Fejlesztő: Astral Pixel; Kiadó: Team17; Platform: PC, Ninteno Switch
Precíziós platformer, amiből hiányzik az ugrás? Nekünk biztos nem. A Super Magbotban mágnesesség két pólusának közreműködésével igazán egyedi játékélményben lehet részünk.
Remekül passzol az Astral Pixel bemutatkozó játéka a Team17 eddigi munkásságához, aki a Narita Boy című ügyességi játékot követően újfent különleges videojáték felett bábáskodik. A kétfős fejlesztőcsapat – egyben testvérpár – alkotása szintén Katalóniából érkezett, s azt kell, hogy mondjam, igazán kellemes összképet fest a 16 bites grafikai korszakra emlékeztető Super Magbot, ami engem, mint a zsáner régi motoros rajongóját, már az első előzeteseket látva meggyőzött.
A játék története a Magnetia nevű rendszerben játszódik: egy gonosz teremtmény riogatja a galaxis planétáit, de csak egy felfedező robot, Magbot képes rá, hogy mágneses polaritás segítségével kihívást jelentő környezetben mindenkit megmentsen. Jól érzékelhető, hogy nem a sztori a Super Magbot legerősebb része; bár igazság szerint a hozzá hasonló precíziós platformereket nem is emiatt szenvedi végig a „mazochista” játékos. Ez az a műfaj, amit előszeretettel vesz elő ember, vagy messze elkerül.
Ahogy a képernyőmentésekből jól kivehető, főhősünk kezéből kitüremkedik egy fénykard szerű sugár, ami nem fegyver, sem pedig zseblámpa. Ez mutatja az irányt, hogy a piros (pozitív) vagy kék (negatív) pólusú mágneses erőnket mely irányba szándékozunk bevetni. Az általános iskolában elhangzott leírás alapján a mágneses kölcsönhatásban az ellentétek vonzzák, míg az azonos pólusúak taszítják egymást. Eme valós fizikai szabályon nyugszik a Super Magbot is, feladványaink során mindkét töltési pólust alkalmaznunk kell, éppen ezért tudásunkat erősen javallott gépi rágcsálón tesztelni, de persze gamepaddal is lazán hozzá lehet szokni a játék mechanikájához.
Négy különböző küllemű bolygón összesen 144 szintet teljesíthetünk: csak az elején okozhatnak némi fejfájást, mert ugrani a szó szoros értelemben ugyan nem lehet, de ezt helyettesítendő az egyedi képességünk. Mindegyik égitest lezárásaként főellenfél áll az utunkban, közülük legfeljebb az utolsó nemeziszel gyűlhet meg a bajunk, mivel a korábbi tapasztalatokhoz képest valamelyest körülményesebb azt legyőzni. A pályák befejezésekor felkerülünk a globális ranglistára, így összehasonlíthatjuk statisztikáinkat a többi játékos teljesítményeivel.
Összességében nem egyszerű ugrálós játék a Super Magbot. Csupán első ránézésre tűnik fesztelennek, hogy az irányzék mellett mindössze a két eltérő töltéssel operálhatunk – ám az első sikertelenségek után könnyen bele lehet zavarodni. Ilyenkor jobban tesszük, ha rövid ideig pihentetjük a játékot. Legnagyobb ellenfelünk a türelmünk és a logikai készségünk, hisz tesztalanyunk során mindkét tulajdonságunkat próbára tesszük.
Legutóbb ezt teszteltük: