Bezzegszülők 2. évad (Breeders), készítők: Chris Addison, Simon Blackwell, Martin Freeman, szereplők: Martin Freeman, Daisy Haggard, George Wakeman, Jayda Eyles, angol vígjátéksorozat, 2. évad (10 rész, 20-25 perc), 2020-, 15 éven aluliaknak nem ajánlott!
Az a bizonyos pokolba vezető út
A 2. évadra mindenki csak annyival lett idősebb, hogy újra a feje tetejére álljon minden. Szülőnek lenni továbbra sem könnyű, a Bezzegszülők őszintén, fanyar humorral szembesít minket saját elcseszett emberi mivoltunkkal, amiért képtelenség rá haragudni.
Az első évad kapcsán sokan nekem szegezték a kérdést, hogy ugyan mi tetszik benne annyira, de továbbra is csak azt tudom mondani, a Bezzegszülők egy olyan sorozat, amit igazán úgy tudsz élvezni, ha magad is megélted ezeket a dolgokat. Természetesen enélkül is szórakoztató, de a legtöbb dolog így válik érthetővé, ettől működnek a poénok és áll össze az egész. A második évadra ez hatványozottan igaz, bátran ajánlom mindenkinek, de én, aki nagyjából ugyanitt tart az életnek nevezett úton (a gyerek is ugyanennyi idős és még az autómárka is egyezik), bizony sokszor magamra ismertem, mintha minden kikacsintás nekem szólna, mintha cinkosok lennénk, mert közös az örömünk és a bánatunk. Mert hiába jellegzetesen angol, hiába más az életstílus, a kultúra, a gondolkodás és a humor, élhetünk bárhol ezen a bolygón, az évek ugyanúgy múlnak. Megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul.
Paul (Martin Freeman) és Ally (Daisy Haggard) továbbra is azon vannak, hogy mindent megadjanak a gyerekeknek, de mellette a munkában és a házasságban is odategyék magukat. Az ember nem tud szétszakadni, ezért kompromisszumokat kell hozni és rangsorolni a dolgokat. Ez másokhoz hasonlóan nekik sem megy mindig, ami mindent és mindenkit próbára tesz, házasságot, kapcsolatokat, önértékelést stb. Paul emberére talál fiában, akinek hasonlóan problémái vannak a dühkezeléssel, érzékenysége és különcsége mellett egyébként is abban a korban van, amikor a szülő egyszerre partner és ellenség. A munka és család között lavírozik és persze ott van benne az ennyi éves vagyok, ennyi lehet még hátra, itt tartok, ezt értem el, ez vár még rám érzés, ami igencsak frusztrálja. Apjához fordul tanácsért, aki bár egyszerű, konzervatív ember és más korban nőtt fel, az élet alapvetéseivel nagyon is tisztában van. 
Egyszerre kell gondoskodnia idős szüleiről és egyszerre van még mindig rájuk utalva, ha gondjai vannak, ami egyáltalán nem könnyű. Ally csinos, vonzó nő, aki sikeres a munkájában, de anyaként és feleségként is helyt kell állnia, ami nem mindig sikerül. A változó korhoz közeledve rengeteg kérdés fogalmazódik benne, de vajon hol és kinél vannak a jó válaszok. Hűtlenség, házasság, karrier, demencia, halál, menopauza…egyszerre távoli és közeli dolgok.
A legtöbben valahogy felnövünk egy családban és megfogadjuk, ha gyerekünk lesz, mi pont is így fogjuk csinálni vagy éppen ellenkezőleg, mindent máshogy. Csakhogy ezeket a mintákat hozzuk magunkkal, ezeket a tulajdonságokat örököljük és fogadalmak ide vagy oda, emberből vagyunk, hibázunk, rossz döntéseket hozunk, egyes dolgokról megfeledkezünk, míg másokat túlzásba viszünk…elcsesszük. A Bezzegszülők őszintén beszél ezekről, de mindezt úgy teszi, hogy magunkra ismerve sem kapcsolunk el (dühösen vagy unottan), hanem mosollyal az arcunkon bólogatunk, mert ettől vagyunk azok, akik, ettől vagyunk különbözőek és ettől hasonlítunk mégis annyira egymásra. A dolgok emberi oldalát mutatja meg, az érvényesülés és kiteljesedés buktatóit, azt, hogy milyen szülőként is valakiknek a gyereke lenni, hogy akármennyire is hajtunk, mi is megöregszünk, elfelejtünk dolgokat, bottal járunk, meghalunk. De addig még rengeteg a tennivaló, az élmény, a kaland, az öröm és a bánat, a gyerekek sem nőnek fel maguktól, a munka sem végzi el magát.
Ezt írtuk az 1. évadról:
