Robin Williams – egy komikus portréja (Robin Williams: Come Inside My Mind) rendezte: Marina Zenovich, szereplők: Robin Williams, Billy Crystal, Whoopi Goldberg, Steve Marin, Eric Idle, 2018, 116 perc (12)
Egy makulátlan elme örök ragyogása
Az eredeti cím talán sokkal jobban tükrözi, hogy miről is akar szólni ez a dokumentumfilm, ugyanis Robin Williams kollégái és szerettei elmondása alapján egy kivételes személyiség volt: átlag feletti volt a reakcióideje és szinte bármikor tudott valami hihetetlenül vicceset improvizálni. Végül ez a megfelelni akarás és a humor elvesztésétől való félelem akkora terhet rótt rá, amit már ez a csodálatos elme sem tudott elviselni, a világ nagy bánatára.
Robin Williams életéről úgy gondolnánk milyen könnyű életrajzi dokumentumfilmet készíteni, ugyanis sziporkázó személyisége mindig meghökkentő sztorikkal szolgált a közvélemény és a média számára. A történet egy élet bemutatásának megfelelően lineárisan építkezik, egészen kiskorától fogva igyekszik bemutatni magán- és szakmai életét, közbevágva egykori kollégái és barátai anekdotáival.
A film legnagyobb erénye a rengeteg archív felvétel leginkább a 70-es és 80-as évekből, a fellépéseiről, lakhelyéről, San Franciscóról, a város akkori hangulatáról és kultúrájáról, ezáltal egy olyan különleges nosztalgiát ad az alkotásnak, amit egyetlen „koridéző” film vagy sorozat sem tud megadni, ugyanis ezek valós időben ott és akkor készültek. A celluloid illatát szinte érezzük a képhibákból, a VHS kazetta szemcséi pedig bennünk is felidézik, milyen nagyszerű és akkoriban gondtalan korszakot élhettünk meg (leginkább az amerikaiak), így nem csak egy Robin Williams életrajzi művel, hanem egy kordokuval is van dolgunk.
Közben olyan nagyszerű emberek nyilatkoznak, mint Robin első felesége és fia, Valerie és Zach, komikus társa, David Letterman, egyik legjobb barátja, Billy Crystal és kollégái, Mark Romanek, Eric Idle, de még sorolhatnám. Leginkább Robin nagyszerű humorát méltatják és kiváló érzékenységét a színpadon, valamint azt a skizofrén állapotot, amit egész életében a hátán cipelt és valószínűleg ez okozta későbbi drog-, majd alkoholproblémáit. Ugyanis Robin a tv és filmes szereplései mellett nem hagyott fel a stand-up előadásokkal, hihetetlen energiát ölve az egész showba, bombaként produkálta fent magát csaknem másfél óráig, majd összezuhanva érkezett le a pódiumról csurom vizesen, megtörten.
Rengeteget energiát szentelt a jótékonykodásnak. Befutásakor a 70-80-as években falta a nőket, és nem szépítgetik, de rá is kapott a drogokra és az alkoholra. A megszólalásokból itt kimaradt, hogy mennyire elviselhetetlen volt olykor depresszív és visszás személyisége a szerek hatására, de aki többet tud esetleg Robin Williams magánéletéről, vagy olvasta a nemrégiben megjelent Dave Itzkoff „Robin” című életrajzi könyvét, tudhatja, hogy betegségeit (szexuális jellegű is volt, amit eltitkolt szeretői elől) javarészt csapodár életmódjának köszönheti és legalább annyi kellemetlen percet okozott barátainak és családtagjainak, mint amennyi vidámat. Hosszú turnékra ment, gyermekei keveset látták, de mikor otthon volt, imádott velük játszani, így apai mivolta megkérdőjelezhetetlen.
A film annyiban remek, hogy nem akar túl hatásvadász lenni, leginkább a komikus oldalát emeli ki Robin rengeteg depresszióval töltött magánéletéből. Megtudhatjuk azt is, hogy ő reformálta meg a sitcomok felvételének módját is, ugyanis gyorsaságának és sziporkáinak hála bevezettek egy plusz kamerát is a tévés felvételekbe, ami csak őt, a főszereplőt követte. A doku nem filmjeire, leginkább színpadi fellépéseire koncentrál, ugyanis a legtöbb felkészülést ezekre szánta. Robin hihetetlen humorával rengeteg társát kirángatta a depressziójából, például Christopher Reeve-t, barátját és fia keresztapját, aki balesete után mély depresszióba zuhant és ő tudta megnevettetni először. Kár, hogy saját magát már nem volt képes meggyógyítani. Hamvait a San Franciscó-i öbölbe szórták, így ha valaki életében arra jár és megmártózik az óceánban, akkor gondoljon arra, hogy egy legendával úszik együtt, aki most már lassan négy éve nem minket, hanem Istent nevetteti meg.
