Pókember: Idegenben – kritika


Pókember: Idegenben (Spider-Man: Far From Home), rendező: Jon Watts, szereplők: Tom Holland, Samuel L. Jackson, Jake Gyllenhaal, Jon Favreau, Cobie Smulders, Zendaya, Jacob Batalon, Angourie Rice, Tony Revolori, Remy Hii, Martin Starr, JB Smoove, Marisa Tomei, Peter Billingsley; amerikai ifjúsági szuperhős road movie, 2019, 129 perc (12)

Európai vakáció

Két éve már eljátszottak picit azzal, hogy mi lenne, ha falmászónkat kivennénk a felhőkarcolók közül. Most nem a kertvárosba, hanem mindjárt egy másik kontinensre ugorva adtak frissességet a szitunak (ilyen a ’70-es évek óta nem volt), de az említett előző rész és az időközben kijött Pókverzum kicsit aláásnak ennek. Ám amit végül belenget az Idegenben, az alapján az MCU a következő 11 évben is biztos lábakon jár majd új húzónevével. Sziporkázó Gyllenhaalunkra és kreatív akcióinkra viszont 2008-as erősséggel ül rá a két stáblistás jelenet…

A Végjáték eseményeinek következtében Peter lelkében az honol, ahol járt: űr. Voltaképpen megkaptuk ezen inkarnáció Ben bácsis vonalát, mely az egész mozira ténylegesen kihat annyira, hogy nem hiába tették át a filmet előbb a 3. fázisba, utóbb pedig még konkrétan az Infinity Saga részévé is előléptették (gondolom megcsúsztatva ezzel a nagy gyűjtői kiadás megjelenését is – meg is csúszik). Azonban az már túlzásba ment át, hogy az összjátékidő kereken 3000 perc legyen, mert tudjuk hogy van a szeretet Starkéknál. Látványosan gyorsan belecsöppenünk, Mexikó nem lett több egy 2 perces felütésnél, és rengeteg, a trailerben látott dolog hiányzik – legyen az akár az előző részből visszatérő kedves boltos a macskájával, Ned és Betty vigyora meg Peter útlevele a reptéren, a csettintős kiszólás vagy épp a New York-i bunyójelenet, ahol Póki bejelenti a kopóknak, hogy nyaralni megy. Biztos vagyok benne, hogy a házi megjelenéskor ezekből lesz egy olyan csomag, mint a Hihetetlen Hulk, a Thor, vagy a Bosszúállók prólógjaiként értelmezhető kimaradt jelenetekből, sőt talán normál rövidként összevágva, mert a Hazatéréshez is hat kiegészítést kaptunk így. (Azóta hivatalos: lesz egy prológként szolgáló rövidfilm ősszel.)

Ráadásul mostani filmünk épít arra, hogy láttad is azokat a kiegészítéseket, hiszen a népszerű suli híradós szkeccs stílusával magyarázzák el a gyengébbek kedvéért a Végjáték fináléjának mibenlétét, illetve Jon Watts átmentette az Audi rövidjéből JB Smoove-ot látva a közte és Holland közti kémiát, habár most más tananyag oktatójaként tűnik föl. Nem kezdtek azonban semmit azzal a megerősítéssel, hogy Martin Starr igazából ugyanazt játssza itt, mint aki találkozott Bruce Bannerrel az egyetem alatt.

A filmről duplán nehéz spoilermentesen beszélni. Egyrészt tényleg nagyon kell neki a Végjáték, ami oké, Russóék szerint már nem spoiler, meg úgyis csak az rohan most a termekbe, akik látták már, de az általános „netikett” alapján a házi megjelenésig még nem illendő, ráadásul 11.-én jön be hozzánk az extra változat. De jó, hagyjuk a Végjátékot, hiába épült a promóció is arra részben, moziban én a második trailert nem láttam futni. Akkor mire épít még a promóció? Multiverzumra és Quentin Beckre (akit amúgy Bruce Campbell játszott Raimi trilógiájában, de csak a 4. részben lett volna cameón túli a dolog). A verzumokkal december óta egy nagyobb réteg is találkozhatott, azonban Jake Gyllenhaal karaktere kapcsán is… máshogy jöhettek le a kiadott anyagok az átlagnézőnek és a legalább rajzfilmes tapasztalatokkal bíróknak. Ejj de nehéz ez, s akkor még nem tartunk a stáblistánál. Van kiszámítható dolog, de akad az előző két Bosszúállókhoz fogható is…

Tom Holland 3 év alatt immár 5. filmjénél tart (elvileg 9 van a szerződésében – vagy a francokat, lehet már ő se tudja a vita hevében), amiből az első 4 tulajdonképpen felvezetése volt annak, hogy ezentúl ő legyen az univerzum húzókaraktere. Egyértelműen jobbá teszi alakításával, ehhez kétség sem férhet. És ami felvezetésre kerül az első stáblistás jelenetben, nos, igen nagy fába vágták az írók a fejszéjüket, a fa rossz irányba is eldőlhet, de mindenképp dicséretes, hogy egyfolytában valami újat próbálnak kihozni Peterrel kapcsolatban, ez pedig kell is, mert 17 év alatt már a 8. Pókember mozifilmet láttuk. Tom maga egyszerűen hibátlan a szerepében, azonban…

…azonban itt van a nagyon komplex figurát játszó Jake, akinek karakterírása néhol hagy maga után némi űrt, meg akad egy jól induló, de kissé túlnyújtott és kínossá váló monológja is, de ezek ellenére azt a színészi szabadságot, amit kapott, azt nagyon kiélte. És itt most hasonlíthatnám valakihez, ami megint potenciális spoiler egy átlagnézőnek, szóval maradjunk annyiban: azért elődje még így is sokkal ütősebb volt egy tényleg váratlan húzással karöltve.

Három nagy öregünk, Jackson, Hill és Favreau már kisujjból hozzák azt, amit évek óta, sok újat nem is tudtak mutatni, amit igen az meg pláne spoileres. Van még egy veteránunk, az egyik ex-Stark dolgozó, aki…hát…öhm, szóval nem mutatott karakterfejlődést. May néni jelenléte minimális. Szólni kell még az Elementálokról, ők full CGI-ban tolják. Esetleges csalódások elkerülése végett csak annyit, hogy a sűrűn előjött teória nem valósult meg, ennyire nem haladunk a Baljós Hatos felé, sőt még Michael Keaton is a vágóasztalon végezte.

De mi a helyzet a sulis szállal, és az előző rész igazi erejét adó földhözragadtságával? Sajnos azt kell mondjam, hogy itt vannak változások. Eleve a történet sokkal gigantikusabban indul, mint azt egy Pókember film megkívánná. Múltkor olyan üdítő volt világmentés helyett egy fegyverszállító repülővel harcolni, nem? Ezen persze sokat javítanak a kibontakozó szálak, de belegondolva abba, hogy az emberek miképp is élhetik mindennapjaikat mostanság (fél év telt el a Végjáték óta), úgy bizony hiányoznak ám a Bosszúállók: ekkora, ilyen látványos fenyegetések ellen biztos elég csak Furyékat, egy rejtélyes új fazont és Petert kiküldeni? Erre ugyan ott van a trailerben is látható poénos párbeszéd, mert Peter sem biztos önmagában, de egyszerűen elég nehéz elképzelni, hogy a többieknek mi dolga akadt. Samet pl. kivágták. Talán a saját filmjeikben/sorozataikban párhuzamosan még lehet ezen árnyalni, de kétlem, hogy ez lesz.

És a suli kapcsán is vannak változások, ezt pedig azok, akiknek nagyon – NAGYON – bejött a gimis John Hughes hangulat a számtalan klasszikusidézéssel (Vissza a jövőbe, Nulladik óra, Meglógtam a Ferrarival), azok bizony negatívan élhetik meg. Én ezek közé tartozok és hiába Európa meg az osztálykirándulás, hiába hasonló minden, mégsem ugyanaz. Ez viszont egyáltalán nem hiba, félre ne értsetek, sőt, az is tök jó, hogy picit váltottunk (mert… így ugye mégsem ugyanaz), de az előző ebben annyira tökéletes volt, ami abban a formájában tud hiányozni az embernek. Persze a 3 megint hazatér majd, szóval nem lesz ott ez gond és azért akkora jelentős változások sincsenek itt, de érezhető egy finom visszalépés.

Ennek oka nem a karakterekben rejlik, hanem részben a környezetben és a humorban, ami ezúttal nem sziporkázik annyira, mint azt megszokhattuk. Persze szórakoztató a cucc még így is bőven, de a Hazatérésbe több őszintén rekeszizmokat mozgató pillanat szorult. Maga az osztály viszont ezúttal is parádés: Liz kiválásával kicsit mások lettek az arányok, Ned visszaszorul és ahogy azt sejtettem is két éve, Michelle és Betty sokkal nagyobb teret kaptak most. Mindkettő örömteli, pláne hogy Angourie Rice és Jacob Batalon a két rész között együtt tűntek föl a Nap nap utánban, kémiájuk pedig nagyon cuki. Azonban Zendaya a coolságából egy picit talán sajnos vesztett, már nem egyértelműen húzható rá, hogy Allison megfelelője lenne a Nulladik órából. Egy fontosabb új osztálytárs van, akinek szála a Végtelen háború és a Végjáték közemberekre való egyik hatását testesíti meg, miközben megerősíti, hogy Peterék 8 osztályos gimibe járnak. Ez a szál lehetett volna kifejtettebb is, de szorított a 3000-res határ.

Peternek más volt a szobája a Polgárháborúban és a Hazatérésben, az Idegenben előbbit vitte tovább

A leadben még kreatív akciókról is regéltem. Európát tökéletesen használta ki a film, nem egy geget csinált belőle, mint a kertesházakból, hanem beépítette a kontinens városait a klasszikus Pókember akciósablonba, ami így viszont mindjárt mássá is vált. Ugyan nem lesz akkora piszkos élvezet, mint az Aquaman olasz jelenetsora, de Pókit ilyen terepen még tényleg nem láttuk. És nem csak alibizésből tették be, mert jobb ötletük már nem maradt. Éltek vele. A vágás is jól leköveti, nem kell tucat snitt egy kerítésmászáshoz, ám ami meglepőbb: minden kreatívsága ellenére nem ezek a leglátványosabbak a moziban. De itt megint csak az átlagnézők spoilerfalaiba ütközhetek, úgyhogy legyen elég annyi, hogy a Strange és a Darázs egyediségéhez mérhető tripet kapunk többet is a film második felében. Michael Giacchino pedig ugyanolyan, ha nem jobb muzsikával rukkolt elő ezúttal is, de…

Az Audi idei kisfilmje nem direktben kötődik össze a film cselekményével

De az EGÉSZ eddigi írást, azaz magát a filmet sikeresen háttérbe dobja majd az a hatás, ami a stáblistás jeleneteknél ér minket. IMAX mellett hallható hangos taps lett a teremben. A stáblista közi és utáni szcénákat mondjuk jobb lett volna fordítva ellőni, de a lényeg az, hogy most különösen érdemes végigülni a betűket, mert ilyen horderejű eddig csak Fury Starknál tett látogatása és Thanos félmosolya volt, nincs itt trollkodás Amerika Kapitánnyal a türelemről, itt most tényleg lefektetik a következő évtizedet. Az egyiket már sejtettük, sőt Feige is utalt rá, most csak megerősítést nyert, de a másik a semmiből előjőve valami olyat húzott elő a kalapból, ami alapjaiban változtatja majd meg a Pókember mitológia egyik fontos, általános pontját. Még jobban továbbvisz valamit, amit itt csak félgőzzel reagált le. Elképesztően várós!

Apróbb hibái vannak tehát csak Idegenbennek, kettőről pedig nem igazán tehet: a stáblistás sokk tényleg nagyon ráül majd az addigi élményekre, de ezen élmények már kevésbé frissek, mint amennyire két éve voltak. A közben kijött Pókverzum sem segített, lehet, hogy az említett hangulati változások most máshogy csapódnának le, ha az idén decemberi lett volna, Viszont ezek pont olyan kicsi nüanszok, amik ha csak egy hajszállal is, de a Hazatérés alá helyezik a filmet. És hát azért ezúttal nincs olyan erős csavar, mint Keselyű családjával.

Megijedni nem kell, hiába sikerült ez most egy fél székkel rosszabbul, Pókember rajongónak az utóbbi két évben iszonyatosan jó volt lenni. Csupán az időszak erősebb lécei voltak most magasabban, mint Európa háztetői.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 10 év után bezár A hetedik sor közepe
Következő cikk A mozivászon örök gengsztere, Robert De Niro 76 éves