Túl szexi lány (I Feel Pretty), rendező: Abby Kohn, Marc Silverstein, szereplők: Amy Schumer, Michelle Williams, Busy Philipps, kínai-angol vígjáték, 110 perc, 2018. (12)
Bár a szívem ragyog, hétköznapi vagyok…
Ami Schumer a korhatár fogságában meglehetősen visszafogott, a magát a külvárosi alagsorból az üveg és acél felhőkarcolók felsőbb emeletére felküzdő átlagos lány szerepében könnyed, tét nélküli szórakozást nyújt.
Renee Bennett (Amy Schumer) egy tök átlagos csajszi. Őt magát láthatóan sokkal jobban zavarja, hogy nem egy modellalkat, mint a környezetében bárki mást. Bár vannak változásra (változtatni akarásra) utaló jelek, a termékeket és szolgáltatásokat ma még mindig szép emberekkel adják el, ami nagyjából annyit jelent, hogy az illető fiatal, jó alakú (sportos, de minimum vékony), szép arcú. Ki látott már nőiesen telt kirakati bábut? Az áruházak polcain halomban állnak a „skinny” és „slim” fazonú ruhák, L-esnél nagyobb méretet csak online lehet rendelni. Renee ráadásul egy jó nevű kozmetikai cégnél dolgozik, ahol eldugják őt egy pincében, amin a rendszergazda Masonnel (a nem kifejezetten adoniszi adottságokkal megáldott, de kétségkívül karakteres Adrian Martinez) osztozik. Egy nap beüti a fejét, melynek eredményeként szépnek látja magát. Az önbizalomfröccs hatására bepasizik, magasabb pozícióba kerül a cégnél és még a vezetőséggel is összehaverkodik, a poénok 101 %-a pedig azon ül, hogy valójában külsőre semmit sem változott.
A túl szexi lány egyre jobban eltávolodik saját önnön magától, ami természetesen kihat a kapcsolataira, így amikor minden visszacsinálódik, jöhet a nagy bocsánatkérés mindenkitől. A stand up komikus számára kiállni a közönség elé egyfajta terápia, ahol kibeszélheti magából vágyait, álmait, félelmeit. Ha jól csinálja, egész szépen lehet vele keresni, ahogy nő a népszerűség, a dolgok már nem egy közeli ismerőssel, hanem saját magával történnek meg. Amy Schumer nagyon jó ebben, fokozatosan, átgondoltan építette fel magát, szókimondó, tabudöntögető stílusa lett a névjegye. Nem lenne szabad elfelejteni, hogy ő nem egy színész, aki bármit eljátszik (bár valószínűleg sok mindent el tudna). Egy film, amit rá építenek lehetőleg ne nagyon térjen el attól a valakitől, akinek (amilyennek) a stand upos közönség megismerte. Ebből a szempontból a korhatár megköti a kezét, jóval kisebb teret engedve neki, gondolatait, stílusát, eszköztárát csak mérsékelten használhatja (ki). A kompromisszum nem lehet megoldás, röviden: a vígjáték legyen Amy Schumerért és ne Amy Shcumer a vígjátékért.
Ettől függetlenül a Túl szexi lány szórakoztató, relatíve jól körbejárja az énkép, az elvárásoknak és magunknak való megfelelés, az önbizalom és a társas kapcsolatok kérdését. A szépségipar is megkapja a magáét, az egyik legviccesebb jelenet, ahogyan a munkamegbeszélésen az olcsóbb termékcsoportot próbálják beilleszteni a cégfilozófiába a legócskább marketinges bullshittel. Nehéz dolog meghatározni, hogy pontosan mi is az az egészséges önbizalom (és hogy mit is jelent pontosan „a szépség belülről fakad”) és nem feltétlenül egy vígjáték feladata ez, az ötlet minden esetre megér egy laza estét. Ja, és a topmodellek (Emily Ratajkowski) élete sem fenékig tejfel, már majdnem megsajnáltam őket.
