Fejlesztő: Naughty Dog; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS5
Ismert kalandok köszönnek vissza az Uncharted: Legacy of Thieves Collectionben, de szebben mint valaha.
Hamarosan érkezik az Uncharted mozifilm, e cikk megjelenésének pillanatában gyakorlatilag már csak két hét választ el minket a premiertől. Hogy ennek mi videojátékosok (vagy személy szerint én) mennyire örülünk, arról talán majd a cikk végén. Viszont keresve sem lehetne jobb kereszt promóciót találni, ha ezt az eseményt egy játék is megtámogatja. Egy új részt viszont nem olyan könnyű kirázni az ingujjból (egy AAA játék minimum 2-3 évig készül), ezért trükkös módszerhez, mégpedig felújításhoz nyúlt a Sony.
Mivel az első három epizódot egyszer már (egyébként nagyon szépen) leporolta a Bluepoint Games az előző generációban, ezért a két (vagyis másfél) eleve PS4-re érkezett kalandot vették elő és jelentették meg most Uncharted: Legacy of Thieves Collection címmel. A dolog aprója egyébként, hogy sorozat történetében először számítógépekre is ellátogat, igaz erre a változatra egyelőre még picit várni kell, de az ígéretek szerint nagyon hamar érkezik a PC-s port is. Jelen pillanatban mi a PS5 verziót néztük meg.
Mit is lehet írni olyan játékokról, amik a platformon és a műfajon belül az abszolút csúcsot jelentik, így gyakorlatilag már szinte mindenki játszotta őket (hiszen még PS Plusban is osztogatták az egyiket)? Továbbá még fontosabb kérdés, hogy mit lehet felújítani olyan címeken, amik mindössze 5-6 éve jelentek meg és mai szemmel is szuperül néznek ki? Természetesen a játékmenet és a történet maradt a régi mindkét esetben, elsősorban technikai ráncfelvarrás történt. Még rövidebben azt lehet mondani, hogy az új generációra lettek felpimpelve a játékok.
Egy újszülöttnek minden vicc új, tovább rend a lelke mindennek (más közhelyet már nem tudnék elsütni), fussunk végig, hogy miről is szólnak ezek az epizódok. Az Uncharted 4: A Thief’s End 2016-ban debütált és gyakorlatilag a sorozat záró darabja, vagy legalábbis a főszereplő szempontjából. Nathan Drake megöregedett, nem érzi már úgy az erőt a kalandokhoz, plusz Elenával is jól alakultak a dolgok, inkább a megállapodás mellett dönt. Kicsit ugyan hiányzik neki az izgalom, de ha fel nem tűnne a rég halottnak hitt testvére és húzná bele egy őrült küldetésbe, akkor a roncskereső búvárkodásból kiválóan eltengene. Természetesen az utazás során a régi jó cimbora Sully is feltűnik és egy kontinenseken átívelő vérbeli Uncharted kaland elevenedik meg előttünk.
Az Uncharted: The Lost Legacy egy évvel követte a záró epizódot (bármennyire is paradox módon hangzik). Eredetileg csak egy kiegészítőt szeretett volna a Naugthy Dog kiadni a negyedik részhez, ám a projekt annyira nagyra nőtt, hogy külön játék lett belőle. Az egyik érdekessége, hogy ennek már nem Nathan Drake a főhőse (hiszen a negyedik rész nagyon szépen lezárta az ő történetét), hanem a második részben megismert Chloe Frazer, aki kiváló választás, mert a sorozat egyik legemlékezetesebb karaktere. Némi meglepetésre Nadine, vagyis a negyedik rész egyik gonosza, a Shoreline zsoldosok vezére szegődik mellé sidekicknek, együtt keresik a Ganesh Agyara nevű kegytárgyat a polgárháború sújtotta Indiában.
Technikailag mindkét játék akció-kaland, de a szignifikánsabb mindig is az utóbbi volt a széria életében. Ezt csak azért írom le, mert szokás kritizálni a harcokat és lövöldözős részeket olyanok részéről, akik egy Call of Duty, vagy Battlefield után esnek be és csak ez a szegmens érdekli őket. Szó sincs róla, hogy az Unchartednek szégyenkeznie kellene, de ugye nem (csak) erről szól. A sorozatnak mindig is inkább a hihetetlenül jól eltalált történetmesélés, és a kiváló karakterek voltak a fő jellemzői. Tényleg olyan, mintha egy nagyon hosszú filmet néznénk, amely mellesleg még játszani is enged. A negyedik rész a Drake testvérek sztoriját teljesíti ki, elmagyarázza, hogy miért is életbevágó számukra Henry Avery rég elveszett kincse, míg a Lost Legacy Chloét ismerteti meg velünk kicsit jobban, valamint fény derül Nadine Ross hirtelen pálfordulásának okára is. Persze mindeközben egy izgalmas új sztori is kikerekedik a szemünk előtt, így aki minderre fogékony és érti az Uncharted esszenciáját, az remekül szórakozhat.
Már csak azért is, mert a körítés szokás szerint kiváló. A fejlesztők nem voltak restek az egyes helyszíneket maximalista módon élethűen berendezni – elég csak a mindkét játékban szereplő (külön-külön) piacteret megnézni (és utána mondjuk összehasonlítani a Gears of War 4-ével). De játékmechanikák terén sem voltak szűkmarkúak. Képesek voltak egy 5-10 perces jelenetért komplett új vízalatti fizikát leprogramozni, de sokat fogjuk mindkét részben a dzsippel is furikázni. De már csak azért is, mert a sorozat történetében először kicsit továbbléptek a lineáris formulától, vagyis a két rész már nem teljes egészében csőjáték. A cső ugyanis pár helyen kitágul (hogy a példánál maradjunk) és ha nem is openworld játék válik belőle, szabadon választhatunk egyes részfeladatok elvégzésének sorrendjén. S akkor még nem is beszéltem az olyan izgalmas üldözéses jelenetekről, mint amilyen az Uncharted 4 derekán érkezik (és amit annak idején a játék demózására is használtak az egyik E3-on). Ez a rész mai szemmel nézve is abszolút hihetetlen, úgyhogy be is illesztem az IGN nemrég készült rövid így készültjét a témában (vigyázat, aki nem játszotta a játékot, annak erősen spoileres lehet!).
Persze a két játék nem makulátlan, kisebb hibák akadnak itt is, de nincsenek arányban azokkal, amit általában más játékoknál ki szoktunk emelni (vagyis apróságokról van szó). Érdekes volt ennyi idő távlatából elolvasni az akkor írt kritikáimat (már nem elérhetőek), ugyanis most hogy újra végigszaladtam mindkét kalandon, ugyanazokat a dolgokat jegyeztem fel. A Thief’s End talán túlságosan is sokat időzik a dzsungeles settingben az utolsó etapban és ez még a magamfajta fanatikusoknak is feltűnik. A Lost Legacy pedig mintha minőség tekintetében lenne icipicit összecsapottabb. Külön fekete pont, hogy ezeket a remaster keretein belül sem sikerült teljesen kipolírozni (de itt is apróságokról beszélünk – egyszer Nadine egy oszlopon keresztül lépve libbent mellém egy kis csevejre, máskor meg egy magaslatról a szomszédos hegyre nézve láttam be olyan helyre, ahová nem lett volna szabad, mert hiányzott egy textúra).
Na de térjünk rá végre, hogy mi változott, mert bizonyára mindenkit ez érdekel a legjobban. Ha röviden akarnám elintézni, azt mondanám, hogy a szokásos. Látvány tekintetében választhatunk a már ismert Fidelity (4K / 30 FPS) valamint Performance (1440p 4K-ra felskálázva / 60 FPS) módozatok között. A tesztet azzal kezdtem, hogy betöltöttem a játékot PS4-en és abszolút látni a nagyfelbontás előnyeit az újban. Más kérdés, hogy a Fidelity módnak itt annyira nincs nagy előnye, mint mondjuk a Ratchet esetében, úgyhogy itt inkább a gyorsabb képfrissítésre szavaztam én is (akad még Performance+ is 120 FPS-sel 1080p-ben, de megfelelő TV híján ezt nem tudtam kipróbálni). Ezen túl támogatva van a HDR, a 3D audio és természetesen a kontroller újdonságai: az adaptív ravaszok is használatba kerültek és a rezgések is fejlesztve lettek a haptikus lehetőségek kihasználásával. A régi mentésünket könnyedén átkozhatjuk PS4-ről amennyiben még megvan (de csak egyet), magyar felirat azonban ezúttal nincs. Az utóbbit nagyon megszoktuk mostanában a Sony exkluzív játékoknál, de a mostani hiánynak egyszerű a magyarázata: amikor ezek a címek megjelentek, még nem készült hozzájuk honi lokalizáció, s mivel nem új játékokról van szó, túl nagy feladat lett volna most hozzácsapni.
Kötelező kérdés, ami bizonyára sokakban megfogalmazódott: oké de miért nem ingyen, egy patch keretein belül érkezik mindez? Ahogy az elején már írtuk, ez egy új kiadás, amiben a két utolsó rész egybe lett gyúrva (már csak a PC-s megjelenés okán is). Az ára egyébként ennek megfelelően kedvezőbb – együtt nem kerülnek annyiba, mint manapság egy új játék. ráadásul ha valaki bármelyik résszel rendelkezik, akkor a megjelenés napjától jogosult egy csekély összeg (nagyjából 3000 Ft) fejében upgrade-elni erre a kiadásra. Azt gondolom, hogy ez méltányos ár, hiszen azért a felújításokkal volt némi plusz munka. Elsősorban úgyis azok fogják újrajátszani a kalandokat, akik már korábban is megtették, de jó alkalom azoknak is beszállni, akik elsőként fogják átélni. A felújított formában mindkét Uncharted epizód továbbra is fantasztikus élmény, a minőség alapján nyugodtan hihetnénk azt is, hogy új megjelenésről van szó.
S akkor hogyan tovább az Uncharted franchise-nak? Érkezik a film…. de minek? – kérdezhetném, ugyanis privát véleményem az, hogy több fronton is problémás a dolog. Ha könyvről volna szó, még meg is érteném a feldolgozás szorgalmazását. Jelen esetben viszont egy videojátékról van szó, amely maga is erősen filmes hatású. Megvannak a kiváló karakterek, szuper tolmácsolásban (Nolan North, Troy Baker, hogy messzebb ne menjünk), akiket a rajongók szeretnek, nyilván azért amiért olyan, amilyen (vagyis jó). A filmfeldolgozás nagyon rég húzódik, rengeteg rendezőt felemésztett és abszolút az az érzésem, hogy senki nem igazán tudja, mit is akartak vele kezdeni, csak hogy legyen valami ilyen címmel a moziban. A végső változat szereposztása sajnos csapnivaló, abszolút nem hozzák a kiválasztott színészek a sorozat hangulatát, stílusát, e mellé pedig látszólag a cselekményt sem igazán tudták rendesen kitalálni a készítők (előzménynek, eredet történetnek állították be, de a trailerek főbb jelenetei mégis mind a játékok egy-egy híresebb jelenetét nyúlják). Az egészet ráadásul nyakon öntötték egy kis hollywoodi sziruppal, az alapanyagot meg látványosan szembe vizelték (több ponton is keresztbe megy a film azzal, amit a játékokból megismertünk és megszerettünk). Nem túl biztató kezdés.
Láthatunk-e még viszont Uncharted játékot? Ez megint egy másik kérdés. Elvileg a Naughty Dog letette a lantot, saját bevallásuk szerint nem szeretnének újra a sorozathoz nyúlni. A jogok viszont a Sonynál vannak és lehet nem akarják veszni hagyni a franchise-t (kivéve talán ha a filmmel sikerül nullára írni). Dönthetnek úgy, hogy másik fejlesztőnek adják, ebben az esetben viszont személy szerint jobban örülnék, ha már nem Nathan Drake-kel képzelnék ezt el (az ő története immár kerek egész). A Lost Legacy pont bemutatta, hogy lehetne a szériát ügyesen más irányba terelni és ha már nem az eredeti csapat kezei által készülne új epizód, szerencsésebb is volna, ha ilyen ösvényen indulnának el. Hogy kivel a főszerepben, arról bizonyára megoszlanak a vélemények. Meglátjuk….
Legutóbb ezt teszteltük:
