Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (Fantastic Beats: The Crimes of Grindelwald) rendező: David Yates, szereplők: Johnny Depp, Ezra Miller, Eddie Redmayne, amerikai-angol családi kalandfilm, 134 perc, 2018. (12)
Varázslópikula
A folytatásban visszatérnek régi kedvenceink és még sokan mások. Nagyon sokan. Túl sokan.
Gellert Grindelwald lelepleződött és elkapták, ám amikor Amerikából Európába akarják átszállítani, megszökik. Göthe Salmander ugyancsak az előző részben okozott galiba miatt büntetésben van, nem hagyhatja el az országot. Pedig nagyon menni kéne, mert valami félelmetes dolog van készülőben. A szökést követően Grindelwald Párizsban ver tanyát, onnan szövögeti a terveit. Egyedül Albus Dumbledore (Jude Law tökéletes választás) tudná csak megállítani, de ő nem teheti (alapos oka van rá), így amíg a későbbi igazgató a Roxfort falai között marad, rajta kívül szinte az összes (de tényleg) varázsló Párizsban gyülekezik.
A régi szereplők mellé ezúttal kapunk egy csomó újat is, valamint egy fordulatokban gazdag múltbeli eseményt is, aminek elvileg az lenne a célja, hogy megértsük a jelent. És hogy mire ez a nagy felhajtás? A Legendás állatok: Grindelwald bűntettei ugyanazt a morális kérdést teszi fel, mint oly sok más film (képregény, szuperhős, mese, sci-fi stb.), mi legyen a bolygóra és ezzel együtt önmagára veszélyes emberi faj sorsa, mindenképpen el kell pusztítani, vagy elég „csak” felrázni? Mindig van legalább két karizmatikus vezető, akiket gyakran egészen szoros (rokoni, baráti) kötelék fűz egymáshoz, és akik mögé fel lehet sorakozni. És mint mindig, most is vannak idealisták, akik szentül hisznek abban, hogy teljesen felesleges színt vallani, mert az ember alapvetően jó és képes megváltozni. A negatív karakter részéről mindez általában csak ürügy saját hatalmi céljainak eléréséhez és az emberre kezdettől fogva, mint leendő rabszolgákra tekint (mármint azon szerencsésekre, akik életben maradnak). Minden esetre sokkal céltudatosabb, mint a pozitív karakter, aki megpróbál mindvégig tisztességesen játszani.
A tulajdonképpen családbarátnak is nevezhető első rész a Harry Potter-filmekhez hasonlóan egyszerű volt, humoros és csak annyira félelmetes, amennyire feltétlenül szükséges. Egyaránt élvezhető minden korosztálynak, illetve a régi és új rajongóknak. A folytatás ezzel szemben egy sötétebb tónusú, felnőtt film lett (besorolás ide vagy oda), még úgy is, hogy az előbb említett morális kérdést eléggé lazán kezeli. Ez többek között Johnny Deppnek is köszönhető, akit ezzel a külsővel és alakítással egyszerűen képtelenség komolyan venni. Ugyanakkor David Yates rendezésének cselekménye túl sok szálon fut, túl sok mindenkinek a történetét szeretné elmondani (miközben a korábbi szereplők egyre súlytalanabbá válnak), így elveszi annak a lehetőségét, hogy az ember a sokadik résznél csatlakozzon be a sagába. A Legendás állatok – Grindelwald bűntettei egy látványos, keszekusza mesefilm a két világháború közti világgal, benne sok-sok varázslóval. És hogy mik Grindelwald bűntettei? Nem tudom, nem tudjuk, senki sem tudja.
