A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya (The Unbearable Weight of Massive Talent); rendezte: Tom Gormican; írta: Tom Gormican, Kevin Etten; színészek: Nicolas Cage, Pedro Pascal, Tiffany Haddish; amerikai akció-vígjáték, 105 perc, 2022
Egy legenda feltámadása
Visszatért, pedig el sem tűnt – Tom Gormican fogta Nicolas Cage összes filmszerepét, összegyúrta egy karakterré, és a szerepet odaadta Nicolas Cage-nek, ezzel elhozva sokak legrosszabb és legnagyobb álmát egyszerre.
Ha van annyira megosztó színész Hollywoodban, mint amekkora Zack Snyder a rendezők között, az egészen biztosan Nicolas Cage. A művész idén 40 éve kezdte pályafutását, ez idő alatt pedig nem csak erősségeit és gyengeségeit ismerte ki, hanem személye is átalakult egy filmes mémmé. Ezt a négy évtizedes kultstátuszba emelkedést ünnepli A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya, melyben Nicolas Cage saját magát, a filmsztárt, a színészt alakítja.
Cage kétségbeesetten keresi legújabb filmszerepét. Fiktív családjától elhidegülve, alkoholos mámorban tölti mindennapjait. Adósságai hatalmasok, így kénytelen elvállalni egy szülinapi bulis megjelenést Mallorcán, ahol megismerkedik Javival (Pedro Pascal), aki nem csak őrült rajongója és álmodozó filmkészítő, de a CIA értesülései szerint veszélyes fegyverkereskedő is, aki épp a katalán elnök lányát tartja fogva. A különös helyzetben van helye humornak és drámának is, ez a kettősség pedig a film több pontján is megjelenik.
A film főszereplője az a Nick, aki színésznek tartja magát, aki a művészet szeretete miatt űzi az ipart. Lakozik benne azonban egy kicsi Nicky, a sztár, a Cage zsánerfilmes szerepeit megszemélyesítő alteregó. Cage alkotói vívódása nem csak karakterében, hanem a Javival közösen íródó forgatókönyvükben, és a film tempójában is megmutatkozik, ami a humoros karakterdrámából vérbeli akciófilmre vált a végső – Budapesten forgatott – képsorokban. Szinte hihetetlen, de Nicolas Cage karrierjének egekbe magasztalása és túlhasználása ellenére is képes kifejezetten jól működni a film. Persze gagyi egysorosokból, együgyű dialógusokból és szemforgatós poénokból nincs hiány, amit sokszor nem képes jól irányítani a film, még ha ezek nem is róhatóak fel hibaként egy ilyen rendhagyóan önéletrajzi alkotásban.
Amitől viszont képes végig elviselhető maradni a Nicolas Cage fényezésének súlya, az a Pedro Pascallal való remek kémiája. Közös jeleneteikben szinte kivétel nélkül remekelnek, akár elképzelhetetlen szituációkból kell kimászniuk, akár egy filmsztár és egy rajongó személyes drámája zajlik kettejük között. Sajnos amennyire erős kettejük játéka, annyira gyenge mindenki másé, ami kifejezetten látványossá válik az egyébként is erejét vesztő középrész közben. Az utolsó felvonásra szerencsére összeérnek a dolgok, méltóságteljes búcsúval zárva Nick Cage filmes múltjának összefoglalóját.
Az egyetlen dolog, ami meglepő A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyában, az az, hogy működik. Benne van minden, ami Cage, és ennek ellenére is kifejezetten rendben van humora, drámája, és helyén van a szíve is. Nicolas Cage azt nyilatkozta, hogy nem fogja megnézni a filmet, mivel a karaktere nem tükrözi, milyen is ő valójában. Ez a film nem Nicolas Cageről az emberről szól, hanem a színészről, aki 40 év alatt képes volt sokak kedvencévé és leggyűlöltebb filmsztárjává válni. Nem is remek, nem is katasztrofális. Cage-es.
