Rambo V – Utolsó vér (Rambo: Last Blood), rendező: Adrian Grunberg, szereplők: Sylvester Stallone, Paz Vega, Louis Mandylor, Joaquín Cosio, Óscar Jaenada, Yvette Monreal, amerikai akciófilm, 100 perc, 2019 (18)
A farm, ahol végünk
(A kritika teljesen spoilermentes, ahogy egyébként a film is.)
A kétezres évek második felében Sylvester Stallone saját kezébe vette két legikonikusabb karakterének sorsát, és rendezett nekik egy-egy meglepően jó „búcsúfilmet”. A philadelphiai bokszolót azóta kétszer láttuk a nagyvásznon, igaz csak mellékszerepben, most pedig, 11 évvel a negyedik filmje után John Rambo is újra bejelentkezett.
Az öreg John a történet szerint egy farmon éldegél a házvezetőnőjével és annak egyetemre készülő unokájával, néha segít a bajba jutott vagy eltévedt embereken, lovakat gondoz és már semmi kedve „rambóskodni”. A fiatal Gabrielle azonban a lelépett édesapját keresve elszökik otthonról és átmegy Mexikóba olyan simán, ahogy én szoktam leugrani a vidéki rokonokhoz. Itt természetesen bajba kerül, konkrétan egy lányokkal kereskedő kartell kezébe, és morcos veteránunkra hárul a feladat, hogy ő is játszi könnyedséggel jusson át a valóságban ennél sokkal szigorúbban őrzött országhatáron, és megmentse a lányt.
A film első bő hatvan perce sablonos mondatokat és képsorokat vonultat fel egymás után, amelyek mindegyike ismerős lesz más filmekből. Szinte minden jelenet közben meg lehet tippelni, hogy mi fog történni a következő percekben, és bárcsak a lottón lenne ennyi találatunk. Az első óra cselekménye javarészt arra fókuszál, hogy minden és mindenki a megfelelő helyre kerüljön, amikor az utolsó félórában elszabadul a pokol. Rambo farmján például van egy tökéletesen megépített és kivilágított alagútrendszer, mert a kis Johnnak valószínűleg szurikáta volt a jele az oviban. A film csupán annyival magyarázza ezt a létesítményt, hogy Rambo „kicsit dilis, és szeret ásni”, mi azonban vagyunk olyan sokatlátott mozis veteránok, hogy tudjuk, ez az alagút a látványos finálénak fog helyszínt biztosítani, mert semmi más nem indokolja a jelenlétét.
A döcögős és szinte akciómentes óra után azonban megkapjuk azt a vérfürdőt és akcióparádét, amit magunk elé képzeltünk, mikor egy Rambo filmre vettünk jegyet. John (vagy ahogy GonoszMexikói74 hívja meggondolatlanul, Juanito) leporolja a régi íjat, bemelegítésként kártyalapokat nyilaz le messziről, megköszörüli a bozótvágót, elküldi otthonról a civileket, majd a kis Kevint megszégyenítő elánnal rajzol támadási tervet és állít csapdákat a farmon. „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!”
Talán a legfontosabb kérdés a film kapcsán, hogy volt-e erre egyáltalán szükség, és Adrian Grunberg rendezése nem igazán győz meg minket arról, hogy kellett nekünk egy ötödik Rambo. Ugyanakkor Sly tépje ki puszta kézzel a kulcscsontomat, ha hazudok, de én jól szórakoztam. Manapság, amikor minden második film két és fél, vagy akár három órát igényel az időnkből sokszor indokolatlanul, üdítő érzés egy 90 perces, old school akciómozit látni.
Az utolsó vér nem ad sok munkát az agyunknak, de ez már az amúgy még mindig jól működő előző fejezetre sem volt jellemző. Filmes kvíznek viszont kiváló, az első órában ugyanis próbára tehetjük a tudásunkat, hogy az adott jelenetet, motívumot vagy párbeszédet milyen más filmekben láttuk már. Nekem kapásból olyan címek jutottak eszembe, mint az Elrabolva (szigorúan az első rész, mert csak azt láttam), a Logan, a Nincs bocsánat, vagy bármilyen fura is, a Reszkessetek, betörők!. A nálam sokkal több filmet látott emberek pedig további művekkel tudják majd bővíteni ezt a listát. Aztán, amikor végre beindul az agresszív szereplőgárda leépítés, akkor már minden figyelmünk a repkedő végtagokra és változatos halálmódokra vetül, hogy aztán levezetésképp megkapjuk a film egyik kiemelkedő „jelenetét”, a végefőcím alatt futó nosztalgikus és szép montázst az eddigi részekből.
Összességében elmondható, hogy a Rambo V – Utolsó vér egy fölösleges, ám szórakoztató film, talán még a mozijegy árát is megéri, de most már az lenne a legjobb, ha Stallone teljesítené hőn szeretett karakterének legfőbb kívánságát, és békét hagyna neki. 
