Fejlesztő/Kiadó: Breaking Walls; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One
Zseniális alapötletre épül az AWAY: The Survival Series szól, ám a megvalósítás miatt csúfos kudarcba fullad.
Amikor az ember leül céltalanul kapcsolgatni a TV-t, akkor gyakran köt ki valamilyen természetfilmnél, hiszen általában mindig ezek a legérdekesebbek a felhozatalból. Gyerekkorunkban is sok ilyet nézhettünk, általuk ismerhettük meg az állatvilágot olyan formában, amilyen szemszögből talán soha nem tehettük volna egyébként. A kanadai Breaking Walls csapat igazán eredeti ötlettel állt elő: mi lenne ha nem csak nézhetnénk, de át is élhetnénk egy ilyen kalandot?
Nos az AWAY: The Survival Series pontosan ezt kínálja, tulajdonképpen egy játszható természetfilm, amelynek azért van egy forgatókönyve és ezáltal konkrét sztorija is. Egy erszényesmókus, vagy másnéven siklóerszényes család izgalmas életébe kapunk betekintést. A föld ráadásul már túl van egy kataklizmán, az emberiség kihalt, csak pár állatfaj élte túl a tragédiát. Ezáltal a természet visszakövetelte ami neki jár, mindent újra növényzet borít, csak elvétve láthatóak az egykori civilizáció nyomai. A bolygó ettől azonban hirtelen nem lett biztonságos hely, a természeti erők és különféle fajok viaskodása révén senki sem lehet nyugodt – működik a tápláléklánc. A kis család rögtön a történet elején elszenvedi a saját tragédiáját, az édesapát baleset éri egy hatalmas vihar során, így az anya két gyermekével egyedül marad és kénytelen így túlélni a mindennapokat. A sarjak közül az idősebb példányt terelgethetjük mi.
Amikor az ember meglátja a játékot (akár csak screenshotok, vagy trailer formájában), egyből felfigyel rá, az eredeti alapötlet izgalmas időtöltést prognosztizál. A dolgot csak tetézi, hogy kapunk egy szakavatott narrátort, aki egészen olyan hangulatot képes teremteni, mintha csak egy David Attenborough alkotást néznénk. Mellé pedig profi zenei aláfestést is adott, amelyet egyébként külön ezen alkalomból vettek fel nagyzenekarral. Sajnos mikor már elkezdünk játszani, akkor ez a lelkesedés hamar elillan. A játékkal ugyanis sajnos rengeteg gond van – olyan sok, hogy azt sem tudom hol is kezdjem.
Valahol viszont muszáj, így legyen a kiindulópont az irányítás, ami szörnyen béna. Nem csak pontatlan, de néha nem is igazán azt csinálja, amit szeretnénk. Nincs sok funkció, de a futást és a táplálkozást így is sikerült egy gombra tenni (pedig lett volna hely máshol a kontrolleren), ami mondanom sem kell, hogy egyből frusztrációt okoz. A látszat ellenére a játék ráadásul nem is open world, hanem erősen lineáris típusú. Ezzel még nem is lenne gond, de az erősen scriptelt jelenetek gyakran elromlanak és az állatok nem indulnak el a megadott parancsok mentén, mi meg csak rohangálunk össze-vissza, hogy mit is kellene csinálni és marad a korábbi állás visszatöltése.
Bugok tekintetében sok más probléma is van. Rengeteg egymásba lógó objektum akad, kis erszényesünkkel is sok mindenbe belegyalogolhatunk. A kedvencem mégis az volt, amikor egy farkas egy méretes fa törzsén keresztül ugrott rám. A kamerakezelés sem könnyíti meg az életünket, néha sikerült úgy elforgatni, hogy mire visszataláltam, már besétáltam valami olyan helyre, ahová nem kellett volna, vagy szimplán rám támadt egy állat, amely végletes sérüléseket okozott. Az animációk se valami jók, de leginkább úgy pontos, hogyha azt mondom, nem is nagyon léteznek. Kisállatunk képes két képkockában elfogyasztani egy gombát, de úgy általánosságban is mindenki úgy mozog, mintha tele lenne a pelus. Sajnos a performance se az igazi, már kezdetben is inkonzisztens (hol gyorsabb, hol lassabb a képfrissítés), de a kaland második felében a komolyabb akciójeleneteknél rendesen beszaggatott a játék (mindez egy azért nem gyenge hardware-nek minősülő PS5-ön).
Fáj a szívem az AWAY: The Survival Series miatt, mert szívesen játszottam volna, de a felsorolt problémák olyan szinten játszhatatlanná teszik, ami már megöli a hangulatot. Pedig alapvetően a játékmenettel nem lenne gond, még ha sablonos is picikét. Néha üldözők, néha üldözöttek vagyunk. Vannak ügyességi és gondolkodós részek egyaránt, sőt akadnak kőkemény harcok is. Persze egy idő után ellaposodnak ezek az elemek amiből a játék építkezik és túlságosan is ismétlődnek, ami azért annak fényében, hogy egy 3-4 óra alatt végigjátszható történetről van szó, nem jó hír. A fináléban ráadásul kissé el is vetették a sulykot a készítők, túl nehézre gyúrták a végét, habár egy normális irányítással talán nem volna gond.
Akinek a nehézségek ellenére nem ment el a kedve, az a fő sztori szálon kívül játszhat a felfedező móddal is. Lehetőség van más állatok bőrébe is belebújni, illetve találhatóak különféle hologramok, amelyek azért elárulnak egyet s mást, hogy mi is zajlott az emberiség utolsó pillanataiban. Sajnos a többség nem fog idáig eljutni, hanem már alighanem pár perc játék után feladja majd a küzdelmet (a trófeák megszerzési aránya is ezt súgja). A végére csak az a kérdés maradt (mindenféle rosszindulat nélkül), hogy miként tudta ezt egy olyan csapat összehozni, melynek tagjai igazi AAA sikercímeken dolgoztak (Assassin’s Creed, Prince of Persia, Far Cry), ráadásul öt teljes évük volt a projektre?
Legutóbb ezt teszteltük:
NeoGeo Pocket Color Selection Vol. 1 Steam Edition – játékteszt
