Fejlesztő: M2, Square Enix; Kiadó: Square Enix; Platform: PC, PlayStation 4, Nintendo Switch
Gyermekkorunk egy újabb darabja érkezett meg modern konzolokra, merüljünk el az eredeti PlayStationre való visszaemlékezés nyújtotta nosztalgiában. Aki pedig nem a nosztalgiát vágyja, hanem a kikopóban lévő klasszikus japán rpg-ket, az is önfeledten vetheti magát a mai alanyunkba.
Remastert mindig nehéz gyártani, mert a készítők meg akarnak felelni az alapanyag rajongóinak, de emellett cél egy új közönség elérése is. Mert ugye az igények az elmúlt cirka 20 évben bizony nem kicsit változtak meg. Persze mindezek mellet a saját elképzeléseik is komoly kihívásokat szülhetnek, tovább bonyolítva az alkotói folyamatot. Na de lessük is meg hogyan sikerült a Mana sorozat meghatározó darabjának feljavítása.
A történet szerint Fa’Diel világában fogunk kalandozni, ahol a Mana fa, mely a manát és az életet biztosítja, 9 évszázada elpusztult. A megmaradt manakészletekért pedig háború robbant ki a világot benépesítő népek között. Természetesen az általunk irányított hős hivatott ezen világ megmentésére és a rend helyreállítására, mint ahogy azt a hasonló típusú játékokban már megszokhattuk. Főhősünk lehet férfi vagy nő, ezt már az elején ránk bízzák, azonban amolyan „néma” karaktert kapunk, akinek sem a nevét, de még az előéletét sem ismerhetjük, elősegítve, hogy ezáltal jobban tudjunk vele azonosulni.
A Legend of Mana eredetileg 1999-ben látott napvilágot és az egyik legszebb Playstation-re megjelent játéknak tartották akkoriban. A csodálatos kézzel rajzolt hátterek és az azok előtt megjelenő sprite-ok egy igen csodás harmóniát adtak a játékosnak. Ezt a lenyűgöző látványvilágot vitték is tovább a modern konzolokra és minden egyes helyszínt újrarajzoltak, hogy a mai képernyőkön is megállják a helyüket. A karakterek továbbra is pixelkockás sprite-ok, ám így is tökéletes egyensúlyban vannak a háttérrel, megfelelő látványt adva a meseszép világnak.
Az audió terén sem kell szégyenkezni az anyagnak. Hajlott kora ellenére van lehetőségünk az eredeti zenéket kiélvezni, de természetesen van egy modernebb újrakevert sáv is. Ezek között bármikor tudunk oda-vissza váltogatni. Minden egyéb hangeffekt szépen és tisztán szól a megálmodott helyén és idejében. Noha a dallamok picit monotonná tudnak válni, de szerintem a hasonló melódiákon edződött füleknek ez nem lesz akadály.
Klasszikus, körökre osztott rpg-ről beszélvén meg kell említeni, hogy nem lesz egyszerű az előrehaladás a játékban. Na nem a harcra gondolok, inkább a rébuszokban elejtett teendők fognak borsot törni a kevésbé sokat látott játékosok orra alá. Ugyanis ami ’99-ben talán kicsit magától értetődőbb volt, esetleg bevett fordulat volt, vagy, hogy egyszerűen több idővel rendelkeztünk, ma már nem teljesen, vagy egyáltalán nem igaz. Így a történetben való előrehaladáshoz jó társunk lehet egy írott, vagy videós végigjátszás, mert egy idő után elég nehéz lesz követni mit és hol is kellene csinálnunk.
Összességében a Legend of Mana egy remek játék volt és a remasterelt változatban sem kell csalódnunk. Azonban fontos, hogy így is kezeljük, mert aki valamilyen komolyabb remake-re számít, mint mondjuk a Trials of Mana esetében, az bizony nagyot csalódhat. Viszont akinek a szemüvege már most is párás a nosztalgiától, vagy kedveli a stílust, az remekül fogja magát érezni, amíg az alaphangon is jóval több mint 20 órás kaland végére ér.
Legutóbb ezt teszteltük:
