Rendező: Bereczki Csilla, író: Yasmina Reza, szereposztás: Péterfy Bori, Herczeg Adrienn, Szikszai Rémusz, Hevér Gábor, egyfelvonásos darab, 90 perc, premier: 2018. április 7. Átrium (15)
Házaspárbaj egy részben
Ezzel az alcímmel mutatták be Yasmina Reza Az öldöklés istene című drámájának legújabb magyar feldolgozását az Átriumban. A magyar származású francia írónő fekete komédiája 2009-ben megnyert minden jelentős írói díjat (Laurence Olivier-díj, Tony-díj), 2011-ben pedig Roman Polanski készített belőle erős szereposztással egy veretes filmváltozatot ugyanezzel a címmel.
Az alkotás színpadra termett, semmi kétség és már csak azért is, mert még szórakoztatóbb, mint mozgóképes formában. Ott leginkább a hatásokkal és a vizualitással az egyhelyszínes keret nyomasztó hangulata dominál, na meg a karakterjellemek, itt viszont a szituációk és a verbalitás sokkal komédiaszerűbbé teszik a darabot, annak ellenére, hogy tényleg súlyos kérdéseket feszeget. A szereplők képtelenek elhagyni a lakást, ami a szürrealista rendező, Luis Bunuel Az öldöklő angyal című művét idézi. Bár kevésbé abszurd, ám szintén az ember elállatiasodásával foglalkozik ez a színmű is.
A történet szerintem már ismert mindenki számára: két kisgyerek összeverekedésének apropóján az áldozat szülei meghívják a támadó gyermek szüleit lakásukba, hogy tisztázzák a dolgokat. A hangulat nagyon hullámzó lesz, előjön mindenkinek a sötétebbik éne és a sérelmek felszínre törnek mind a házastárs vitában, mind az egyszemélyes konfliktusok során. Itt az eredeti, francia neveket és helyszíneket használják a darabban, így a szereplők nevei is maradtak Anette Reille (Péterfy Bori), Véronique Houllié (Herczeg Adrienn), Alain Reille (Sziszai Rémusz) és Michel Houllé (Hevér Gábor).
A díszletet Szakács Ferencnek köszönhetjük, aki nagyon autentikusra és átláthatóra húzta fel a falakat, így akár egy-egy szituáció során több irányba is van lehetőségünk koncentrálni, ami a kamaradrámákkal ellentétben nagyon pörgőssé és feszítetté teszik a darabot. A színészek zseniálisak, ugyanis a legnagyobb kihívás ezekben a karakterekben, hogy röpke másfél óra alatt a sznob középosztálybeli jellemüket le kell vetkőzniük és kimutatni állatias énjüket. Mind a négy színész kvalitása erre termett és mindenkinél hiteles volt az átalakulás. A dramaturgia hullámzik, egyszer keserű a hangvétel, máskor szarkasztikus és egyben roppant szórakoztató. Nagyon hamar elrepül ez a másfél óra, ami igazán minőségi kikapcsolódást nyújt.
