A tett (The Act), készítők: Nick Antosca, Michelle Dean, szereplők: Patricia Arquette, Joey King, Calum Worthy, Chloé Sevigny, AnnaSophia Robb, amerikai dráma, 50 perc, 8 rész, 2019, 1 évad
Tündérmesék nem léteznek
Nagyon is igaz erre az antológiasorozatra ez az állítás, amely első évadában egy megtörtént eseményt dolgoz fel, ami leginkább Amerikában vált ismerté, de így, hogy már dokumentumfilm is készült az esetről, valamint a történet nagyrésze a címbéli „tett(legességet)” járja körbe, kénytelenek vagyunk kitárgyalni a részleteket is, azaz spoilerek következnek.
2015-ben indul a sztori, amikor is megtalálják Dee Dee Blanchard holttestét a saját ágyában, agyonszurkálva, vérben fagyva. Azért volt érdekes az eset, mert Dee Dee-t mindenki szerette. Egyedül nevelte lányát, Gypsy Rose-t, aki szegény nagyon beteg volt. Kiskorában leukémiával kezelték, tolószékes volt, gyomorszondát helyeztek be neki, mert ki kellett venni a nyálmirigyét, allergiás volt a cukorra és szellemileg sem zárkózott fel még kortársaihoz. Egész Amerika ismerte a sztorijukat, édesanyja a folyamatos ápolás miatt nem tudott munkát vállalni, így segélyből, de leginkább az emberek jóindulatából éltek. Rengeteg adományt kaptak, valamint miután a 2005-ös Katrina hurrikán elpusztította mindenüket, a Missouri állambeli Springfieldbe költöztek egy olyan házba, amit a Habitat for Humanity építtetett nekik. A szomszédokkal jó viszonyt ápoltak, elég elszigetelten éltek, Gypsy imádta a hercegnőket és a Disney meséket, így csak moziba és beöltözős eseményekre jártak, ahol Gypsy kiélhette minden vágyát a mesefilmeket illetően.
Azonban a keserédes rózsaszín köd mögött előre lehet sejteni, hogy sötét titkok lappang, ami a felvezetésből rögtön ki is derül, tehát maga a történet nem kezeli cliffhangerként az esetet, leginkább a részletekbe próbál minket elkalauzolni és a történet súlyosságát igyekszik bemutatni, amihez a két főszereplő játéka, Patricia Arquette és Joey King nagyban hozzájárul. A beteg kislányról ugyanis kiderül, hogy nagyon is tud járni, azonban az anyja évekig tolószékbe kényszerítette, illetve a fent felsorolt betegségeket csak behazudta neki (és mindenki másnak), hogy örökre maga mellé kényszerítse és bezárva tarthassa. A lánynak hazudott arról is, hogy mikor született, hogy még inkább elterelje a figyelmét a korosztályát érdeklő dolgokról, azonban a hormonoknak nem lehet parancsolni és az adománypénzekből éjszakánként elcsenő lány vett magának telefont és laptopot és csakhamar összeismerkedett egy fiúval, akivel végül kitervelték az egyetlen megoldást, mely által örökre elszakadhat édesanyjától.
A megvalósításban természetesen semmi újszerű nincs, a két legkiemelkedőbb a már említett színészi játék, Patricia Arquetteről a Szökés Dannemorából után nem gondoltuk volna, hogy még lehet visszataszítóbb ember, de neki itt is sikerült, nem csak külsejével, de tenyérbemászó white trash személyiségével is megutáltatja az anyát velünk (természetesen a színésznőt ettől csak még jobban szeretjük). Joey King pedig már-már skizofrén személyiségzavarával és folyamatosan bántalmazott, az anyjának kiszolgáltatott kettős érzéseivel nagyon jól átadja a magára hagyott kislány karakterét, akiből a nőiség csakis valamilyen beteges formában képes csak kitörni. A másik erénye a remek flashbackes elbeszélésmódja, mivel a nyolc részes éved első felében az új helyre költözés eseményeit mutatják be folyamatosan visszacsatolva a jelenre (2015-re), majd a sorozat vége felé közeledve azt is láthatjuk, hogy milyen volt Dee Dee kapcsolata saját anyjával, valamint honnan indult ez a mániákus hipochondria és mikor változott valódi, mentális betegséggé az anya fejében.
Tavaly igazi presztízs sorozattá vált az Éles tárgyak Amy Adams és Patricia Clarkson főszereplésével, ahol szintén ugyanezzel a Münchausen by proxy szindrómával küzdött az anyuka, annyi különbséggel, hogy most egy megtörtént eseményt láthatunk, ami még sokkolóbbá teszi a sztorit. A betegség természetesen pszichés eredetű, ahol az anyák szándékosan megbetegítik gyereküket, csak hogy egyrészt kiváltsák a gyerekük számára a nélkülözhetetlenség érzését, másrészt környezetük elismerését, hogy mennyire önfeláldozó és önzetlen édesanyák.
A történet egyébként tényleg felettébb érdekes, már a pilot után kedvet kaptam, hogy utánanézzek a teljes esetnek és természetesen a kislányt nem lehet nem áldozatként kezelni, hiszen kiskora óta egészségügyi bántalmazásban volt része. A sorozat élvezhetőségéből így mit sem von le, hogy tudjuk, mi a vége, azonban tényleg baromi érdekes, hogy milyen esetek vannak a világban és természetesen ez is csak azért kapott ekkora nyilvánosságot, mivel Dee Dee és Gypsy már korábban is lokálhírességnek számítottak, hiszen szerepeltek a tévékben és különböző eseményekre is meghívták őket. Így a közvéleményből baromi nagy ellenszenvet váltott ki, hogy éveken át hazudtak az embereknek, hogy pénzt csaljanak ki belőlük, ami egy másik vetülete ennek a szörnyen beteg történetnek.
A sorozat inkább érdekes, mint szórakoztató és a felépítése is baromi jó kerek egészet konstruál a végére, hogy megértsük mind az anya, mind a lány és a környezetükben élő szomszédok (Chloé Sevigny és AnnaSophia Robb is kiválóak a mellékszerepekben) miért viselkedtek úgy, ahogy. A második évad is várós, hiszen mindig jó olyan valós esetek feldolgozásával találkozni, ami megindít bennünk egyfajta érdeklődést és kedvet kapunk, hogy utána olvassunk egy olyan esetnek, amiről talán eddig semmit nem tudtunk.
