Catch-22, író: Joseph Heller, készítők: Luke Davies, David Michôd, szereplők: Christopher Abbott, Kyle Chandler, Daniel David Stewart, Hugh Laurie, George Clooney amerikai dráma és vígjáték minisorozat, 45 perc, 1 évad, 2019.
A világ talán legkirályabb háborúellenes szatírája Joseph Heller regénye, a 22-es csapdája. A Hulu nemrég el is készített belőle egy minisorozatot, ami tiszteleg a könyv előtt, de kicsit újra is értelmezi, miközben hol egy George Clooney, hol egy Hugh Laurie jelenik meg a képernyőn, hogy mozgóképben is élvezhessük a háború abszurditását és törjünk össze lelkileg annak borzalmain.
Aki olvasta a 22-es csapdáját, annak biztos, hogy örökre a top10 kedvenc könyvének egyike lesz Joseph Heller klasszikusa. Mike Nichols (Diploma előtt) már mozivászonra vitte a művet 1970-ben, de nem volt maradandó a siker és mivel a könyv a totális hatalmi kiszolgáltatottságról és a politikai idiótaságokról szól, így könnyen mondhatjuk rá, hogy témája ebben a szent pillanatban is rohadt aktuális. George Clooney le is csapott az ötletre; nem csak producerálta, két rész erejéig rendezte, de még Scheisskopf hadnagy szerepében is megjelenik a sorozatban. Sok minden nem fog akkorát ütni, mint a könyvben, kicsit nehéz is a sok katonasrácot megkülönböztetni, ráadásul az olvasottakkal szemben lineáris vonalvezetést választottak – érthető okokból – de azt nem lehet elvitatni, hogy ne tisztelnék a készítők a könyvet. Erre nem csak azzal segít rá a sorozat, hogy szó szerint egy csomó párbeszédet átemel, de látszik az a végtelen igyekezet, amivel szerették volna bemutatni az atmoszférát és sikerült is nekik a porosodó Olaszország légkörét megteremteni a nap égette, arany-barnás vágóképeken. Persze a sztorit és a karaktereket itt ott átírták, ahogy azt kell, mert ami élvezhető a papírlapon, az nem feltétlenül hozza el a várt katarzist a képernyőn.
A II. világháború vége felé járunk és történetünk főhőse Yossarian, aki az Amerikai Egyesült Államok Légierejének egyik bombázótisztje, akinek a százada Olaszországban állomásozik. Yossarian utálja a háborút és túl szeretne esni az egészen, amire látszólag van is esélye, hiszen csupán annyi a dolga, hogy teljesítse az előírt bevetések számát. Felettesei azonban, élükön Catchcart ezredessel, folyamatosan emelik az elvárt repülések mennyiségét és így Yossarian egyre távolabb kerül attól, hogy megvalósítsa célját, mert a főnökeinek csak az számít, hogy minél magasabb rangra jussanak, önös érdekeik beteljesedjenek és nem számít nekik, hogy emiatt hány embert küldenek a halálba. Német katonákat szinte egyáltalán nem is látunk a hat rész alatt, ezzel is hangsúlyozva és alátámasztva Yossarian elméletét arról, hogy az igazi ellenséged talán nem is az, aki fegyvert fog rád, hanem a felettesed, aki a halálba küld. Természetesen volna még kiút ebből a halálközeli táncból, ez pedig nem más, mint magának a címnek az elmélete. Abban az esetben kaphatsz felmentést a kötelességed teljesítése alól, ha őrültnek nyilvánítanak, amit csak akkor tehetnek meg, ha kezdeményezed az eljárást. Azonban, ha belátod, hogy őrült vagy, akkor valójában nem is vagy az, hiszen képes vagy józanul megítélni az állapotodat.
Röviden ezt az önmagába visszatérő logikai buktatókkal teletűzdelt folyamatot boncolgatja mind a könyv, mind a sorozat, ami egy állandó és legyőzhetetlen harcra ítéli annak szereplőit a hierarchiával szemben. Az egész abszurditása hihetetlen viccesnek hat, mikor felfogja az ember, de ugyanabban a pillanatban árad szét a fejükben a végtelen düh és szomorúság is a szituáció lehetetlensége miatt. Pontosan erről szól a háború is, az is tele van olyan íratlan szabályokkal, amikre folyamatosan hivatkoznak, pedig hivatalosan azok a szabályok nem is léteznek, mégis elvárják azok betartását.
Ezalatt még szól némi boldog békeidőbeli jazz, ami teljesen beszippantja a nézőt és ott vannak a nagy sztárok, mint Hugh Laurie és George Clooney, akik inkább csak alibiből vannak betolva, de a Catchcart ezredest alakító Kyle Chandler már annál fontosabb és mindhárom idősebb férfi kitűnően csinálja végig szerepét ebben a szatirikus történelmi mesében, azonban a legfontosabb mind közöl a Yossariant alakító Christopher Abbott. A fiatal színészt először a Csajokban jegyeztük meg magunknak, aztán a The Sinnerben újra láttuk őt Jessica Biel oldalán és elsőre meglehetősen Jolly Jokernek tűnik, kicsit talán szürkének is, de visszagondolva, kimaxolta a karakterét; pontosan hozza a tengerentúli, egyszerű fiatal srácot, aki akarata ellenére ott találja magát a háború mértani közepén, pedig semmi kedve hozzá, mint ahogy emberek millióinak sem volt.
Csodálatosak a kisebb történetek a nagy sztoriban, Major Major Major története, vagy Milo, aki a kapitalizmus két lábon járó nagykövete és a legjobb üzleti lehetőségeket aknázza ki a legrosszabbnak tűnő időkben, pont mint az olasz kurvák és azok stricije, aki mindig az aktuális trendekhez igazodva pontosan olyan politikai nézeteket vall, mint aktuális vendégei. Ugyanis a háborúban egy a lényeg, hogy túléld azt minden áron.
A 22-es csapdája átadja üzenetét, meghajol a könyv előtt, felhergeli a nézőket az elméleteivel, szomorúságba dönti őket a halálesetekkel és elvarázsol a csodás vágóképeivel. Kifejezetten igényes adaptáció lett és újra kedvünk támad levenni a polcról a könyvet.
