Narita Boy – játékteszt


Fejlesztő: Studio Koba; Kiadó: Team17; Platform: PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch

Időutazás a ’80-as évek árkád világába. Dióhéjban ezt kínálja a Narita Boy, mely minden szempontot összevetve páratlan és hiánypótló videójáték, helye van a legnagyobbak között.

Ritka, amikor egy fejlesztőcsapat olyan produktumot ad ki kezei közül, ami után ennyire elégedetten tápászkodtam fel kényelmes fotelemből. A katalán székhelyű banda alkotása, a Narita Boy pusztán a legelső prezentációk után hamar modern klasszikussá avanzsálódott. A platformerben olyan népszerű játékok legjobb tulajdonságait sikerült ötvözni, mint például az Another World, a Castlevania és Double Dragon, illetve olyan ’80-as éveket idéző filmek hangulata járja át, mint a Ready Player One, Az univerzum védelmezői és Az utolsó csillagharcos. Így tehát nem meglepő, hogy Worms-játékok atyja és korábban ügyességi játékokon is szorgoskodó Team17 felkarolta a Studio Koba debütáló mesterművét.

Története szerint Az Alkotó elkészíti a Narita One nevű konzolt, aminek zászlóshajója a Narita Boy. A cím rögvest átütő sikerré válik; olyannyira, hogy az eladási listák élére ugrik és a boltok polcain szinte mást sem kapni. A főhős egy techno kard nevű fegyverrel a kezében olyan kalandra invitálja a játékost, amire korábban még nem volt példa. Mindeközben a bináris kód belsejében a digitális világ összekapcsolódik a valósággal.

Bizonyára sokak számára ismerősen csenghet a sztori, mely egyfajta főhajtás a Tron mozik előtt, csakhogy Rács „helyett” ezúttal a Digitális Királyságban kell rendet teremtenünk és megálljt parancsolnunk nemeziseinknek. Ebben a már említett háromszínű szablya lesz a leghűségesebb partnerünk, de a játék előrehaladtával számos egyéb hasznos képességre tehetünk szert, amelyeket bevethetünk ellenségeink ellen vagy akár a pályákon elhelyezett területeken is.

Kalandos utunk során összefuthatunk több hánytatott sorsú, ám érdekes karakterrel, akiket kirekesztett a hatalom. Jellemzően a küldetéseinket is tőlük kapjuk. És ugyan a múltbéli események szerint voltak próbálkozók (kiválasztottak), nyilvánvalóan címszereplőnk a legrátermettebb, aki szembe merészel szállni az elnyomás ellen. Mivel a játék egy része a Narita nevű Japán kisvárosban játszódik, visszaemlékezések révén megismerhetünk néhány múltbéli eseményt, amik a végső összecsapás után egy hatalmas csattanóval nyernek értelmet.

A Narita Boy önmagában is fülbemászó szintetizátoros muzsikája és retro hatású grafikája lehengerlő összképet nyújt. Az Opciók menüpontban érdemes bekapcsolni a CRT filtert, hogy az effektek még inkább passzoljanak a nyolcvanas évek stílusához. A Digitális Királyság felfedezése pedig egy igazi geek paradicsom, számos sci-fi és anime popkultúra kikacsintást tartalmaz. Soha rosszabb bemutatkozást, várjuk a folytatást!

 


Legutóbb ezt teszteltük:

Sir Lovelot – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (377.)
Következő cikk Szép új világ - kritika