Könnyek völgye (Valley of Tears I.), rendező: Yaron Zilberman, szereplők: Lior Askhenazi, Joey Vahedi, Omer Perelman Striks, izraeli háborús drámasorozat, 1. évad (10 rész, 35-45 perc), 2020-, 15 éven aluliaknak nem ajánlott!
Elveszett ártatlanság
A Könnyek völgyében a negyedik arab-izraeli háború legnagyobb (60-80 az 500 ellen) harckocsiütközete zajlott, de vajon képes-e egy sorozat mindezt néhány tankkal és színésszel bemutatni? Ha elég okosan van megcsinálva, akkor igen. Ha minden igaz, lesz második évad is.
A történelmet a győztesek írják, tartja a mondás és ez igaz a történelmi filmek forgatókönyvére is. A tények persze makacs dolgok, az 1973-as jom kippuri háborút az izraeliek nyerték, már csak ezért sem várhatjuk el egy izraeli sorozattól, hogy az eseményeket ne ennek tükrében dolgozza fel. Bár a fiktív szereplőkkel játszódó cselekmény nagy játékteret hagy az alkotói szabadságnak, a forgatókönyv nagyon okosan van megírva, abszolút emberközeli és túlzásoktól mentes.
Egy konkrét esemény feldolgozása esetén a téma iránt érdeklődők részéről vannak bizonyos elvárások, de gyakorlatilag bárki kiokosíthatja magát a netről pillanatok alatt. Szerencsés esetben nem is cél mást képernyőre vinni, mint amiről a fotók, visszaemlékezések és videófelvételek tanúskodnak, inkább az a kérdés, hogy a valóságot milyen szemüvegen keresztül mutatják be az alkotók. Milyen karaktereket hoznak be a cselekménybe, milyen mondatokat adnak a szájukba, milyen tetteket, gondolatokat, döntéseket emelnek ki. Ebből a szempontból ez a sorozat nagyon korrekt, az izraeli katonák nem szuperhősök, hanem ugyanúgy esendőek, tévednek és hibáznak, mint az ellenség, hiszen a szír katona is hazavágyik a családjához és nem feltétlenül leli örömét az öldöklésben.
1973-ban az arab államok támadást indítottak Izrael ellen vallási ünnepük előestéjén, így a mozgósítás nehézségekbe ütközött, de az 1967-ben megnyert hatnapos háború is túlzottan magabiztossá tette őket. A többszörös túlerő és a modern szovjet haditechnika alkalmazása hatalmas veszteségeket okozott az izraeliek soraiban, az előretolt helyőrségekben a fiatal katonák napokig magukra voltak hagyva. Az élelmiszer és a lőszer elfogyott, harcjárműből nem volt elég, a Dávid-csillagos repülőgépeket pedig a korszerű szovjet légvédelmi eszközök egyszerűen leradírozták az égről. Ezúttal is az Egyesült Államok sietett a zsidó állam megsegítésére, harckocsik és vadászrepülőgépek érkeztek az országba.
A sorozat néhány szereplő történetén keresztül mutatja be az eseményeket. Van köztük egy fiatal hírszerző srác, aki előre megjósolja az arab támadást, de a többiek nem hisznek neki. A szemüveges és kissé esetlen Avinoam autisztikus jegyeket mutat, emiatt gyerekkora óta céltáblája a gúnyolódásnak, ugyanakkor átlagon felüli nyelvérzéke, kódfejtő és elemző képessége révén mindig egy lépéssel mások előtt jár. Malachi, Marco és Nimrod Caspi harckocsizók és bár régi jó barátok, baloldali beállítottságuk miatt egyiküket előállítja a rendőrség és mivel nem tudja, melyikük adta fel, így van köztük egy kisebbfajta feszültség (plusz ugye a szerelmi ügyek). Dafna a parancsnokságon dolgozik, ahol az ex is, miközben aktuális szerelme éppen a harcmezőn próbál túlélni.
A háború első áldozata az ártatlanság, ahogy az egy klasszikus háborús film elején elhangzik és valóban, ezek a fiatalok gyakorlatilag itt válnak felnőtté, itt lesz vége annak a gondtalan életnek, amit a sorozat nyitóképei is bemutatnak újra és újra. Az idősebb korosztályt képviseli az Amerikát is megjárt Meni Ben-Dror, aki a fiatalok számára igazi „rocksztár”. Őt Lior Askhenazi alakítja, akit az izraeli filmek és sorozatok kedvelői már biztosan jól ismernek (ezt a sorozatot is az ő nevével próbálják eladni és bár kezdetben nem sok szerepe van, később egyre fontosabbá válik). Meni semmi mást nem akar, csak hazavinni az anyjához a fronton harcoló fiát, de egyre jobban belekeveredik a háborúba. Az ő élettapasztalata, háborús múltja és „beleszaromsága” nagy hatással lesz a többiekre, akik a cselekmény előrehaladtával mind kapcsolatba kerülnek egymással.
A harcokban több helyszínen több százezer katona, több ezer harckocsi és több száz repülő vett részt, ehhez képest csak néhány helyszínt, néhány tíz katonát és három tankot kapunk, a repülőgépek távol repülnek és az ellenséges tankokat is csak igen ritkán mutatják közvetlen közelről. A lényeg nem a grandiózus látványon, hanem a feszültségen, az egyes emberek drámáján van, a jól megírt egyéni történetek és dialógusok berántanak minket a háború kellős közepébe, miközben nélkülöznek minden olyan elemet, amitől egy háborús alkotás túlságosan egyoldalú és elfogult lenne.
A Könnyek-völgye nem propagandafilm, hanem a valós eseményeket észszerűen feldolgozó, azt az emberi oldal felől megközelítő izgalmas és érdekes alkotás. Érző emberként mutatja be a harcoló feleket, nem ódzkodik a hibák, tévedések bemutatásától, mint ahogy attól a ténytől sem, hogy a hadszíntér korábban arab terület volt, így tulajdonképpen az ellenfél van otthon (ennek boncolgatásába csak dialógus szintjén megy bele, azért ez mégiscsak egy izraeli film, de mindenképpen előnyére válik, hogy nem akar szembe menni a valósággal).
Akit érdekel ez a korszak, illetve a dolgok hátterét, lélektanát és drámaiságát bemutató háborús alkotások, mindenképpen vegye fel a megnézendők listájára.
