Mayans M.C. 1. évad – kritika


Mayans M.C., készítők: Elgin James, Kurt Sutter, szereplők: JD Pardo, Clayton Cardenas, Sarah Bolger, Danny Pino, amerikai drámasorozat, 60 perc, 1 évad, 2018- 

A 2014-ben véget ért Sons of Anarchy kapott egy spin-offot, így nem maradt motoros banda nélkül az FX képernyője. A két sorozatot lehetetlen nem összehasonlítani és röviden annyit érdemes tudni, hogy a Mayans M.C. egyáltalán nem lett olyan jó, mint az elődje.

A SOA hét évadot élt meg és mind tudjuk, hogy az utolsó évadokra egy jelentős romlást tudhat magáénak, de az első négy-öt évad sikere megkérdőjelezhetetlen és még most is az egyik legjobb és legkeményebb sorozatnak számít. A spinoff egy teljesen logikus döntés volt, hiszen már az anyasorozatban is többször felbukkantak környékbeli bandák. A legnagyobb félelem az volt, hogy ezt a zsánert lehet e úgy továbbvinni, hogy ne az az érzésünk legyen, mint egy öregedő rockert látni, aki még évtizedekkel később is hátul összefogott copfban hordja a haját, pedig felül már kopaszodik. Valószínűleg Kurt Russel, a készítő, is ettől tartott, ezért nem is szerette volna elvállalni a Mayans-t, végül azonban igent mondott, az egész sorozat viszont képtelen túllépni azon, hogy ez a SOA latino verziója.

A felállás nagyjából ugyanaz, van egy motoros banda, rohadt kemények, vegyes az összetétel, mindenféle legális, de inkább illegális melóból akarnak pénzt szerezni, egy csomót motoroznak, nagyon macsók és az egész sztori a Mexikó-USA határ környékén játszódik és ezt kiaknázva emel be egy csomó aktuális sztorit és ebből merítve építi cselekményét. Természetesen itt is vannak jobban központban lévő karakterek; a fiatal srác, aki frissen szabadult a börtönből és egyelőre csak prospect, ráadásul a kegyetlen és erőszakos főnöke még a középiskolás szerelmét is lenyúlta. Lesznek bandaháborúk, kartelekkel való dealek, piszkos melók, a rendőrség is baszakszik és persze már az első részben levágják valakinek a kezét, hogy érezzük mennyire kegyetlen és komoly a színtér. Az elején kevésbé tűnik szövevényesnek a történet, de ez részről részre javul, megkapjuk az átívelő szálat és a személyes drámákat is. Azonban valahogy végig egy kicsit darabos marad, amit egy két cameoval oldanak, mint Katey Sagal vagy a viszonylag állandó karakter, Chucky és egyéb ismerős arcok.Ami viszont rendkívül jól működött a SOA-ban, azok az őrült és összetéveszthetetlen karakterek, a maguk történeteivel. Itt is szerettek volna pár szereplőt érdekessé tenni, de senki nem hagy mély nyomot és hiányzik az a jó értelembe vett csibészség, egymás szivatása és a kémia. Itt még a legegyszerűbb bűnözők is túlmoralizálják a szituációkat és bölcselkednek a teljesen hétköznapi helyzeteken. Ráadásul rengetegszer nagyon szájbarágós a dráma, nem engedik a nézőt, hogy érzelmileg is megérkezzen, máris figyelmeztetnek erőltetetten, hogy min hogyan miért kell elérzékenyülnünk. Egyszerűen minden iszonyatosan klisés lett. Ráadásul az összes rész valami állatos utalással kezdődik, amit borzasztó CGI-vel oldottak meg.

Mindezek ellenére lesz második évad, ráadásul egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy full gyenge lett az első. Az viszont alap, hogy mindenki összehasonlítja a SOA-val, mert annak hiánya űrt hagyott maga után, de a Mayans ezt abszolút nem tudja pótolni.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Jon Snow semmit sem tud a teáról, mégis közösen ihatod vele Londonban
Következő cikk A hét röhögései (275.)