American Crime Story 2. évad – kritika


American Crime Story 2. évad: The Assasination of Gianni Versace – kritika, író: Tom Rob Smith, szereplők: Penélope Cruz, Ricky Martin, Darren Criss, Edgar Ramírez, színes, amerikai, dráma és krimisorozat, 42 perc, 2. évad, 2018.

 

Nagyon precíz és feszült sorozat volt a 2016-os O.J. Simpson-ügyet feldolgozó American Crime Story, ami nem véletlenül volt hatalmas siker. Nem hiába várta mindenki a Versace gyilkosságot feldolgozó folytatást, amit Penélope Cruzzal és Ricky Martinnal reklámoztak be és bár minőségi lett a kivitelezés, kicsit csalódottak voltunk, mert pont nem Versace megöléséről szól a második évad.

A címmel ellentétben, a sorozat központi figurája Andrew Cunanan, a fiatal, intelligens, kifinomult ízléssel bíró, homoszexuális sorozatgyilkos, aki attól vált közismertté, hogy ő lőtte le a világhírű divattervezőt, Gianni Versace-t. Az antológia sorozat második évada kilenc részen keresztül próbálja meg elmesélni, hogy egyrészt mi lehetett a fiú indítéka a gyilkosságokra, másrészt bemutatja mindegyik áldozatát. Ez már eleve nagy fordulat az első évadhoz képest, ahol valóban a címszereplőn volt a fókusz és egy korrekten feszes tárgyalótermi drámát kaptunk. Azt már korábban is hallani lehetett, hogy a Versace család elhatárolódik a sorozattól, amit túl giccsesnek és a valósággal nem feltétlenül megegyezőnek találtak. Arra azonban nem lehet panaszunk, hogy milyen minőséget szállított Ryan Murphy csapata, de nagyon változó volt a színvonala magának a történetnek. Azzal csavartak egyet a dolgon, hogy a gyilkosságokat nem időrendben mutatták meg, így egy kicsit olyan volt, mintha kirakóznánk. Néha dinamikusak voltak a történések, aztán meg belefulladt az önismétlés mocsarába, azt az érzetet keltve, hogy túl nagy fába vágták a közmondásos fejszét, miközben néha csak öncélú unalomba torkolltak részek.

Abból a szempontból szerencsés a hazai néző, hogy Versace neve nyilván ismerősen cseng, de Andrew Cunananról nem sokat tudunk, így bőven tartogat új információt és tényeket a sorozat. A rendkívül magas IQ-val rendelkező, művelt, huszonéves fiú 1997-ben öt embert ölt meg, ezzel felkerült az FBI 10 legkeresettebb személyének listájára is. Azzal vált híressé és volt képes fennmaradni a popkultúrában, hogy áldozatai között idősebb, tehetős férfiak is szerepeltek, akiknek a szeretője volt. Cunanant a személyiségzavar már gyerekkorától kezdve végigkísérte. Kényszeres hazudozó volt, aki “őszintén” tudta magát megjátszani, hogy elérje célját, ami általában a pénz volt; a sorozatból is hamar kiderült, hogy a szeretetet luxusban mérte, ami teljesen evidens volt számára, hogy neki ez jár.

A sorozat viszont ott sántikál feltűnően, hogy úgy tűnik, mintha nem lett volna elég alapanyaga a készítőknek és ezért sok helyen csak húzták a történetet. Valószínűleg ezért használták azt a technikát, hogy az áldozatokat is hagyták közelebbről megismerni, hogy ne csupán számolható hullák legyenek, hanem lássuk a kapcsolatukat a tettessel és a világgal és így még jobban megismerjük magát Cunanant is. Az utolsó részeknél még a fiú gyerekkorába is visszamegyünk, ahol egy lelki diszfunkcionalitásban szenvedő családot találunk, de ez is valahogy furcsán lesz beteges és nem egyértelműsít vagy okol, ami mindenképpen jó pont a sorozatnak. Inkább csak bemutat.

Az American Crime Story 2. évadának azonban van még egy hangosan üvöltő témája és ez a homoszexualitás. Itt nem csak ennek egyéni megéléséről van szó – bár amikor igen, akkor azt az egyes karaktereken nagyon pontosan ábrázolja és kibontja – hanem arról is, hogy milyen volt a 90-es évek Amerikájában melegnek lenni. Nem könnyeket megeresztő kordrámáról van szó, hanem egy olyan háttérinformációról, ami lassan kúszik előre, ugyanis, hiába érezzük úgy, hogy a 90-es évek még itt van a sarkon, valójában nagyon távoli. Akkor még nem volt mindenkinél netes okostelefon, nem volt olyan rendszeres a coming out és a sorozat azt is hitelesen mutatja meg, hogy például a rendőrök hozzáállása milyen volt, ha az ügyeket egyértelműen jellemezte a homoszexuális gyilkosság.

Az, hogy a sorozat címe is tartalmazza Versace nevét, azért fontos, mert bár nem róla szól, pontosan egy ilyen kaliberű híresség kellett ahhoz, hogy ezzel a sorozatgyilkossal is valóban komolyan kezdjenek el foglalkozni és hajtóvadászatot indítsanak, így aztán már képbe jöttek a családtagok, mint a Penélopé Cruz alakította Donatella Versace vagy Ricky Martin, mint Gianni élettársa. A legkiemelkedőbbet mégis Darren Criss alakítja Cunanan karakterében és nem csak azért, mert ő szerepel a legtöbbet, hibátlan, ahogy megformálja ezt a fényűzésre és sikerre vágyó megszállott, személyiségzavaros, az életet egy általunk ismeretlen sarokból figyelő férfit. Pedig anno a Glee-ben még nem gondoltuk, hogy ennyire komplex szerepet is rá lehet bízni.

A feszültségből lehetett volna több és azt soha nem fogjuk megtudni, hogy a fiktív részekben mennyi az igazság, mert már nem kérdezhetjük meg a résztvevőket, de egy korrekt évad lett ez az American Crime Story-ból. Olyan jó nincs, mint az első, de még egy kategóriába is nehéz sorolni őket, valamit viszont nagyon tudtak a készítők, mert még ez az olykor elsuhanó vizuális giccs is tudott hiteles lenni.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Steven Spielberg Stephen King regényéből készít filmet
Következő cikk 150 operatőr, aki nagy hatással volt a filmművészetre