Robin Williams – egy komikus portréja – kritika


Robin Williams – egy komikus portréja (Robin Williams: Come Inside My Mind) rendezte: Marina Zenovich, szereplők: Robin Williams, Billy Crystal, Whoopi Goldberg, Steve Marin, Eric Idle, 2018, 116 perc (12)

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Az eredeti cím talán sokkal jobban tükrözi, hogy miről is akar szólni ez a dokumentumfilm, ugyanis Robin Williams kollégái és szerettei elmondása alapján egy kivételes személyiség volt: átlag feletti volt a reakcióideje és szinte bármikor tudott valami hihetetlenül vicceset improvizálni. Végül ez a megfelelni akarás és a humor elvesztésétől való félelem akkora terhet rótt rá, amit már ez a csodálatos elme sem tudott elviselni, a világ nagy bánatára.

Robin Williams életéről úgy gondolnánk milyen könnyű életrajzi dokumentumfilmet készíteni, ugyanis sziporkázó személyisége mindig meghökkentő sztorikkal szolgált a közvélemény és a média számára. A történet egy élet bemutatásának megfelelően lineárisan építkezik, egészen kiskorától fogva igyekszik bemutatni magán- és szakmai életét, közbevágva egykori kollégái és barátai anekdotáival.

A film legnagyobb erénye a rengeteg archív felvétel leginkább a 70-es és 80-as évekből, a fellépéseiről, lakhelyéről, San Franciscóról, a város akkori hangulatáról és kultúrájáról, ezáltal egy olyan különleges nosztalgiát ad az alkotásnak, amit egyetlen „koridéző” film vagy sorozat sem tud megadni, ugyanis ezek valós időben ott és akkor készültek. A celluloid illatát szinte érezzük a képhibákból, a VHS kazetta szemcséi pedig bennünk is felidézik, milyen nagyszerű és akkoriban gondtalan korszakot élhettünk meg (leginkább az amerikaiak), így nem csak egy Robin Williams életrajzi művel, hanem egy kordokumentációval is dolgunk van.

Közben olyan nagyszerű emberek nyilatkoznak, mint Robin első felesége és fia, Valerie és Zach, komikus társa, David Letterman, egyik legjobb barátja, Billy Crystal és kollégái, Mark Romanek és Eric Idle, de még sorolhatnám. Leginkább Robin nagyszerű humorát méltatták és kiváló érzékenységét a színpadon, valamint azt a skizofrén állapotot, amit egész életében a hátán cipelt és valószínűleg ez okozta későbbi drog-, majd alkoholproblémáit. Ugyanis Robin a tv és filmes szereplései mellett rendszeresen készített stand-up műsorokat, hihetetlen energiát ölve az egész showba, bombaként produkálta fent magát csaknem másfél óráig, majd összezuhanva érkezett le a pódiumról csurom vizesen, megtörten. Rengeteget jótékonykodott, ennek is nagy energiát szentelt, és csak úgy falta a nőket, leginkább élete csúcspontján, a 70-80-as években, amikor is leginkább rákattant a drogokra és az alkoholra. Az interjúkból természetesen nem térnek ki a hozzátartozók, hogy mennyire elviselhetetlen volt olykor depresszív és visszás személyisége a szerek hatására, de aki többet tud esetleg Robin Williams magánéletéről, vagy olvasta a nemrégiben megjelent Dave Itzkoff „Robin” című életrajzi könyvét, tudhatja, hogy betegségeit (szexuális jellegű is volt, amit eltitkolt szeretői elől) javarészt csapodár életmódjának köszönheti és legalább annyi kellemetlen percet okozott barátainak és családtagjainak, mint amennyi vidámat. Hosszú turnékra ment, gyermekei keveset látták, de mikor otthon volt, imádott velük játszani, így apai mivolta megkérdőjelezhetetlen.

A film annyiban remek, hogy nem akar hatásvadász lenni, leginkább a komikus oldalát emeli ki Robin rengeteg depresszióval töltött magánéletéből és megtudhatjuk azt is, hogy ő reformálta meg a sitcomok felvételének módját is, ugyanis gyorsaságának és sziporkájának hála bevezettek egy negyedik kamerát is ezekbe a tévés felvételekbe, ami csak őt, a főszereplőt követte. A doku nem filmjeire, leginkább színpadi fellépéseire koncentrál, ugyanis a legtöbb felkészülést ezekre szánta. Robin hihetetlen humorral megáldott ember volt, akinek hála rengeteg társát sikerült kihoznia a depressziójából, például Christopher Reeve-t, barátját és fia keresztapját, aki balesete után mély depresszióba zuhant és akit Robin nevettetett meg az eset után először. Kár, hogy saját magát már nem volt képes meggyógyítani és az öngyilkosságba menekült. Hamvait a San Franciscó-i öbölbe szórták, így ha valaki életében arra jár és megmártózik az óceánban, akkor gondoljon arra, hogy egy legendával úszik együtt, aki most már lassan négy éve nem minket, hanem Istent nevetteti meg.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hivatalos címet és premierdátumot kapott a Joaquin Phoenix-féle Joker-film
Következő cikk Aaron Pault alaposan meglepi Brian Cranston, aki a Breaking Bad lakókocsijában él