Button City – játékteszt


ButtonCity Keyart2Fejlesztő: Subliminal; Kiadó: Subliminal; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series S/X, MAC, Nintendo Switch,

Szem garantáltan nem marad szárazon, ugyanis egy aranyos kis történetet ismerhetünk meg a Button City-ben, ahol néhány kisiskolás állatka próbálja megmenteni kedvenc játéktermét, ami a bartáságuk alapkövét adta.

Nálunk talán inkább csak a popkultúrából ismertebb a játékterem és annak varázslatos hangulata, azonban a hozzám hasonló, idősebb játékosok biztos jártak éppen annyit ezekbe a „közintézményekbe”, ami talán már szégyenletes is lehet. Valamikor a 90-es évek derekán élték ezek a helyek kicsiny országunkban fénykorukat, amikor is megannyi sorstársammal durrantottuk az itt megtalálható gépekben a nagy nehezen összespórolt zsebpénzünket, csak, hogy újra meg újra felmossa velünk a padlót. De ezen felül kötődtek itt olyan barátságok is, melyet összekötött a közös szenvedély és az összetartozás egyfajta bajtársias érzése. Ez lesz a mai alanyunk alapvetése is.

ButtonCity Screenshot05Főszereplőnk egy Fennel nevű, szégyenlős rókakölyök, aki anyukájával nemrég költözött a városba és szenvedélyesen szereti a videójátékokat, így nem is nagyon akaródzik elhagyni a szobáját, azonban édesanyja győzködésére csak felkerekedik és utcára merészkedik. Az első felfedezőúton máris értesül a városka csábító gyűjtőpontjáról, a Button City elnevezésű játékteremről és annak legnagyobb attrakciójáról a Gogabots névre hallgató, gyümölcs gyűjtögetős játékról. A játék egy 4 a 4 elleni párharc, melynek hála azonnal össze is barátkozunk a Fluff Squad hasonszőrű, kisállatokból álló csapatával. A brigédban, mit ad Isten éppen hiányzik egy negyedik tag, azonban az újdonsült barátok a rivális bandával való Gogabot csatározás mellett még egy gonosz macska ármánykodásának is ki vannak téve, akinek szeretett játéktermünkre fáj a foga. Persze ezt mi nem fogjuk hagyni és megannyi bonyodalmon keresztül tesszük majd próbára barátságunkat.

ButtonCity Screenshot21A Button City erős érzelmekkel és kellemes, könnyen emészthető játékmenetével próbálja elcsábítani a játékost, ami többnyire sikerül is neki. Ennek ellenére itt-ott azért kilóg a lóláb. A történet során fő- és mellékküldetések sokaságát kell majd megoldanunk, amik elsőre jó mókának tűnhetnek azonban néha annyira pofátlan módon használják a fetch questeket, hogy legszívesebben abba hagytam volna az egészet. Ennek ellenére a kedves és nagyon szeretnivaló karakterek, a ragaszkodásuk egymáshoz, valamint a szeretett játékteremhez, nem engedett szabadulni. Ötletes dolog, hogy az alaptémából fakadóan különböző minijátékokat játszhatunk a játéktermi gépekkel. Elérhető maga a Gogabots, ami egy 4 a 4 elleni gyüjtögetős, harcolós móka, emellet lehetőségünk van autóversenyezni a rEVolution Racerrel, és van egy táncos/ritmus játék is Prisma Beats néven. Sajnos azonban ezek elég fapadosak, sok variációra ne számítsunk, ugyanis mindegyikben csak egy pálya áll rendelkezésünkre. Azonban ezt felfoghatjuk akár pozitívumnak is, mert az amúgy erősen minimalista főjáték struktúrájába megfelelően illik ez az egyszerűség és amúgy sem hiányzik a bonyodalom.

ButtonCity Screenshot22A látvány és a hangzás is erősen minimalista, azonban mégis kellemes a szemnek és a fülnek, jól harmonizál az egyszerűség minden érzékszervünkkel. Az egész kicsit olyan, mint egy manapság divatos, kisebbeknek készült animációs rajzfilm, a kedves karakterek és a nagyon barátságos megvalósításuk miatt remekül passzolnának a délutáni műsorsávba. Eget rengető hibába nem futottam bele a végigjátszás során, azonban a történetben való előrehaladás egy pontja után, ha egy adott helyszínre próbáltam bemenni – ami szerencsére már nem kellett a tovább haladáshoz – minden alkalommal fekete képernyővel kifagyott a játék. Ezt remélem mihamarabb javítják, mert hiába nem akadályoz a továbbjutásban, azért elég bosszantó.

Összességében bátran és jó szívvel ajánlom a Button City-t bárkinek. A kellemes vizualitása mellett, még igen szép történetet is mesél el a bartáságról és az összetartozásról. Az egész rendkívül pozitív és életigenlő, negatívitással szinte alig találkoztam a történet felgöngyölítése közben. A sztori állítólag 4-5 óra alatt letudható, én a mellékküldetéseket is teljesítve cirka 10 órát töltöttem el ebben a csodás kisvárosban, ahol még minijátékok is egész szórakoztatóak, bár könnyű kiismerni őket. Bátran tegyetek vele egy próbát, mert a kedvessége egyszerűen lenyűgöző és emellett igazán kellemes kikapcsolódást nyújt.

10 7

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

DariusBurst: Another Chronicle EX+ – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Egy kriminológus elemzi ki a híres filmes sorozatgyilkosokat
Következő cikk A függetlenség napja vs. Charlie - Nézz az ég felé