Fejlesztő/Kiadó: Crytek; Platform: PC, Xbox One, PS4, Nintendo Switch
A Crysis Remastered Trilogy olyan minőségben tárja elénk az eddigi részeket, ahogy konzolon még soha nem élhettük át. Mindez elég 2021-ben? Csakis rajtad múlik.
A Crysis sorozat sokaknak leginkább arról emlékezetes, hogy amikor megjelent, akkor nem volt olyan gépük, amivel élvezhetően játszani tudtak volna vele. Az igen komoly hardware követelményekkel rendelkező játékokat még évekkel később is páran csak ácsingózva nézték, konzolos megjelenésről pedig jó darabig álmodozni sem lehetett. A második résztől kezdve aztán már ez utóbbi is megvalósult, de a minőség oltárán komolyat kellett áldozni, hogy mindez megvalósuljon (akkor még PS3-on ls Xbox 360-on).
Tavaly ősszel az előző konzolgeneráción (PS4, Xbox One) újra előkerült az alapjáték felújított formában és azt hihettük, hogy végre eljött az idő, hogy kontrollerrel a kézben, kényelmes kanapén is beleélhessük magunkat a szuperkatona feelingbe. Csakhogy ezen kiadással eleinte rengeteg probléma akadt és nem is csak a bugokkal gyűlt meg a játékosok baja (amiket azóta többé-kevésbé kigyomláltak a fejlesztők), hanem hogy nem sokkal nézett ki jobban, mint a 2007-es high-end PC változat, vagy csak inkább máshogy. A bajt csak tetézte, hogy a majd másfél évtizedes stuff játékmenetileg nem öregedett szépen, így nem mindenki zárta a szívébe az új köntösben érkezett klasszikust.
A Crysis Remastered Trilogy sokkal merészebb vállalkozás, hiszen már a folytatásokat is tartalmazza (sajnos a magyar fejlesztésű spin-offot, a Crysis Warheadet nem). Szerencsére a Crytek és a felújításban segédkező Saber Interactive tanult a tavalyi hibákból és most egy sokkal korrektebb csomagot raktak le az asztalra. Persze vitathatatlan, hogy az alapanyagok is sokkal jobb állapotban voltak. Amíg az eredeti Crysis 2007-es, addig a második és harmadik rész 2011-ben és 2013-ban jelent meg, vagyis sokkal inkább alapot jelentettek az akkori konzolok is a fejlesztésben, valamint a játékmenet és irányítás is közelebb áll a mai akciójátékokhoz.
No de nézzük akkor hogy mi változott – ez lesz a fókusz a továbbiakban, hiszen a játékokat magukat talán mindenki ismeri, most inkább arra keressük a választ kinek és miért éri meg ezt a remastered csomagot beszerezni. Ezen belül is inkább a konzolos verziókat vizsgáltuk (konkrétan egy Xbox Series X-en futott a teszt). A játékok ugyan nem kaptak natív kurrens generációs változatokat, vagyis PS4 és Xbox One a hivatalos platform, ám nagyon is profitálnak abból, ha PS5, vagy Xbox Series X|S van alattuk. Konkrétan konzolon ilyen minőségben még sohasem játszhattuk a Crysisokat, vagyis a gyengécske 720p-t és 30 FPS-es (vagy gyakran azt sem elérő) képfrissítést felváltotta a dinamikus, akár 4K-t is elérő (de legrosszabb esetben is 1080p-s) felbontás és a többnyire stabil 60 FPS frame rate.
A széria rajongóinak talán már ennyi is elég lenne, hiszen az eredeti PS3 és X360 változatok (valljuk be) gyalázatosan futottak. Azonban a remasterek szerencsére nem csak pár potméter feljebb tolását jelentik, bízva abban hogy a többit elintézi az erősebb vas. Változott a bevilágítás, minőségibb árnyékok kerültek be, javult a növényzet kinézete és animációja, valamint részeltesebbek a fegyver animációk és a hullám effektek a vizeken. A textúrákat is rengeteg helyen cserélték (természetesen szebbre), de azért még sok helyen maradt a régi, ami kicsit rondítja az összképet. Érthető módon talán a harmadik rész áll a legközelebb a mai színvonalhoz, arra már kis jóindulattal azt is mondhatnánk, hogy ebben a formában megfelel egy pár évvel ezelőtti PS4/Xbox One stuff szintjének.
Mint a bevezetőben említettem, sokaknak azért lesz vonzó a mostani csomag, mert végre játszhatnak a trilógiával olyan formában, amilyenben talán még soha. Nekem személyesen egy kicsit más szempontból érdekes, ugyanis a második részben ott van a nevem a stáblistában (és nem csak azért, mert a Crytek játékok mindig felsorolják az összes stúdiójuk összes alkalmazottját). Elvi okokból soha nem írnék olyan játékról, amin dolgoztam, de itt egy kicsit más a helyzet (szóval ne tessenek blaszfémiát kiáltozni). Ugyanis a Crysis 2 sikeréhez nem sokat tettem hozzá, így nem is érzem a sajátomnak. A budapesti stúdió inkább csak a bétában segített be pár héten keresztül, amolyan “több szem többet lát” alapon minőségellenőrzés szinten (nem úgy az a két engine programozó és három zenész, akik viszont komolyabban kivették a részüket a fejlesztésből). Hogy ne csak önkényes menőzésnek tűnjön ez a bekezdés, megemlíteném azt az érdekességet, ami talán sokaknak triviálisnak tűnik, de jó páran esetleg rácsodálkoznak. Mégpedig hogy az egyes pályák nagyon nem időrendi sorrendben készülnek el a fejlesztés során. Emlékszem alig pár hónappal a megjelenés előtt, a script oldalról véglegesnek mondott buildben a bevezető, tengeralattjárós pálya még teljesen placeholder állapotban volt, vagyis szürke dobozos díszletek között lehetett szaladgálni nullanimációs karakterek közt. Ehhez képest a végére egész jól kicsinosították.
A pozitív összkép ellenére kár lenne a Crysis Remastered Trilogyról dicshimnuszokat zengedezni – egy korrekt remaster csomagról beszélünk, a játékoknak azonban megmaradtak az egykori hibáik, amivel tudni kell együtt élni (mint említettem, a trópusi szigeten játszódó első rész kissé már elavult mai szemmel játékmenetileg, míg az AI leginkább csak a harmadik epizódban üti meg a normális szintet). A legfőbb vásárlóréteg azok köreiből fog kikerülni, akik amúgy is imádják a sorozatot, vagy mostanáig kellett várniuk, hogy illő minőségben játszhassák. A csomag gyakorlatilag egy játék árért tartalmazza a három részt, így elég kedvező az anyagi része a dolognak. Azt azonban tudni kell, hogy a felújítás pozitív hozadéka mellett a multiplayer nem része a csomagnak, így aki erre spendírozik, az hoppon maradhat. Aki viszont megelégszik a single kampánnyal, helyén tudja kezelni hogy mit jelent egy remaster és mindig is szeretett volna beszállni a Crysis sorozatba, annak itt a remek, soha vissza nem térő alkalom.
Legutóbb ezt teszteltük:
