Ma ünnepli a 75. születésnapját Jim Davis amerikai képregényrajzoló, kinek Garfieldot köszönhetjük. A csíkos, lusta házi macska hosszú utat járt be, közte rengeteg hétfővel, az első kis képregény óta, ami 41 amerikai lapban debütált 1978. június 19-én. Az ezredfordulóra már 2600-ra nőtt a Garfieldot közlő lapok száma, ami több mint negyedmilliárdos olvasói tábort jelentett. Nálunk 30 éve, 1990-ben jelent meg a Garfield magazin, és volt Zseb-Garfield kiadás is. 1982-ben már készült is belőle rajzfilm, amit maga a szerző reprezentált, azóta még számos formában feltűnt (mozifilm, számítógépes animációs verzióban), népszerűsége töretlen.
Könnyű megrajzolni, pláne neki
A GoComics még Garfield 40. születésnapja alkalmával készített interjút Teremtőjével. Alább következzenek tehát Jim gondolatai a lasagna-ról, a kreatív folyamatokról és hogy mit várhatnak a rajongók Garfieldtól és barátaitól a jövőben.
GoComics: Visszanézve az első történetekre, Garfield jóval cinikusabb volt fiatalabb éveiben. Gondolod, hogy ellágyult az eltelt idő folyamán? Folytatódni fog a folyamat most, hogy már középkorú?
Jim Davis: Nem is tudom. Garfieldnak továbbra is vannak pillanatai. Ő nem igazán a jó viselkedéséről híres. Azt hiszem kicsit lágyabb lett az évek során, de ez valószínűleg azért van így, mert minden más megváltozott körülötte. Rossz fiúnak bélyegezték, amíg a Simpson család, a Beavis és Butt-head és a South Park meg nem jelent. Hozzájuk képest Garfield szelídnek tűnik.
GoComics: Miért pont lasagna? Honnan jött az ötlet, hogy ez legyen Garfield kedvenc étele?
Jim Davis: Talán frappánsabb választ kellene kitalálnom, mert az igazság nem túl izgalmas: nagyon szeretem a lasagna-t. Úgy értem, ki nem?
GoComics: Mint az alkotójának, hogy jönnek a friss ötletek és jelenetek olyan karakterekről, akik ilyen széles közönség számára ismertek?
Jim Davis: Inspirálódok a tv-ből, filmekből, könyvekből, netes képregényekből, az unokáimtól, barátaimtól és igen, macskás videókból is. Van egy kis írócsapatom is, akik segítenek ötletelni. Garfieldot eleve úgy kezelem, mint egy embert macska bőrben és ez rengeteg lehetőséget ad. Tényleg olyan, mint egy tükör az életnek. És tudjátok nem kell minden nap óriási röhögés, egy poén lehet elgondolkodtató, szeretetteljes vagy édes is.
GoComics: Mi a titka Garfieldnak, amiért az emberek azonosulni tudnak vele?
Jim Davis: Megértik őt, hiszen mást se csinál, mint alszik és eszik és az emberek, 50 év múlva is aludni és enni fognak. Garfieldot könnyű kedvelni, hiszen nem ítélkezik, nem törődik vele, hogy ha túlsúlyos vagy, ha nem borotválkoztál napok óta vagy ha mogorva vagy reggel.
GoComics: Melyik Garfield képregényt választanád, ha meg kellene mondanod, melyik kavarta legtöbb port?
Jim Davis: Volt egy történet, ahol Garfield a padlón fekszik és azt mondja, lenn van. Lenn, lenn, lenn, lenn, lenn. És hogy ennél lentebb már nem lehet, így fejezi be: „vessző, vessző, lenn lalala, lenn.”
1983. október 18-án jelent meg. Rengeteg kommentárt kaptam róla. Az eredeti Neil Sedaka zenéjéhez köthető. (szerk.: Neil Sedaka Breaking Up Is Hard To Do című 1962-es számának egyik sora „Down dooby doo down”.) Kíváncsi vagyok, hogy a fiatalok erre vakarják a fejüket vagy elkezdik inkább énekelni…?
GoComics: Jon Arbuckle képregény grafikusként mutatkozik be az első képregényben, aztán soha többet nem említi. Jon továbbra is rajzol vagy más érdeklődési irányba ment el?
Jim Davis: a tv show-ban és a filmekben találhatóak utalások Jon szakmájára, igen, még mindig képregényeket készít. De mivel a történet Garfieldra fókuszál, és mint tudjuk ő roppant önző, így teljesen lényegtelen Jon munkája. Egészen addig, amíg megkeresi a baconre valót.
GoComics: Jon felteszi végre a nagy kérdést Liznek? Mi tartja vissza?
Jim Davis: Jon nem siet. 25 évbe telt, hogy elhívja randizni Lizt. Legalább 25 év még, amíg megkéri a kezét.
GoComics: Azoknak az embereknek, akik már 40 éve követik Garfield sorsát és akik már családtagként tekintenek a szereplőkre: mi várható a jövőben?
Jim Davis: Úgy gondolkozok, hogy „ami nem tört el, azt ne javítsd meg”, de természetesen nyitott vagyok a történetben új irányokra. Nem tervezem semmivel se sokkolni a közönséget, számíthatnak rá, hogy Garfield Garfield marad, ahogy Snoopy is mindig a kutyaház tetején alszik és Charlie Brown se tud belerúgni a focilabdába.
Azt mondanám, hogy a karakterek már eléggé kiforrottak ahhoz, hogy saját maguknak írják a forgatókönyvet. Én csak beleteszem őket egy jelenetbe, majd hátradőlök és figyelem mi történik. Különösen érdekes Garfield Arlene-hez fűződő viszonya és Jon és Liz kapcsolata. Szóval, ha valamelyikük úgy dönt, hogy drasztikusan változtat, ki vagyok én, hogy megakadályozzam őket?
Az interjút a Go Comics írása alapján fordítottuk.
