Paradise Lost – játékteszt


Fejlesztő: PolyAmorous; Kiadó: All in! Games; Platform: PC, Xbox One, PS4

Az alternatív múltba kalauzol el bennünket a Paradise Lost, amiben árván maradt tinédzserként a nukleáris katasztrófa utáni lengyel pusztaságban járhatunk be egy hátborzongató náci bunkert.

Bevallom, mostanáig kevés sétálószimulátort próbáltam ki, azonban műfajon belül napjainkig talán a Bloober team féle nyomozással és bujkálással megspékelt Observer: System Redux bizonyult leginkább figyelemreméltónak. Ezúttal a Paradise Lost-tot vettük szemügyre, amit egy másik lengyel játékfejlesztő banda készített.

Volt szerencsém a Harmadik Birodalom kevésbé ismert lengyelországi létesítményeit bejárni, így bátran állíthatom, hogy az alapanyagként szolgáló náci bunkerek hangulatát remekül sikerült lekopíroznia a PolyAmorous csapatának. Nyomasztó hangulat vár a játékosra a hatalmas, rideg betontömb felfedezése során, ám a Paradise Lost-ban nem csupán egyedi apokalipszist élhetünk át, ugyanis a feltérképezésre váró építmény számos meglepetést tartogat annak, aki elég rátermettnek érzi magát, hogy belépjen ebbe a klausztrofób világba.

Az események 1980-ban zajlanak, viszont a helyszíneket kutatva, valamint néhány visszaemlékezést leszámítva inkább a ’30-as, ’60-as évek közötti időintervallumban találjuk magunkat. Ebből kifolyólag számos korhű tárgyat vehetünk kezünkbe és lélegzetelállító termet fedezhetünk fel, aminek köszönhetően hamar kiderül, hogy valójában utópisztikus zónákban sétálgatunk. A cuccok nagy részével persze nem tudunk mit kezdeni: megvizsgálhatunk különböző kacatokat, naplókat és lejátszhatunk magnófelvételeket, melyekkel megismerhetjük a Paradise Lost világát, de a játékmenet főleg a külcsínre van kihegyezve.

Sajnos a játékban szó szerint csak sétálni lehet, így nagyjából 5 óra alatt lehet a végéig eljutni, összesen két különböző befejezés vár ránk négy eltérő variánssal. Szégyen a futás, de hasznos, kivéve most, különben 60 perc alatt simán a végére érnénk Szymon kalandjának. Mindazonáltal legalább egyszer érdemes „nekisétálni” ennek a bizarr játéknak, mert a sztori ugyan egy fiktív Lengyelországban folyik, de lehengerlő, aprólékosan kidolgozott grafikája miatt a fentebb említett időszak iránt érdeklődők megtalálják számításukat.

 


Legutóbb ezt teszteltük:

Demon Skin – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (380.)
Következő cikk Jessica Jones 1-3. évad - kritika