Lengyel Tamást a Munkaügyekben láttuk először és azonnal megkedveltük. Megdönteni Hajnal Tímeát, Kossuthkifli, Fapad, Víkend, Aranyélet, Válótársak, na meg a színház, a rádiókabaré és a Comedy Central. Legújabb filmjéről, a BÚÉK-ról beszélgettünk vele (kritikánkat itt olvashatod róla), és ha már év vége, stílszerűen elkanyarodtunk egy afféle számvetés felé is.
Láttad az olasz változatot (a BÚÉK a Teljesen idegenek című olasz film ötlete nyomán készült), esetleg házi feladatnak megkaptátok?
Korábban már láttam, így mire szólt a rendező, hogy aki még nem látta, az ne is nézze meg, hogy ne befolyásolja ez a karakterformálást, már késő volt. A mienkben egyébként az, hogy a történet szilveszter napján játszódik azért nagy találmány, mert ilyenkor természetes, hogy az ember sokkal több telefonhívást, üzenetet kap. Egy szimpla szombat este nem csörög ennyit a telefonod.
Hogy kerültél kapcsolatba a produkcióval?
A casting director hívott fel, hogy Gábor és Márk szerepére akarnak megnézni, én az utóbbiban éreztem jobban magam. Ettől persze még nem biztos, hogy van valós átfedés a színész és a karakter személyisége között, egyszerűen ez állt közelebb hozzám.
Olvastad előtte a forgatókönyvet?
Alapesetben nem olvasod el az egész forgatókönyvet, megkapsz néhány jelenetet, ami a karakter szempontjából fontos, ahol van valamilyen helyzet, amikor valami megváltozik. Ha kiválasztanak a szerepre, akkor küldik át az egész forgatókönyvet. Van, hogy bizonyos mondatok nem állnak szájra, ezeken akár a forgatás alatt is lehet változtatni, egy csomó minden kiderül a próbákon. A BÚÉK esetében kevés dolog változott.
A rendezővel (Goda Krisztina) dolgoztál már együtt? Mi az ő legfőbb ismertetőjegye?
Még nem, korábban csak egy castingján vettem részt. Kriszta nagyon alapos, rengeteg variációt felvesz egy-egy jelenethez, hogy a legütősebbet, a legjobbat választhassa ki végül a vágásnál. Tartalmi egységenként mentünk most is a forgatásokon, s ezt újra és újra, többféleképpen is feldolgoztuk. Nagy előnye az ilyen alapos munkának, hogy van lehetőség később variálni. Nüansznyi dolgokat tud változtatni a kívánt hatás érdekében, mert olyan mennyiségű anyag áll a rendelkezésére.
Mennyi ideig forgattatok?
A film 33 nap alatt készült. Egy nap tíz munkaórából állt, úgyhogy fárasztó is volt, igaz, ilyen részletgazdagon nem nagyon tud sorozat vagy tévéfilm készülni.
Improvizálni tudtatok?
Itt nem lehetett, annál kötöttebb volt a forgatókönyv.
Láttátok már a filmet (van olyan rendező, aki a premierig nem engedi)?
Igen, volt egy közös vetítés, bár akkor még nem voltak rajta a különleges effektek, a zenék egy része. Nekünk is a premier lesz az első teljes élmény.
Dolgoztál már másokkal együtt a filmből?
Azt hiszem, mindenki dolgozott már mindenkivel korábban, s ez azért is jó, mert nem kell helyből magasat ugrani, vagyis az ismerkedés nem vesz el időt, rögtön közvetlen a viszony, és ez jóval leegyszerűsít sok mindent.
Hasonló helyzetbe kerültél már? Én pl. abszolút a telefonom rabja vagyok.
Fontos szerepet tölt be a telefon az életemben. Sajnos. Vagy szerencsére. Egy csomót bújom, de legtöbbször a munkámat végzem vele. Igazából nincs fenntartásom az ilyen helyzettel szemben.
Odaadnád bárkinek?
Bárkinek nem, mert bárkire nem tartozik az életem, de a közeli baráti körömből mindenkinek. Nincsen olyan, amit titkolnék előttük.
Egy barátságnál, egy kapcsolatnál fontos az, hogy feltétlenül őszinték legyünk?
Szerintem szükség van a privát szférára. Az őszinteségnek van egy kapcsolathátráltató hatása is. Nem kell mindig minden helyzetben teljesen őszintének lenni. Az emberek gyakran összekeverik az őszinteséget a kinyilatkoztatással. Nem feltétlenül tesz hozzá a kapcsolatunkhoz, ha én mindig elmondom a véleményemet valamiről.
Most min dolgozol?
Most pihenősebb időszak van, október végén fejeződött be a Tasnádi film, a november azzal telt, hogy loholtam az el nem intézett dolgaim után. Most a Játékszínben játszom két előadást, a 39 lépcsőfokot és a Kölcsönlakást, január 16-án aztán kezdek próbálni a Centrál Színházban.
Második éve vagy szabadúszó, jó döntést hoztál?
Speciális helyzetben vagyok, mert nem kell alkalmazkodnom, nem kell olyan munkákat csinálnom, amik nem érdekelnek.
Mi az, amire lecsapnál?
Így általánosságban nem tudom, igazából azok a szerepek érdekelnek, ahol van mit játszani, amelyik izgalmasak, ahol van egy fejlődéstörténete a karakternek.
Ebben a filmben annak ellenére, hogy 90 perc és heten vagytok, mindenki kap teret. Minden szereplő 3 dimenziós, mindenkinek van múltja, jelene és jövője, senki nem helyezkedik előtérbe, teljesen egyenrangúak vagytok és mindenki megkapja a maga X perc szereplését, hogy kibontakozzon, mint karakter, és mint színész is.
Ilyen egy jól megírt forgatókönyv. Ilyen munkákban nagyon szívesen részt veszek.
Mintha élveznéd most, ami van.
Igen, nagyon szerencsés vagyok, hisz forgattam egy mozifilmet, A mi kis falunkból is elkészült újabb 17 epizód, az Aranyéletben 2, aztán forgattam egy rövidfilmet és egy tévéfilmet is. Nagyon aktívan telt a 2018-as év, négy különböző karaktert játszhattam, és mindegyik teljesen más volt. Kicsit félek is, hogy nem lesz még egy ilyen évem.
