségzavaros, az életet egy általunk ismeretlen sarokból figyelő férfit. Pedig anno a Glee-ben még nem gondoltuk, hogy ennyire komplex szerepet is rá lehet bízni.
A feszültségből lehetett volna több és azt soha nem fogjuk megtudni, hogy a fiktív részekben mennyi az igazság, mert már nem kérdezhetjük meg a résztvevőket, de egy korrekt évad lett ez az American Crime Story-ból. Olyan jó nincs, mint az első, de még egy kategóriába is nehéz sorolni őket, valamit viszont nagyon tudtak a készítők, mert még ez az olykor elsuhanó vizuális giccs is tudott hiteles lenni.
