Zanox – Kockázatok és mellékhatások, rendező: Baranyi Gábor Benő, forgatókönyv: Baranyi Gábor Benő, szereplők: Bálint Előd, Erdős Lili, Hatházi András, Sólyom Katalin. Magyar vígjáték, 83 perc, 2022. (16)
Pálinkás jó reggelt!
Manapság reneszánszukat élik hazánkban a kisköltségvetésű sci-fi vígjátékok. Ilyen volt az Űrpiknik is, amely kedves szándéka ellenére sem aratott osztatlan sikert a kritikusok és a nézők körében. Baranyi Benő első nagyjátékfilmje, a Zanox – Kockázatok és mellékhatások is a közönség kegyeire pályázott és vette az akadályt. A Dunaújvárosban forgatott Zanox egy sablonos időhurkos sztorira felhúzott tinikomédia, amely nemcsak mer bátor húzásokat bevállalni, de ironikus humorának köszönhetően az utóbbi évek egyik legviccesebb magyar vígjátéka is.
Dunaújváros egy a Közép-Dunántúli régióban elhelyezkedő megyei jogú város, melynek alapítása a Rákosi-korszakhoz kötődik. 1949-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége egy vaskohászati kombinát és egy ahhoz kapcsolódó lakótelep felhúzásáról hozott döntést, amit eredetileg nem is a mai Dunaújváros, hanem Mohács környékén terveztek felhúzni. A megromlott magyar-jugoszláv kapcsolatok miatt azonban új helyszínt kellett keresniük a beruházás megvalósítására, és így esett a választás a mai Dunaújváros területére. Sztálinváros néven megszületett az első szocialista nagyváros. Mai szemmel nézve is megfigyelhetők a településen az előző rendszer jellegzetes vonásai, kezdve a szocreál városházától és lakótömböktől egészen az egykori pártházból kialakított Intercisa Múzeumig. Dunaújváros nemcsak a szocialista rendszerben betöltött szerepe miatt különleges, hanem mert a település Baranyi Benő rendezői bemutatkozásának helyszíne lett. A filmes elárulta, hogy azért választotta a várost alkotása helyszínéül, mert Dunaújváros rengeteg izgalmas képi megoldásra ad lehetőséget. A Duna-parton lévő kivilágítatlan erdő rejtélyessége, az erdőben található óriási csavarok és a panelok autentikus hangulata megalapoznak egy igazán egyedi látványvilágnak.
A rendező-forgatókönyvíró azonban nem érte be a különleges atmoszférával, hanem igyekezett egy kellően abszurd történettel is előállni, ami illeszkedik a film világához. Ez sikerült is. A kétes eredetű házi pálinka a Zanox kísérleti nyugtatógyógyszerrel vegyítve lehetővé teszi az időutazást, ám egy ilyen „csodaszerrel” ezúttal nem a jövőbe, hanem a múltba utazhat a használója. Misi (Bálint Előd), a visszahúzódó gimnazista véletlenül kipróbálja a koktélt, így újra az érettségi reggelén találja magát. A fiú felismeri a furcsaságban rejlő lehetőséget, és megpróbál közelebb kerülni a kiszemelt lányhoz (Erdős Lili), miközben egy gyilkosságot is meg kell akadályoznia. De a jobb végkifejlethez mindennek klappolnia kell, csakhogy gyorsan fogy az időutazáshoz szükséges házi pálinka, ráadásul még más is bonyolítja a főhős kicsit sem egyszerű helyzetét.
Az alapszituáció tehát nem találja fel a spanyolviaszt, hiszen már megannyi filmben láthattuk, ahogy a főszereplő ráeszmélve sajátos helyzetére, igyekszik jobb irányba terelni saját, szétkuszálódott életét (pl. Idétlen időkig, Pillangó-hatás). Baranyi Benő munkáját azonban az különbözteti meg ettől a hollywoodi sémától, hogy mer igazán magyar lenni. Az autentikusság megnyilvánul azokban az apró részletekben, mint az időutazás üzemanyagaként funkcionáló pálinka, a film helyszínéül szolgáló (volt) szocialista város, a romkocsmában rendezett a techno bulik és a Ricsárdgír a zenei aláfestése, valamint abban is, ahogy a nagymama rátukmálja az unokájára bundás kenyeret. Ezek ugyanakkor nosztalgikus töltettel is felruházzák a Zanox-ot, amire az iskola tantermeiben lévő múltszázadi bútorok, vagy a nagyinál lévő képcsöves tévé csak ráerősítenek. És ebből fakad a mozi legnagyobb pozitívuma is. Mert bátran állítom, hogy a Zanox az utóbbi évek egyik legviccesebb magyar filmje. Ennek pedig két főbb oka van. Egyrészt jól kezeli a magyar környezet adta lehetőségeket és poénokon keresztül reflektál a gyógyszeripar gátlástalanságára, a magyar egészségügy tragikus helyzetére, a Z generáció fiataljainak tinédzserkori frusztrációira (pl. viszony az ellenkező nemmel, alkohollal, családdal, stb.), valamint könnyedén kiparodizálja az újgazdag sugar daddy jelenséget. Másfelől viszont nem esik bele abba a hibába, hogy viccet csináljon a magyar vidékből és annak jellegzetességeiből. Méltósággal kezeli a vidéki és urbánus elemeket, de azért szellemesen odaszúr mindkettőnek, ha úgy adódik.
Azt is fontos kiemelni, hogy a humor nem működne szerethető karakterek nélkül. Szerencsére a filmben ezekből sincs hiány. És noha látszik, most kezdték a színész mesterséget, igyekezetük és lelkesedésük már önmagában megsüvegelendő. Bálint Előd visszahúzódó, teszetosza figurája már csak azért is szórakoztató, mert a színész elmondása szerint Előd a valóéletben szöges ellentéte Misinek. Karaktere továbbá nagy fejlődésen megy keresztül a film során, habár nem kell hatalmas pálfordulásokra számítani. Erdős Lili Jankája pedig tökéletes partnere Misinek, hiszen megtestesít mindent, amire egy gimnazista vágyhat. Cserfes, kedves, laza, csinos és még humora is van, de ha kell tud komoly lenni. Aztán ott van még Hatházi András roppant szórakoztató orvos figurája, aki morális iránytűt is mutat Misinek, de hozzá fűződik az alkotás egyik legjobb poénja is. Emellett rengeteg helyi, amatőr színész is szerepet kapott a filmben, ami ugyancsak fokozza annak természetes hangulatát. A dialógusok organikusak, de egyszerűek, de eltekintve a forgatókönyv olykor logikátlan és cukormázas megoldásaitól, a szkript is megállja a helyét, sőt néhol még meg is lepi a nézőt bizonyos húzásaival.
Ugyan a szerethető színészek és a humor adják a Zanox kvint esszenciáját, nem lehet szó nélkül elmenni Gajdics Dávid kiváló operatőri munkája mellett. Képeiben Dunaújváros ezerarcú, kiismerhetetlen entitásként jelenik meg, ahol egyaránt helye van a kivilágítatlan erdő tisztásán elterülő kocsmának és a panelrengetegből kiemelkedő hatalmas gyógyszergyárnak (ami egyébként a dunaújvárosi kórház). A kamera emellett előszeretettel játszik az éjszakai világítás színeivel, ami egyfajta neonfényes, diszkó hatást ad az egésznek. Mindezt a Ricsárdgír rock, rap és pop elemekből összegyúrt zenéje és a nosztalgikus betétdalok tetézik. Noha a film mondanivalójában nincs sok a meghozott döntések súlyának kérdésén túl, nem tudok igazán haragudni rá, mert érződik az alkotókon (és a kész produktumon), mindent megtettek, hogy egy minőségi vígjátékot készítsenek.
Baranyi Benő rendezői debütálása tehát sikeresen megugrotta az átlag vígjátékok színvonalát és lelkes csapatuk végső soron egy igazán különleges mozit hoztak tető alá. A Zanox közel sem hibátlan alkotás, hiszen a színészeken minden próbálkozásuk ellenére is látszik, hogy kezdők, valamint a forgatókönyvre is ráfért volna még egy kis munka, ezek a nüanszok mégsem rontanak a film elvitathatatlan pozitívumain. És már az is beszédes, hogy rég volt olyan, hogy ennyit nevettem egy magyar film vetítésén.
