Fák jú Tanár úr! 3. ( Fack ju Göhte 3.), rendező: Bora Dagtekin, szereplők: Elyas M’Barek, Katja Riemann, Jella Haase, Sandra Hüller, Max von der Groeben, német vígjáték, 120 perc, 2018 (16)
Taní-tani!
A Goethe iskola egyik legproblémásabb osztályáról és tanáráról szóló történet utolsó fejezetéhez érkezett. Idén a csapat célja a sikeres érettségi mindezt úgy, hogy közben ne sérüljön a bizalom, és a bajtársi kapcsolat az osztálytársak és tanáruk között.
Herr Müller tanár úr és tanítványai kalandjairól tudjuk, hogy garantált a jó szórakozás és a felüdülés, ezúttal sincs másképp, nem szűkölködik a történet nevetésben, és ironikus humorban. A nyári szezon méltó végjátéka, a maga módján izgalmas, ugyanakkor kellő mértékben bír a limonádé alkotások könnyedségével és egyszerűségével.
Végre a karakterek is igyekeznek többet mutatni magukból, ezáltal megadva egy nem túl magas, de nem is túl alacsony ívet a fejlődésüknek: vegyük például Chantall “Plázacica” karakterének mélyítését azzal, hogy megismerhetjük elég problémás családi hátterét, vagy Dangernek az agyatlan atlétának éppen kibontakozó magas fokú művészeti tehetségét.
A Fák jú Tanár úr! 3. meglepő módon mégis a társadalmi szerepvállalásával, és az ehhez társított szarkasztikus humorával képes kiemelkedni a könnyed és egysíkú nyári filmek tömkelegéből. Olyan komolyabb témákra hívja fel a figyelmet, mint a fiatalkori öngyilkosság, a bevándorlók hátrányos megkülönböztetése, és a cyber-bullying gyötrői és gyötrelmei. Ez az erőteljes dramaturgia az alkotókon túl a film európaiságának érdeme. A történet és az események, valamint az iskolán belüli problémák is aktuálisak és naprakészek, kezdve az állam pénzügyi megvonásait az oktatástól, vagy az iskolán belüli terrorizálásokat és a tanárok kiégését.
Ugyanakkor a film rendezője, Dagtekin továbbra sem áll jól a pedagógusi szakma reprezentálásával: vagy negatív irányba sarkít, vagy túlzott mértékben idealizál, talán ez is jelzi a szakma problematikáját. Ugyanakkor ráérzett az ízére, ami által beszélni lehet a pedagógiáról a nézőknek: az irónia és a szarkazmus, a humor mind remek fegyvere.
Ami miatt mégis veszít az érdemeiből, az a hatványozott mértékű altesti humor, melynek Danger hormonzavara miatt szó szerinti és átvitt értelemben is izzadtságszaga van: mintha attól féltek volna az alkotók, hogy máskülönben halálra unják magukat a nézők. Pedig ezen a filmen garantáltan van mit nézni és van benne anyag, amin jól lehet szórakozni.
