Fejlesztő,Kiadó: Daisy Games; Platform: PC
Régi klasszikust idéz meg a Sokobos, ráadásul elég ügyesen. A stílusos fejtörés menő.
Talán nem árulok el komoly műhelytitkot azzal, hogy piciny szerkesztőségünk rengeteg felkérést kap tesztelések ügyében. Mivel azonban az idő, a hely és a kapacitás is véges, ezekből sajnos nem lehet mindegyikből cikk. A kisebb fejlesztők/kiadók gyakran már azt a “trükköt” is bevetik, hogy kérés nélkül is előre küldik a digitális teszt példányt (hátha alapon). A Sokobos esetében is ez történt, szegényke régóta várakozott arra, hogy szerzőink közül valakinek megessen rajta a szíve (vagy szeme?). A komoly tavaszi pörgésben aztán úgy alakult, hogy én lettem az, mert felszabadult egy kis kapacitásom. De egyáltalán nem bántam meg, hogy bizalmat szavaztam, sőt!
A régi motorosok közül bizonyára sokan ismerik az ősrégi, ládatologatós Sokobant. Nos, tesztünk tárgya épp ennek a klónja, nem véletlen tehát, hogy mindössze két karakterben térnek el a címeik. A játékmenet a klasszikusban nagyon leegyszerűsítve az volt, hogy ládákat kellett a megfelelő helyre mozgatni, de ezt csak tolással tehettük meg. Vagyis arra kellett nagyon ügyelni, hogy folytonos fal mellé, vagy sarokba ne kerüljön (hacsak nem az a kifejezett cél), mert onnan már nincs visszaút.
Az új változat annyiban csavarja meg az alapötletet, hogy a settinget az ókori görögökhöz teszi, főszereplőként emberfeletti erőt kapunk, amit abban kell kamatoztatni, hogy Zeusznak építsünk egy templomot. A ládákat helyett tehát oszlopok, padok, domborművek helyettesítik, természetesen több darabra törve, így nem mindegy mi milyen sorrendben tologatunk. Hogy ne legyen annyira egyszerű, egy idő után megjelennek az átfesthető darabkák, vagy azok az elemek, amelyeket a helyükre tolva már nem mozdíthatunk többé, szóval nyugi van ötlet a tarsolyban.
Összesen 60 szint akad, de aki azt hiszi, hogy letudja egy délután alatt, az elég nagyot téved. A játék ugyanis piszok nehéz, gyakorlatilag már a 3. szinten elhagyhatja a szánkat egy “hűateringettét”, csak sokkal vulgárisabb formában. Persze a hardcore játékosok sem maradnak kihívás nélkül, mivel a készítők mérik a lépéseink számát és van online toplista, így az über mazochisták indulhatnak a legjobb eredményért is. Részemről hamar feladtam ezen törekvést és megelégedtem szimplán azzal is, ha teljesíteni tudom a pályákat (még ha háromszor annyi mozgatással is, mint a profik).
A sztoriról nincs mit mondani, ugyanis a bonyolultságánál már csak az előadásmódja egyszerűbb: szöveges formában kapjuk, minimális grafikával megspékelve. Apropó a látvány – nos az meg magáért beszél, ha a screenshotokra nézünk. A pixelart nem csak alibi azonban, hanem roppant hangulatos tisztelgés, ami abszolút megadja a hőskor izét (szóval veteránok megint csak előnyben). A Sokobos piszok olcsó amúgy, négy eurót kell mindössze leszurkolni érte (egyelőre csak Steamen elérhető, pedig nagyon adná magát egy-két konzolos port, főleg a Switch). Ha pedig a nehézség miatt aggódnánk, akkor elárulom, hogy lehet pályát is ugrani. Na de kinek volna ilyen pofátlanságot tenni egy ügyességi-logikai játékban nem igaz?
Legutóbb ezt teszteltük:
