
Wakandaaaa! Ööö… vagymi… Zamundaaaa!
Egyszer, réges-régen, amikor Eddie Murphy kissé szűkebb pocakkal még reményteljes királyfi volt, a napfényes Afrikából elutazott a királynők szürke városába, Queens-be, hogy jó reggelt kívánjon a szomszédjainak… A sztorit mindannyian ismerjük, jót is szórakoztunk rajta anno, ám most eljött az idő, hogy leporoljuk az emlékeket és újra találkozzunk Akeem herceggel. De vajon a leendő király mennyit változott az eltelt harminchárom évben? Változott egyáltalán…?
A királyok hosszú sorában eddig legutolsó Jaffe Joffer (James Earl ”Darth Vader / Mufasa” Jones) halni készül. Az agg és megfáradt uralkodó egy nagyszabású búcsúztató ceremónián mosolyogva távozik őseihez, mert tudja, hogy országa sorsát mostantól fiára, Akeemra bízhatja. A háromlányos, középkorú férj és apuka problémái azonban hamar elkezdődnek, amikor megjelenik a szomszédos Nexdoria vezetője, Izzi tábornok (a végleg rehabilitált és vicces Wesley Snipes), aki ki is mondja: vért akar! No, nem háborús vért, hanem családi vért, azaz frigyet, esküvőt, a két família és ország egyesülését!


A rengeteg filmes utalás és beszólás mellé kapunk a jelenlegi hollywoodi elvárásoknak megfelelő aktuálpolitikai poénokat, Tracy Morgan (Saturday Night Live, Két kopper, A stúdió) alakításában egy vicces queens-i nagybácsit és rövid időre még Morgan Freeman is feltűnik. Eriq La Salle csillogó frizurája azonban kimarad és az akkor pár másodperces szerepet kapó Samuel L. Jackson potenciális visszatérésére is hiába várunk. Na, de mi van a Szexi Csokoládéval? Hmmm…
Összességében a film önmásolása, hibái, logikai buktatói ellenére is egy fájdalommentes, vicces, kedvelhető folytatás – az igazi nagy visszatéréshez azonban Eddie Murphynek többet kell majd letennie az asztalra a régóta tervezett Triplets és a Beverly Hills-i zsaru 4. esetében is. Az Amerikába jöttem 2. ugyanis olyan, mint a szavannai hó – meglepetést okoz, ahogy váratlanul lehullik, de rövid idő alatt nyom nélkül elillan…


