Ez az, amire gondolok? – 25 éves a Ponyvaregény


Ponyvaregény (Pulp Fiction), rendező: Quentin Tarantino, főszereplők: John Travolta, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Uma Thurman, Ving Rhames, Tim Roth, Amanda Plummer, Harvey Keitel, Eric Stoltz, Maria de Medeiros, Christopher Walken; amerikai bűnügyi film; 155 perc; cannes-i bemutató: 1994. május 12., amerikai premier: 1994. október 14., magyarországi premier: 1995. április 13. (18)

Ez az, amire gondolok? – 25 éves a Ponyvaregény

Immáron negyedszázada, hogy Cannes-ban bemutatták Quentin Tarantino Ponyvaregényét, mely el is vitte az Arany Pálmát, és aztán pár hónappal később letarolta az egész világot: azonnali, instant klasszikussá vált. És ha már jubileum, akkor egy kicsit visszatekintünk, egy szigorúan szubjektív összegzés erejéig. Következzen a film 25 (szerintünk) legemlékezetesebb mozzanata, time code-okkal, magyarázatokkal, elemezgetéssel. Párizsi burgerek, talpmasszázsok, finom kávé, rejtélyes aktatáskák – ezek mind szóba jönnek.
(A beágyazott videók jelzés értékűek nem tűpontos time code-ok alapján, hanem amit a you tube kínált, de hát tessék a filmet megnézni! Újra meg újra! 🙂1. 04:46 A főcím. Igazából a zene a lényeg: a Misirlou című Dick Dale & His Del-Tones számot halljuk. Tarantino nem rajongott a szörfözésért meg a szörfösökért, a szörf-rockért viszont igen, és a kellően pörgős dallal kiválóan megelőlegezi, hogy mi vár ránk. Zenei szempontból sokan ezzel a dallal azonosítják a Ponyvaregényt, teljesen jogosan, és hogy teljes legyen a kör, a film végén, a feliratok alatt is szörfrock szól: a Surf Rider című dal a Lively Ones-tól. Visszatérve Dick Dale-re: szűk két hónappal ezelőtt halt meg, 81 évesen.

2. 08:18 „Royale with cheese.” A Ponyvaregényben sok szó esik a hamburgerekről, és eléggé vicces, ahogy a John Travolta alakította Vincent Vega gyorséttermi szemszögből nézi a különbségeket Európa és az USA között. Ez a beszólás a film egyik legnagyobb szállóigéjévé vált, és Travolta maga is megismételte a Párizsból szeretettel című filmben.

3. 08:46 Trunk shot. Tarantino előszeretettel alkalmaz a filmjeiben olyan beállításokat, melyekben a kamera a csomagtartóból pásztázza a szereplőket. Ez konkrétan QT védjegyévé vált, hiszen olyan egyéb munkáiban is láthatunk hasonló snittet, mint a Kutyaszorítóban, a Jackie Brown, a Kill Bill, a Halálbiztos vagy az Alkonyattól pirkadatig. Van egy olyan érzésünk, hogy a Volt egyszer egy Hollywoodban is lesz majd trunk shot.

4. 12:38 Talpmasszázs. Vincent és Jules (Samuel L. Jackson) figurái tényleg kicsit olyanok, mint két átlagos ember, akik reggel dolgozni mennek, csak nekik történetesen a bérgyilkosság a hivatásuk. Már majdnem bekopognak jövőbeli áldozataikhoz, amikor rájönnek, hogy még nem kezdődött el a munkaidejük, ezért kicsit odébbmennek, és megvitatják a talpmasszázs intézményrendszerét.

5. 16:16 Big Kahuna avagy már megint a burgerek. Nem elég, hogy a bérgyilkosok kinyírják a reggeliző yuppikat, de még a kajájukat is elveszik. Jules, noha a csaja miatt a vega életmódot követi, mégis belezabál Brett hamburgerébe, amit a fiktív Big Kahuna étteremlánc gyárt, plusz még a sprite-ját is kiissza. Szintén visszatérő motívum QT munkásságában, hogy nem szívesen helyez el reklámokat a filmjeiben; inkább nem létező vagy megszűnt cégeket „reklámoz”.

6. 17:58 Az aktatáska. Vincent kinyitja (a 666-os kóddal), fényesség árad a szemébe, zaklatott tekintettel fúj egy nagyot, majd gyorsan becsukja. Mi a rosseb van a táskában? Hogy került ezekhez a srácokhoz? Kikölcsönözték? Természetesen nem kapunk választ ezekre a kérdésekre, de a táskára majd még visszatérünk.

7. 20:11 Ezékiel 25:17. A bibliai passzust (mely nem teljesen így szerepel a Nagykönyvben, na de fő a művészi és bérgyilkosi szabadság) Jules mindig elszavalja, mielőtt lelő valakit. A filmben háromszor halljuk tőle: kétszer tulajdonképpen ugyanabban a szituban, harmadszor pedig visszafogottabban a zárójelenetben. Arra is visszatérünk még.

8. 35:08-36:18 Az első hosszú snitt. Vincent és Mia (Uma Thurman) belép a Jack Rabbit Slims nevű étterembe, ami a kint látható felirat szerint a második legjobb dolog az időgép után, ha az ember az 50-es évekbe akar eljutni. Odabent Marilyn Monroe, James Dean és egyéb hasonmások, valamint a kornak megfelelő, valóban lenyűgöző díszlet (állítólag 150 ezer dollárba került). Ahogy az a time code-ban is látszik, a kamera vágás nélkül, 70 másodpercen keresztül követi Travoltát, ahogy ámulva-bámulva körbemegy a teremben.

9. 36:48 Buddy. Nem csak Monroe és Dean kapja meg a hasonmását, hanem Buddy Holly is, pincérként. A szerepet Steve Buscemi alakítja, és ebben az az érdekes, hogy ugyanő QT előző filmjében (Kutyaszorítóban) egy olyan karakert játszott, aki nem volt hajlandó borravalót adni a pincérnőnek.

10. 48:03 A tviszt. Egyértelműen a film egyik legikonikusabb jelenete az, ahogy Mia és a kissé kelletlen Vincent részt vesznek az étterem által meghirdetett tvisztversenyen. Táncmozdulataik olyan szinten honosodtak meg a hétköznapokban, hogy a 90-es/2000-es években (de akár mostanában is) gyakran látni hasonló táncolást a diszkókban, főleg ami a kézmozdulatokat illeti.

11. 1:05:13 Monológ az óráról. Láthatjuk a gyerek Butch-ot, ahogy meglátogatja a háborúban elhunyt édesapjának a bajtársa, Koons százados (Christopher Walken). A katonatiszt odaadja a hősi halált halt apa karóráját a kissrácnak, és elmeséli, hogyan milyen megpróbáltatásokon mentek végig azok, akik az órát őrizték (Butch dédapja, nagyapja, apja, majd maga a százados). A különböző végbelekben őrzött ékszer története egyszer tragikus és vicces, és megértjük belőle, hogy később a felnőtt Butch (Bruce Willis) miért megy vissza érte, az életét kockáztatva.

12. 1:28:14-1:30:02 A második hosszú snitt. Butch kiszáll a Hondából, és a kertek alatt megközelíti a lakását. A kamera ugyanúgy a háta mögött követi, mint Vincentet a Jack Rabbit Slims-ben, de ez a beállítás még annál is hosszabb. Később QT még többször alkalmazta ezt a technikát, elég csak a Jackie Brown plázás jelenetére gondolni.

13. 1:43:43 Fegyverválasztás. Butch már kimenekülne az üzletből, de aztán meggondolja magát, és elhatározza, hogy megmenti Marsellus-t (Ving Rhames). Fegyver után kutat, mert a polcokon abból is biztos van egy ilyen boltban, és nem is téved. Elsőként leemel egy kalapácsot, másodjára egy baseball ütőt, harmadjára egy láncfűrészt – végül úgy érzi, akkor mehet a legbiztosabbra, ha egy szép japán kard segítségével veszi fel a harcot. Minden híresztelés ellenére nem egy Hattori Hanzót vesz le a falról, hanem egy Shin Gunto kardot.

14. 1:51:22 „Zed’s dead.” A film egy másik nagy klasszikus mondata, mely persze a rímelés miatt csak angolul üt nagyot. Butch, akit a boltbeli kaland sokkal jobban megviselt, mint a nem sokkal korábbi bokszmeccs, a Zed motorjával elmegy Fabienne-ért (Maria de Medeiros), és Marsellus tanácsát megfogadva, lényegében csomagok nélkül azonnal elhagyja a várost. Ha a filmet újravágnánk kronológiai sorrendben, ez lenne a legutolsó jelenet.

15. 1:53:06 A negyedik ember. Jules lenyomta már megint az Ezékiel monológot (illetve, amolyan flashback jelleggel újra hallottuk), Vincenttel együtt szétlőtte Brettet, amikor egyszer csak előront a fürdőszobából a negyedik ember, akinek a nevét soha nem tudjuk meg. Kilő egy egész sorozatot a bérgyilkosokra, de a golyók célt tévesztenek (Jules később azt állítja, hogy isteni közbeavatkozás történt), a két maffiózó viszont pontosan céloz. A lövöldözőt a transznemű Alexis Arquette alakította, akit a film forgatásakor még Robertnek hívtak. A név ismerősnek tűnhet: a 2016-ban elhunyt Robert/Alexis ugyanis annak a Rosanna Arquette-nek a testvére, aki szintén szerepelt a Ponyvaregényben (másik két testvérük, Patricia és David, ugyancsak neves színészek).

16. 1:56:05 Marvin feje szétrobban. Vincent csak dumál és dumál a kocsiban, majd teljesen véletlenül meghúzza a ravaszt, a következő pillanatban pedig már mindent vér, csontok, és agyvelő borít. Eredeti változatában a jelenet állítólag még durvább volt, mégpedig a cenzorok átverése miatt. QT-nek bevált a taktikája: a korhatárbizottság kivágatta vele ezt a jelenetet, „cserébe” viszont egyéb súlyos képsorok megmaradhattak.

17. 1:59:43 „Don’t Jimmie me, Jules!” Mint azt jól tudjuk, QT imád vonatkozásokat elrejteni a filmjeiben, melyek hol rejtettebbek, hol kevésbé azok. Az itt említett idézet pont a Jimmie-t alakító direktor szájából hangzik el, és természetesen a Jules és Jim című legendás Truffaut filmre utal.

18. 2:04:10 A gourmet kávé. Mielőtt akcióba lép, Winston Wolf (Harvey Keitel) kér egy bögre kávét (sok tejszínnel, sok cukorral), mert finom kávéillatot érez a házban. Ekkor már túl vagyunk azon, hogy Jules megdicsérte az italt, de azt Jimmie elintézi azzal, hogy a haverja szimplán csak jópofizik a feszült helyzetben. Pedig Jules valószínűleg komolyan gondolta – miután Mr. Wolf belekóstol a kávéba, elképesztően elégedett vigyorral juttatja a házigazda tudomására, hogy tényleg marha jó a kávéja.

19. 2:11:56 Monster Joe. Ez egy kakukktojás, ugyanis egy kihagyott jelenetről van szó, ami kb. itt szerepelt volna. Vincent, Jules és Winston elviszik a holttestet rejtő kocsit Monster Joe zúzdájába, ahol magával a főnökkel nem, hanem csak a lányával találkozunk. Márpedig eredetileg Joe is szerepelt volna a filmben, csak az egy szem jelenetét kénytelen volt kivágni Tarantino. A szerepet kedvenc karakterszínészünk, Dick Miller alakította, aki pár hónappal ezelőtt hunyt el, 90 évesen.

20. 2:16:51 „Garcon! Coffee!” Vincent és Jules a dinerben isteni közbeavatkozásról beszélgetnek, amikor egyszer csak Pumpkin (Tim Roth) a pincérnő után kiált. A beszólás ismerős lehet a film elejéről, és az idősíkokkal igencsak szabadosan bánó QT ekkor adja tudatunkra, hogy a két bérgyilkosnak hamarosan köze lesz az első képsorok alatt belengetett étterembeli rabláshoz.

21. 2:21:45 Ringo. Jules így szólítja Pumpkint, és ennek több jelentése is lehet. Egyrészt vonatkozhat arra, hogy a 60-es/70-es évek westernjeiben gyakori név volt ez, másrészt utalás lehet egy kivágott jelenetre, amiben Mia arról faggatja Vincentet, hogy inkább Elvis-embernek vagy Beatles-embernek tartja-e magát. A Pumpkint alakító Tim Roth angol, és brit akcentussal beszél a filmben, vagyis ő valószínűleg Beatles-ember (a Beatles-ben meg ugye Ringo Starr volt a dobos).

22. 2:22:04 „Is that what I think it is?” Sokan kérdezték már QT-t, hogy mi van az aktatáskában. Ami azért is furcsa, mert ez a jelenet mindent megmagyaráz. Pumpkin megkérdezi, hogy „ez az, amire gondolok?” Jules pedig helyesel. Ez az üzenet a nézőnek: az van a táskában, amire a néző gondol, egyszerű az egész. A megbabonázott Pumpkint gyorsan le is fegyverzi Jules, és már jöhet is a Mexican standoff, ami szintén egy Tarantino védjegy, pedig évtizedekkel korábban megszületett motívum, lásd pl. A Jó, a Rossz és a Csúf végét.

23. 2:25:40 Bad Motherfucker. Jules-nak nem akármilyen a pénztárcája: egyrészt jó vastag, másrészt ez a felirat látható rajta, igencsak masszív betűkkel. Nem csoda, ha aztán ebből is jó kis biznisz lett – az egyik haveromnak is ilyen pénztárcája van.

24. 2:26:49 Ezékiel harmadszor. Jules ismét elmondja a bibliai passzust (nagy valószínűséggel utoljára életében), és ezúttal jóval nyugodtabb hangnemben. De itt nem is annyira ezen van a hangsúly, hanem amit utána mond. Jackson az egész filmben szédületes alakítást nyújt, de ebben a jelenetben még önmagát is felülmúlja. Annak idején fel voltam háborodva, hogy miért nem ő nyerte az Oscart, de nemrég újranéztem az Ed Woodot, és azt kellett megállapítanom, hogy Martin Landau játéka (Lugosi Béla szerepében) legalább ugyanannyira lenyűgöző.

25. 2:29:18 A dicsőséges kivonulás. Pumpkin és Honeybunny (Amanda Plummer) meglépett a zsákmánnyal, és most ideje, hogy Jules és Vincent is elhagyja a dinert. Megvan az aktatáska, stukker betűrve a röplabdás rövidgatyába, ideje leadni a szajrét. Majd laza mozdulattal kilépnek az utcára, szóval happy end, holott tudjuk jól, hogy egyiküknek már nincs sok ideje hátra.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Új előzetes érkezett a Hatalmas kis hazugságok 2. évadához
Következő cikk A hét röhögései (293.)