Mayans M.C. 1. évad – kritika


Mayans M.C., készítők: Elgin James, Kurt Sutter, szereplők: JD Pardo, Clayton Cardenas, Sarah Bolger, Danny Pino, amerikai drámasorozat, 60 perc, 1 évad, 2018- 

A 2014-ben véget ért Sons of Anarchy kapott egy spin-offot, így nem maradt motoros banda nélkül az FX képernyője. A két sorozatot lehetetlen nem összehasonlítani és röviden annyit érdemes tudni, hogy a Mayans M.C. egyáltalán nem lett olyan jó, mint az elődje.A SOA hét évadot élt meg és mind tudjuk, hogy az utolsó évadokra egy jelentős romlást tudhat magáénak, de az első négy-öt évad sikere megkérdőjelezhetetlen és még most is az egyik legjobb és legkeményebb sorozatnak számít. A spinoff egy teljesen logikus döntés volt, hiszen már az anyasorozatban is többször felbukkantak környékbeli bandák. A legnagyobb félelem az volt, hogy ezt a zsánert lehet e úgy továbbvinni, hogy ne az az érzésünk legyen, mint egy öregedő rockert látni, aki még évtizedekkel később is hátul összefogott copfban hordja a haját, pedig felül már kopaszodik. Valószínűleg Kurt Sutter, a készítő, is ettől tartott, ezért nem is szerette volna elvállalni a Mayans-t, végül azonban igent mondott, az egész sorozat viszont képtelen túllépni azon, hogy ez a SOA latino verziója.A felállás nagyjából ugyanaz, van egy motoros banda, rohadt kemények, vegyes az összetétel, mindenféle legális, de inkább illegális melóból akarnak pénzt szerezni, egy csomót motoroznak, nagyon macsók és az egész sztori a Mexikó-USA határ környékén játszódik és ezt kiaknázva emel be egy csomó aktuális sztorit és ebből merítve építi cselekményét. Természetesen itt is vannak jobban központban lévő karakterek; a fiatal srác, aki frissen szabadult a börtönből és egyelőre csak prospect, ráadásul a kegyetlen és erőszakos főnöke még a középiskolás szerelmét is lenyúlta. Lesznek bandaháborúk, kartelekkel való dealek, piszkos melók, a rendőrség is baszakszik és persze már az első részben levágják valakinek a kezét, hogy érezzük mennyire kegyetlen és komoly a színtér. Az elején kevésbé tűnik szövevényesnek a történet, de ez részről részre javul, megkapjuk az átívelő szálat és a személyes drámákat is. Azonban valahogy végig egy kicsit darabos marad, amit egy két cameoval oldanak, mint Katey Sagal vagy a viszonylag állandó karakter, Chucky és egyéb ismerős arcok.Ami viszont rendkívül jól működött a SOA-ban, azok az őrült és összetéveszthetetlen karakterek, a maguk történeteivel. Itt is szerettek volna pár szereplőt érdekessé tenni, de senki nem hagy mély nyomot és hiányzik az a jó értelembe vett csibészség, egymás szívatása és a kémia. Itt még a legegyszerűbb bűnözők is túlmoralizálják a szituációkat és bölcselkednek a teljesen hétköznapi helyzeteken. Ráadásul rengetegszer nagyon szájbarágós a dráma, nem engedik a nézőt, hogy érzelmileg is megérkezzen, máris figyelmeztetnek erőltetetten, hogy min hogyan miért kell elérzékenyülnünk. Egyszerűen minden iszonyatosan klisés lett. Ráadásul az összes rész valami állatos utalással kezdődik, amit borzasztó CGI-vel oldottak meg.

Mindezek ellenére lesz második évad, ráadásul egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy full gyenge lett az első. Az viszont alap, hogy mindenki összehasonlítja a SOA-val, mert annak hiánya űrt hagyott maga után, de a Mayans ezt abszolút nem tudja pótolni.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Jon Snow semmit sem tud a teáról, mégis közösen ihatod vele Londonban
Következő cikk A hét röhögései (275.)