Egy nap; rendező: Szilágyi Zsófia; szereplők: Szamosi Zsófia, Füredi Leo, Barcza Ambrus; magyar dráma, 99 perc, 2018
Az életed egy film
Szilágyi Zsófia megmutatja, hogy mi is lehetnénk egy film szereplői. Az Egy nap ugyanis tényleg arról szól, ami körülvesz bennünket a mindennapokban.
Ismerjük meg Annát: 40 körüli határozott nő, nyelvtanár, háromgyerekes anyuka. Most pedig vegyük végig egy átlagos napját (vagy, ha teljesen pontosak akarunk lenni akkor másfelet): Küzd a gyermekei nevelésével és szeretésével, az állásával, a kevés pénzzel, a lakáshitellel, a spórolással vagy éppen az elromlott vízvezetékkel. Rohangászik fel-alá Budapesten, hogy az összes családtagjának rendben legyen az élete és mindenki eljusson a csellókoncertjére, lehetőleg csellóval együtt. Ám van, amit ő se tud megakadályozni.
Mit lehet tenni egy házasság megmentéséért és hogyan hat a komoly érzelmi feszültség a minket körülvevőkre? Vajon mennyit éreznek a gyerekek a szüleik problémáiból és a felnőttek mennyire veszik észre, ha gyermekük el szeretne nekik mondani valamit? Mindezt a lehető legrealisztikusabban láthatjuk, kiváló színészi játékkal. Szamosi Zsófia a megtestesült hétköznapi anya. Füredi Leo bár arányaiban kevés jelenetben tűnik fel, de ott egyetlen pillantásával feltárja a kimondatlan indítékokat és vágyakat. Vándor Éva a tipikus jóakaró: anyósként segít és tanácsot oszt, csak nem mindig érzi meg, hogy mikor tapint fájó pontra. Barcza Ambrusnál jobb lelkes, ám kissé feledékeny kiskamaszt kívánni se lehet. Fájó megfigyelni, ahogy ártatlansága sérül a külvilág által. Varga-Blaskó Zorka olyan szövegeket mond, hogy csak fogjuk a fejünket a kislányon. Az apró Gárdos Márk pedig végtelenül akaratos és aranyos, neki és “testvéreinek” köszönhetjük az Egy nap legvidámabb pillanatait. Akármelyik korosztályt is nézzük tehát, munkájuk által mindenki átérezheti Anna valóságát. Hogyan halmozzák el a gondok és hogyan talál közben mégis olyan megmosolyogtató vagy szívet melengető pillanatokat, amikért megéri élni. Reményt adhat, hogy bármilyen fájdalom is ér minket, abból fel lehet és fel is kell állni.
Miközben nézi az ember az Egy napot, időről időre rácsodálkozik, mennyire ismerős a történet. Vagy mi, vagy egy ismerősünk már biztosan átélt hasonlót, ráismerhetünk magunkra vagy szüleinkre. Azt hiszem ez ennek a mozinak a legnagyobb erénye: pontosan tudod és érted mi történik, mert egyszerre szól rólad és mindenki másról, akivel összefuthatsz az utcán. Ez az, amit az elsőfilmes Szilágyi Zsófia hihetetlen hitelességgel ragadott meg. Főhősünk csupa olyan szituációba kerül, amit nap, mint nap átélhetünk, akár a mindenhonnan való késésre, a káromkodó sofőrre, az utolsó pillanatban átszervezett programokra, az elhagyott tornazsákra vagy a leértékelt májas felfedezése feletti örömre gondolunk. A cselekmény pedig egyáltalán nem válik monotonná, hiába a hétköznapi téma. Az élmény a stáblista vége után se enged el, sokáig gondolkodhat még a mozilátogató a látottakon és mindazon, ami ezek közül érvényes rá. Ennél fantasztikusabbat pedig nem is tehet film.
