Demon Skin – játékteszt


Fejlesztő: Ludus future; Kiadó: Buka Entertainment; Platform: PC, majd a 2021-es év vége felé PS4, Xbox One, Nintendo Switch

Hét év fejlesztés után jelent meg a Demon Skin, melyben a hack ’n’ slash műfaj keveredik ügyességi elemekkel. Vajon megérte ennyit kínlódniuk az orosz alkotóknak?

Hosszúra nyúlt programozás előzte meg a Ludus future debütáló alkotását: először The Forging Destiny HROFT, majd About Savior Hunter (rövidítve A.S.H.) néven jelent volna meg, ám az alkotók végül a sokkal egyszerűbb Demon Skin címnél kötöttek ki. Röpke hét esztendő kellett ahhoz, hogy az indie fejlesztők összeverbuváljanak egy csapatot és elkészítsék a hack ’n’ slash játékot, amit elképzelésük szerint egyedi – vagy legalábbis nem hétköznapi – platformer elemekkel színesítettek.

A történetben Roy a Vándorrend nevű csoport tagjaként különböző világok gonosz teremtményeivel vív élet-halál harcot. A rendet olyan hősök alkotják, akik dacolnak a halállal, éppen ezért akár 500-700 évig is élhetnek. Roy, a magányos harcos egy kalandja során titkos átjárók után szimatolva a Káosz nyomaira bukkan. A portál átlépésekor „meglepetésre” egy démonok, nekromaták és a Káosz vezette háborúba érkezik, s mindeközben feltűnik számára, hogy valaki az Ősi Kristály, egy rendkívül gonosz relikvia megszerzésén szorgoskodik.

A Demon Skinről külcsín és játékmenet alapján első ránézésre sokaknak az eredeti, 2D-s Castlevania játékok ugorhatnak be. Utazásunk során különböző fejszéket és kardokat vehetünk fel, amiket szörnyek hentelésez használhatunk – s ebben bőven lesz részünk. Fegyvereket jellemzően ellenségeink legyőzésével, ládákból és rejtett zugokból kaparinthatunk meg: több különböző típust találhatunk belőlük, eltérő sebzésűek és képességűek lehetnek, illetve az sem mindegy, hogy milyen hatékonysággal tudjuk kivédeni velük nemeziseink támadásait. A mezei harcosok mellett végigjátszásunkat változatos főellenségek keserítik meg, mindegyik lény elhalálozásért cserében XP-t adományoz, így egészen a 13. szintig spécihetjük fel magunkat. Minden szintlépéskor jellemzően két tapasztalati ponthoz jutunk, melyeket támadásunk, életerőnk és állóképességünk fejlesztéséhez hasznosíthatunk.

A játék irányítása hagy némi kívánnivalót maga után. Főszereplőnk mozgását lomhának éreztem, illetve állóképességünk a fejlesztéstől függetlenül nagyon gyorsan merül (de persze viszonylag hamar automatikusan visszatöltődik), köszönhető ez a suhintásainknak és bukfencezéseinknek. Ezért azt tanácsolom, hogy elsőként inkább az életerő növelésére érdemes rágyúrni. A szinteken elszórva rálelhetünk skorpiókra és férgekre, amelyek elfogyasztása után minimálisan növelni tudjuk sebzett Royunkat, de a Diablóból ismert vörös színű üvegcséket is találhatunk, amikkel hatékonyabban gyógyíthatjuk magunkat. Ezek közül valamelyik 100, 200, 600 vagy akár 3000 életerőt ad. Utóbbiban csak az az érdekes, hogy legfeljebb 900 hp-nk lehet.

A Demon Skint egér+billentyűzettel is játszhatjuk, de erősen javallott egy gamepad beszerzése, ugyanis a rágcsálónkkal nehéz úgy támadást végbe vinni, hogy azt a legnagyobb hatékonysággal eszközölni tudjuk. Érdemes betanulni az „inventory” fülben lévő a kombókat, ezek fegyvertípustól eltérőek, ám nem annyira eget rengetően bonyolultak, mint például a Mortal Kombat játékokban.

A Buka Entertaniment az őszi 9 Monkeys of Shaolin megjelenése után ismét egy akciójáték felett bábáskodott. Az összkép a készítésre fordított időt kalkulálva minimálisan talán csalódást keltő, de a Demon Skin valójában egy nagyon hangulatos és ötletes, csupaszív játék. Remélhetőleg a Ludus future néhány javítással kiküszöböli a textúra alá pottyanó tárgyakat és az olykor felmerülő automatikus kilépéseket. Mindenesetre az említett átgondolatlanságok és hibák nem érték el a tűréshatárom küszöbét sem, így bátran ajánlható a műfaj kedvelőinek.

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Breathedge – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az Oscar-jelölt filmek Oscar szobrokként megjelenítve
Következő cikk Úgy tartsa magát mindenki, mint a 65 éves Andy Garcia!