Gravitar: Recharged – játékteszt


gravitar 1

Fejlesztő: Adamvision Studios, SneakyBox; Kiadó: Atari; Platform: PC, Switch, PS, Xbox, Atari VCS

A Gravitar mifelénk nem a palettájának legismertebb akciójátéka, de az Atari érdemesnek látta leporolni és felspécizve kiadni a Recharged széria részeként.

És ebben immáron hatodik alkalommal is az Adamvision Studios és a SneakyBox duójával sikerült a kaliforniai székhelyű cégnek kollaborálnia. De mindenekelőtt kanyarodjunk vissza az eredeti Gravitarra, ami 1982-ben történt megjelenésének idején hazájában az egyik legkelendőbb vektorgrafikás árkád játéknak számított. Olyannyira, hogy még Kim Basinger is játszott vele egy hangyányit a Soha ne mondd, hogy soha című soron kívüli Bond-film egyik szcénájában, mielőtt Sean Connery révén a 007-es elcsábította egy jóféle italra.

A Gravitar: Recharged-ban nem magányos ügynökként, hanem pilótaként egy űrhajót vezérelhetünk, mellyel bolygókat és felderítetlen állomásokat térképezhetünk fel (vagyis pucolhatunk ki). A távoli naprendszerben differens küldetéseket teljesíthetünk és az ellenséges idegen lények támadása mellett a gravitációs erő kellemetlen viszontagságaival küzdenünk kell. Ez annyit tesz, hogy a felszín vonzáskörzetében űrsiklónkkal sokkal jobban kell koncentrálnunk, ha nem akarunk belecsapódni.

gravitar2

Sajnos az irányítás a legnagyobb ellenlábasunk. Az alkotók polírozhatták volna még egy kicsit, mielőtt ebben a formában jóváhagyják. Néha kifejezetten nehéz targetálni rosszakaróinkat: különösen a szűkös területeken kellemetlen a célzási rendszer. Már eleve az is bicskanyitogató, hogy az alapfegyverzetünkkel egyetlen lövéssel három patront használunk el, és csak néhány másodperc elteltével használhatjuk ismét. Persze a korábbi Recharged produktumokhoz hasonlóan ismét számos átmeneti poweruppot vonzhatunk magunkhoz, ilyen például az EMP, a követős rakéta vagy sérthetetlenség.

gravitar 3

Kooperatív módban vagy egyedül veselkedhetünk neki az Arcade misszióknak, ám annak indítása után rögtön kiválaszthatjuk, hogy három helyett szimpla élettel, valamint pajzs vagy spéci skulók nélkül akarunk-e nekiveselkedni a planéták takarításának. Természetesen minél nehezebbre kalibráljuk a játékot, annál több bónuszt kapunk a végén. Továbbá letehetjük a voksunkat a korábban „Challanges” néven ismert „Missions” opció mellett, amely menüben összesen 24 kihívást abszolválhatunk. A feladataink nem túl kreatívak, jellemzően valamit szét kell robbantanunk (reaktort, UFO-kat, ágyúkat) vagy magunkhoz kapnunk, majd elmenekülnünk.

Az eddigi, futószalagon érkező újrafeldolgozások a nosztalgia jegyében készültek, s ez a helyzet a Gravitar modernizált változatával is. A kormányzás lehetne kiforrottabb és el tudtam volna viselni változatosabb megbízatásokat, de a korábbi Recharged epizódokkal ellenben végre nem a megszokott formulát hozza.

65

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Souldiers – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Újabb Jane Austen megfilmesítés, a trailer A Bridgerton családot is eszünkbe juttatta
Következő cikk Tisztelegve és humorosan, hogy miért a Nagymenők az egyik legmenőbb film