Fejlesztő: Sucker Punch; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS4, PS5
Cusima szigete ugyan felszabadult, de Jin Sakai nem nyugodhat, ezért újabb kalandra indult a Ghost of Tsushima Director’s Cut-ban.
A Ghost of Tsushima a tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt. A játék a PlayStation Studios égisze alatt jelent meg (ezek a Sony belsős csapatainak a munkáit tömörítik), ami rendszerint garancia a minőségre. Mégis voltak bizonytalan hangok a fejlesztés alatt, amelyek szerencsére végül alaptalannak bizonyultak. A XIII. század végén, a feudális Japánban játszódó szamurájos akció-kaland ugyan nem volt minden hiba nélküli, de alapvetően hozta a megszokott jó minőséget és rendkívül kellemes órákat adott a játékosoknak – sokan a szívükbe zárták.
A Sony most gondolt egyet és egy esztendő elteltével leporolta a címet. Ennek egyik létjogosultsága, hogy immár PS5-re is debütált a játék, és annak tudásához lett igazítva. Gyorsabbak a töltési idők, támogatja a Dual Sense vívmányait és a felbontás/képfrissítés kombó is kedvezőbb értékek felé görbül (4K és 60 FPS). Mindez önmagában azért talán túlzó lenne egy Director’s Cut kiadáshoz, hiszen ezt inkább egy patch formájában szokás megoldani, az új verzióhoz azonban új tartalom is dukál, nem is akármilyen.
Természetesen az alapjáték történéseit is újra átélhetjük, vagyis Jin elkeseredett harcát a Cusima szigetet megszáló mongol offenzíva ellenében, de a reflektorfény most az első sztori DLC-re vetül (így mi is inkább erre fókuszálunk tesztünkben). A friss kalandokat a főjátékból érhetjük el – a feltétel hogy eljussunk a második fejezetbe és Toyotama regióba. Ha mindezek teljesülnek, akkor meg is nyílik a lehetőség, hogy Iki szigetére ellátogassunk, ahol továbbra is a mongolokkal és egy új főgonosszal gyűlik meg a bajunk. Főhősünk, Jin számára ráadásul extrán kellemetlen az utazás, ugyanis édesapját itt veszítette el évekkel ezelőtt, továbbá hamar kiderül az is, hogy a helyiek nem igazán zárták szívükbe a Sakai klán tagjait, így különösen nehéz dolgunk lesz a parányi földdarabon.
Ha már a méreteknél tartunk: annyira azért persze nem pici a terület, nagyjából a főjáték első szegmensének a felét kapjuk, tartalmilag pedig még talán jobban meg is van tömve. A játékállás részemről 25 órát mutatott a végigjátszás után, de őszintén szólva ezt én túlzásnak érzem (még úgy is, ha maximalista módon igyekeztem mindent teljesíteni és begyűjteni). A realitás inkább az, hogy olyan 10 óra alatt letolható a sztori fő szála, s mivel open world játékról beszélünk, a többi már az egyéni vérmérsékletén múlik.
A tartalom pedig a “még több hasonló” vonalon mozog, vagyis akinek tetszett az alapjáték, annak ez is fog. Hogy kicsit konkrétabb legyek és ne érjen véget kurtán furcsán a cikk, nézzük hogy ez mit is takar. Továbbra is lesznek kisebb és nagyobb erődök, amelyek felett át kell vennünk a hatalmat, vannak fő és mellékküldetések, illetve megmaradtak az előzőleg megismert játékelemek is: a Haiku helyek, ahol japán hőskölteményeket gyárthatunk, a fürdőhelyek, ahol Jin regenerálódhat, illetve akadnak megmászható tornyok és titkos emlékművek is.
Hogy mindez ne legyen nagyon unalmas akkor se, ha egy teljesen kimaxolt karakterrel esünk neki a kiegészítőnek, azért persze vannak újdonságok is. Elérhető például egy újfajta lovas támadási mód, továbbá lesz egy új páncél (na és persze ezeket tuningolhatjuk is). A bambuszgyakorlók mellett (ahol egy suhintással kell átvágnunk a kötegeket, rengeteg gomb gyors egymásutánban való lenyomásával) íjász gyakorló pontok is vannak, ahol lámpásokat kell időre szétlőnünk. A cukiságfaktor sem marad el: ezúttal azonban nem kisrókákat kell üldözni holmi történelmi helyek meglátogatása végett, hanem különböző állatos menedékhelyeket tudunk aktiválni (majmoknak, cicáknak, vagy őzikéknek), ehhez egy új furulyás minijáték is dukál, ahol egy dallamot kell lekövetni a kontroller mozgatásával, utána pedig mehet ezerrel a simizés.
A sztori maga is összeszedettebb, nyoma sincs annak az önellentmondásnak (kinek kit van joga megölni, illetve a bosszú témája), ami részemről egy icipicit elrontotta az eredeti hangulatát. Moralizálás ugyan itt is lesz bőven, pláne a családi szál kapcsán, de szerintem sokkal jobban sikerült, talán azért is mert nincs annyira elhúzva a dolog. A harcokra visszatérve megmaradtak természetesen a párbajok is, az ellenfelek általános nehézsége pedig picit talán alapból keményebb (de inkább úgy mondanám, hogy taktikusabban viselkednek).
A grafikát és elsősorban annak művészi stílusát kissé érdemtelenül elhanyagoltuk a cikkben, de annyit tudok mondani, hogy a látvány továbbra is elképesztő. Az új terület ráadásul abszolút új színt hoz (esetenként szó szerint) és nem annyira önismétlő sem önmagához, sem az eredetihez képest (ami szintén problémája volt az alapjátéknak). Apropó: a fekete-fehér mód (melyet legendás japán szamuráj filmek, azon belül is Kuroszava Akira művei ihlették) természetesen továbbra is elérhető, ráadásul további fejlemény, hogy immár az eredeti japán sziinkron is igazítva lett a karakterek szájmozgásához.
Összességében azt lehet elmondani, hogy a Ghost of Tsushima ha lehet még jobb lett mint volt. PS5-ön nagyon él a játék az új vívmányoknak köszönhetően, és talán szebb is mint valaha. A DLC-t tekintve tartalmi újdonságból ugyan kevés van, de pont annyi, ami elég ahhoz, hogy ne érezzük magunkat kellemetlenül. A sztori maga pedig rövidebb, de sokkal átgondoltabb is. Borzasztó, ezerszer elsütött közhely, de a kevesebb néha több, talán ez is lehet az Iki sziget kalandjának a titka (ahogy Miles Morales kalandjának is jót tett a rövidebb etap az alap Spider-Man játékhoz képest). Ha valaki a PS4-es állását szeretné folytatni az új konzolon, akkor gond nélkül megteheti és az időközben megjelent Legends (co-op) mód is természetesen elérhető. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha valakinek tetszett az előzmény az azért vágjon bele, ha meg valakinek kimaradt, akkor azért.
Legutóbb ezt teszteltük:
