Fejlesztő: Ember Lab, Kiadó: Ember Lab; Platform: PS4, PS5, PC
Végre megérkezett a mindenki által várt Kena: Bridge of Spirits, de vajon sikerül-e megfelelni a várakozásoknak?
A semmiből jött és vált egy csapásra sokak titkos favoritjává a mágikus bottal felszerelt és egy rakás kedves kis szőrmókokkal körülvett lány kalandja, amikor tavaly nyáron bemutatták a beharangozó trailerét a Sony műsorában. Azért titkos, mert a konzol exkluzivitás ellenére nem belsős fejlesztésről van szó, hanem egy kis kis cég játékáról. Ennek megfelelően a Kena: Bridge of Spirits nem kapott akkora média hátteret, kis túlzással pár hónappal ezelőttig azt sem tudtuk milyen lesz a játék, hiszen konkrét gameplay részlet csak akkor látott napvilágot. Mégis most ahogy itt ülök a legördült stáblista után, felemás érzések kavarognak bennem. Hogy mi a baj? Azt se tudom hol kezdjem, de nem azért mert sok gond volna, hanem egész egyszerűen nehéz megtalálni a választ. Félreértés ne essék, a Kena egyáltalán nem rossz játék, de azt mindenképpen megállapíthatom, hogy a várt katarzis elmaradt.
Lévén kritikáról van szó, muszáj lesz megtalálni az okokat, s ilyen módon alighanem a legokosabb ha a fejlesztő stúdiónál kezdjük. Az Ember Lab nem újdonsült csapat, hiszen 2009-ben alapította két testvér (Mike és Josh Grier). Azonban ez idő alatt leginkább animációs studióként működtek, játékfejlesztésben annyira nincs tapasztalatuk. Nos talán ez a tény az, amire mutogathatunk, mert bár a Kenának első produkcióként nincs miért szégyenkeznie, mégis az az érzésünk marad, hogy mindezt láttuk már máshol és esetleg sokkal jobban megvalósítva.
Főszereplőnk egy spirit guide, ami annyit tesz, hogy eltévedt lelkeket segít át a túlvilágra. Azokkal van elsősorban dolga, akik valamilyen traumát éltek át és nyughatatlan állapotuk miatt nem találják az utat. Kena útja egy elhagyatott hegyi falucskába vezet, ahol három nagyobb “ügyet” kell felszámolnia, mielőtt a festői kis helyiséget visszaállíthatná a korábbi pompájába. A falucskát ugyanis keresztül-kasul benövi egy titokzatos piros növény, amely csak úgy ontja magából a gonosz túlvilági lényeket – ellenük csakis harccal vehetjük fel a versenyt.
Egy akció-, kalandjátékkal van tehát dolgunk, ahol tevékenységünk egy részét a felfedezés és különféle logikai fejtörők megoldása képezi, a maradék időben pedig jöhet a kőkemény akció. Nehézség ügyében ugyanis nem finomkodtak a készítők, alaposan fel kell kötni a gatyát egy-két harchoz, legalábbis a játék elején, amikor még kevés lehetőségünk van és csak a bot áll rendelkezésünkre. Később szerezhetünk íjat és egy spéci bombát, amelyek nagyban segítenek, de így is lesz egy-egy kihívás amely időkorláttal felszerelve az agyunkra mehet (sajnos ezek inkább frusztrációt okoznak sem mint ösztönzést a folytatásra). A skill fánk is egyre bővül, de összességében szegényes marad és igazán hasznos csak egy-két pontja lesz.
Gyűjtögetnivalók is akadnak majd, egyrészt kétfajta játékbeli valutát szedhetünk össze, amelyekből vagy a képességeinket bővíthetjük, vagy kis társainkat, a Rotokat csinosíthatjuk. A kis szőrmókokra ugyanis kalapokat illeszthetünk, sőt őket magukat is úgy kell megtalálnunk a pályákon keresgélve. A fejfedők felkutatása, illetve beszerzése (vásárolhatunk is a néhol megjelenő szekereknél) azonban nem annyira ösztönző, illetve kevés támpontot kapunk, hogy merre is találhatóak. Ugyanez sajnos elmondható néhány puzzle esetében is, lesz ahol hosszú időt töltünk majd el, hogy mit is kell csinálni, mert a játék nagyon nem fogja a kezünket.
A bevezetőben említett “bűnbak keresésre” visszatérve: a már felsorolt apróságokon túl az egyik legnagyobb gond talán pont a történettel magával van. A játék főszereplője ugyan Kena, ám a sztori mégsem róla szól, pedig alighanem aki megszerette az előzetes anyagok alapján a hangulatot, rá lenne kíváncsi. Ehelyett kapunk három történetszálat, amelyek önmagukban sem annyira izgalmasak, valamint kicsi a kohézió közöttük, így sokan bizony elveszíthetik az érdeklődésüket a történések iránt. A játék célközönségének megállapítása is bajos, hiszen adott egy szuperaranyos, már-már Pixar világokat idéző setting és szereplő választék, kisebb gyermekeknek mégsem ajánlanám a túlvilági kapocs, és a szörnyek (no meg a nehézség) miatt.
A grafika kitárgyalását szándékosan hagytam a végére, mert erről keveset lehet mondani: gyönyörűen sikerült. Tényleg abszolút a legfőbb vonzereje a produkciónak, kevesen mondhatják el, hogy első játékuknak ennyire karakteres és vonzó külsőt sikerül faragni. Csalódás talán csak annyi lehet, hogy már PS4-en is elég szép, a PS5 nem sokat tud profitálni a gép erejéből (értsd: nem néz ki számottevően különbül). A töltéseknél fogjuk érezni az SSD áldásos hatását (mindössze pár másodperc alatt bejön bármilyen pályarész), valamint a Dual Sense lehetőségei vannak maximálisan kihasználva (keményedő ravaszok íjazásnál, illetve haptikus feedback is dolgozik szépen).
Sajnos azonban pár technikai gondról is be kell számolni. Az egyik ilyen a gameplayt érinti, mégpedig azt a szegmenst, amikor a kis Rotokat egy nagy egésszé tudjuk egybe gyúrni, hogy így szabaduljunk meg a piros növényektől. Nos ezek a részek erősen szaggatnak, vagy legalábbis teljes más képfrissítéssel futnak, mint a játék egésze. A másik kizökkentő élmény pedig az átvezetők lesznek, amelyeknek már a stílusa is eltér némileg a játéktól, de érezhetően más bevilágítással, technikával és nem utolsósorban kevesebb képkockából készültek. Az eredmény nem borzasztó, de talán szerencsésebb lett volna jobban összehangolni az élményt.
Mint látható semmi igazán nagy gond nincs, de sok kicsi sokra megy – mindezek kissé rányomják a bélyegüket a végeredményre. Kissé igaztalan a negatív hangulat, mert AAA játékokhoz, de mások stúdiók első munkáihoz mérten nincs igazán miért szégyenkezni. Talán csak annyiból lehet rossz a szánk íze, hogy belegondolva ebben azért több volt, de talán csak a hirtelen jött nagy hype támasztott túl nagy elvárásokat. Kíváncsian várjuk mivel rukkol elő legközelebb az Ember Lab és hogy mennyiben sikerül fejlődniük. Annyi biztos, hogy nem Kenával találkozunk újra, részükről ugyanis lezárult a sztori és nem kívánják folytatni.
Legutóbb ezt teszteltük:
