A szitokszavak története – kritika


A szitokszavak története (History of Swear Words), rendező: Chhristopher D’Elia, szereplők: Nicolas Cage, Nick Offerman, Nikki Glaser, amerikai ismeretterjesztő sorozat, 1 évad (6 rész, 20 perc), 2021., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!  

Odab…sz!

Szoktál káromkodni? Ha igen ez a sorozat neked készült. Az a Nicolas Cage segít eligazodni a szitokszavak útvesztőjében, kinek munkássága rengeteg referenciát tartalmaz erre vonatkozóan.

Sokan úgy tartják, hogy a káromkodás elsősorban iskolázottság és olvasottság kérdése, de én ezzel nem értek egyet, vegyük például magamat. Káromkodni, ha nem is kell, de jó és igenis vannak olyan élethelyzetek, dolgok és emberek, amiket és akiket a legpontosabban egy-egy szitokszóval lehet meghatározni. A sorozat az angol nyelvben leggyakrabban használt „csúnya” szavakat veszi górcső alá, a házigazda pedig nem más, mint Nicolas Cage. A színész tulajdonképpen saját maga paródiája, amolyan kedves ripacs, aminek különösen örülök, hiszen mindig jó érzés átélni azt a pillanatot, amikor egy színész – végre-valahára – rájön, mivel is fizethetné be a legtöbb pénzt a nyugdíjalapjába.

Elegánsan felöltözve ül egy bőrfotelben, miközben könyvekkel körülvéve drága viszkit kortyolgat, már ebből is látszik, hogy itt bizony komoly dolgokról lesz szó. Első körben a káromkodásról „úgy általában” esik szó, majd az egyes részekben olyan szavakat veséznek ki, mint a bitch vagy a dick. A felépítés közel egyforma, megpróbáljuk közösen megfejteni a szavak eredetét, ami nem mindig sikerül, arról nem is beszélve, hányféle mendemonda kering róluk. Az időben előre haladva követjük nyomon jelentésük változását, azt, hogy mikor váltak szitokszóvá, kik, mikor, kire vagy mire használták és használják ma is. Rengeteg a kulturális utalás, filmek, dalszövegek, regények elemzése során jutunk egyre közelebb a valósághoz, miközben a különböző társadalmi csoportokon belüli elterjedéséről és használatáról is beszélnek nekünk.
A sorozat színészeket, stand up komikusokat. filmkritikusokat és olyan szakembereket szólaltat meg, akik a szavak eredetével, jelentésével, társadalmi és kulturális hatásaival foglalkoznak, különös tekintettel az idők során bekövetkező változásokra és a nemek szerinti eltérő használatra és értelmezésre. Van köztük férfi és nő, fehér, ázsiai és afro-amerikai, hetero- és homoszexuális, fiatal és idős, vallásos és kevésbé az is. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket a szavakat mikor, milyen körülmények között ki mondja kinek, az idők során ugyanis megváltozhatott ezen szavak jelentése, értelmezés, illetve elfogadottsága. Mivel a házigazda színész, nem meglepő módon rengeteg a filmrészlet, melyekből jól látszik, hogy az egyes korszakok mennyire voltak megengedőek (cenzúra, korhatárbesorolás stb.), illetve az idők során mely műfajok mely szitokszavakat sajátították ki maguknak (az ismertető animációkban is a házigazdát véljük felfedezni az egyes karakterekben).
Különösen érdekes azokat hallgatni, akik olyan tudományágakat képviselnek, melyeket sokan lesajnálnak vagy egyáltalán nem tartanak tudománynak. Van, aki azért felel, hogy az értelmező szótárak naprakészek legyenek és van, aki azt tanulmányozza, hogy a férfiak és nők hogyan használják a szitokszavakat a saját, illetve a másik nem esetében, illetve ez hogyan változott az idők során. Megtudhatjuk, mi a különbség az „a shit” és a „the shit”, kifejezések között, míg egy meleg komikus arról beszél, hogy a szitokszavak néha egészen mást tudnak jelenteni, ha az ő szájukból hangzanak el. A „bitch” még a magyar fordításban is legtöbbször „csajszi”, nem pedig „kurva” vagy valami hasonló. És igen, érdemes angolul nézni, mert így a legélvezhetőbb, így talál igazán célba, egyúttal hatalmas pacsi a feliratokért.

A sorozat bátor és szellemes, nem elítélhető módon szókimondó és őszinte. Szórakoztató, de közben érdekes információkkal szolgál egy olyan dologról, ami szerintem a legtöbbünk számára teljesen természetes, ugyanakkor eredete, pszichológiája és kultúrája ritkán kerül az ismeretterjesztés látókörébe. Álszentek kíméljenek!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (366.)
Következő cikk Lupin 1. évad - kritika