Bestiáda (Seules les bêtes), rendező: Dominik Moll, szereplők: Denis Menochet, Laure Calamy, Damien Bonnard, francia-német thriller, 116 perc, 2019. (16)
Hóban, rosszban
Az időben és térben ugrálós, ugyanazt a jelenetet több szemszögből is bemutató mozik nagyon félre tudnak menni, de szerencsére ez itt most nem történik meg. Jóféle európai thriller ez bűnesettel, drámával, vágyakkal, félelmekkel, önvizsgálattal.
Az ember általában nem azért jár moziba, hogy az egyik mókuskerékből átüljön a másikba, ez persze nem jelenti azt, hogy a csavaros, elgondolkodtató történetek önként és dalolva száműznék magukat a rétegfilm kategóriába, hiszen olykor miért ne lehetne szórakozás éppen az agyunk megtornáztatása. A Bestiáda egyáltalán nem kvantumfizika, ahol az alapfelálláson agyaltak valószínűleg a legkevesebbet, ugyanis semmi más nem történik, minthogy egy nő eltűnik a hóesésben. Ebből még bármi lehet és lesz is, mert kiderül, hogy közvetlen vagy közvetett módon az összes szereplőnek köze van egymáshoz, így az eltűnt nőhöz is. Mivel az eltűnésnek előzménye, oka és következménye is van, a többiek életére, a köztük lévő viszonyok további alakulására is hatással bír.
A film alapjául szolgáló regény írója, Colin Niel 12 évig dolgozott a biodiverzitás megőrzésén Francia Guyanában és volt a Guadeloupe Nemzeti Park igazgató-helyettese is, életének ez a szakasza ihlette számos könyvét A Seules les bêtes (Csak a vadállatok) 2107-ben került a boltokba és bár különbözik a többitől, az ember és állat viszonya, illetve ez emberben jelenlévő állat ábrázolása valahol mégiscsak ezekből az élményekből eredeztethető, erre telepszik rá a vidéki magány. A regényt Gilles Marchand (Ki ölte meg Bambit?, Lemming) és Dominik Moll (Harry csak jót akar, Lemming) gondolták át mozivászonra kisebb-nagyobb változtatásokkal, utóbbi egyben a film rendezője is. A fő motívum megmaradt, azaz meddig hajlandó elmenni az ember a boldogságért, illetve a határokat átlépve milyen mértékig képes önmagát és másokat megalázni, megcsalni, hazudni, becsapni.
Az egyes fejezetek a főszereplők neveit viselik, az ő személyes történetüket ismerjük meg, az ő szemszögükből látjuk gyakran ugyanazt a – korábban már látott – jelenetet. Van köztük elhanyagolt feleség, anyja elvesztését feldolgozni képtelen, magának való férfi, fiatal és attraktív pincérnő, elvágyódó férj, valamint egy név egy társkereső oldalról, kinek valódi kilétét – kezdetben – nem ismerjük. Ismerős arcokat látunk, aki nem követi figyelemmel a mai francia mozit (rosszul teszi), néhányukra hollywoodi filmekből emlékezhet. Ahogy az elvárható, hiteles, meggyőző alakításukkal emelik a film színvonalát.
A cselekmény úgy ugrál a térben és az időben, hogy közben a néző nem veszti el a fonalat, mert bár az egymásból következő dolgokat nem sorrendben kapjuk meg, a logika végig velünk van és vigyáz ránk. A központi téma a boldogságkeresés, a konfliktust jelen esetben pedig az okozza, hogy azt mindenki egy másik kapcsolatban igyekszik megtalálni. Az árulás, a megcsalás és a hazugság mellett fontos szerephez jut a félreértés, ezeket van, hogy előbb láttatják velünk, mint a szereplőkkel és van, hogy nem, a cselekményt a felismerés élménye (is) viszi előre.
A végeredmény egy izgalmas, az afrikai kontinensre is kikacsintó európai thriller, ahol a hófödte, kies francia vidék és a forró, mindig nyüzsgő, Abidjan jól kijönnek egymással. Egy bűneset köré épül fel, miközben egyforma esélyt kínál a véletleneknek, az ösztönöknek és a tudatos döntéseknek. Erkölcs, morál, varázslat, szellemvilág, mindenből kapunk egy keveset.
