Fejlesztő: Herobeat Studios, Kiadó: HandyGames; Platform: PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch
Gyönyörű, de szívszorító mese mutat görbe tükröt az Endling – Extinction is Foreverben. Ideje cselekedni a környezetünk védelme érdekében!
Vaknak, vagy nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre mennyire megváltoztak a minket érő környezeti hatások az utóbbi években. Elég ha csak az idei nyár épp eltelt első hónapjára gondolunk, amely brutális meleget hozott (csapadékot pedig szinte semmit). A globális felmelegedés azonban csak egy szelete a problémának, vagy fogalmazzunk úgy, hogy sok összetevős a történet. Mert például a környezetszennyezés legalább ekkora gond, illetve közvetve emiatt (is) kerülünk bajba – összefüggenek a dolgok.
Nem csoda, hogy a szórakoztatóipar is egyre gyakrabban nyúl a témához, hogy felhívja a figyelmet. Számos film foglalkozott már valamelyik alap problémával, s a videojátékok között sem idegen a dolog, de kétségkívül kevesebb ilyen alkotás születik (vagy csak háttérnek használja a témát). A spanyol Herobeat Studios nem finomkodott, ők egészen pontosan a környezetvédelmet tették a középpontba. Aranyos, rajzfilmes stílusú játékuk azonban csak a felszínen vidám, nagyon is komoly témákat és történéseket tár a játékosok elé.
Az Endling – Extinction is Foreverben Egy róka család életét ismerhetjük meg (nehéz nem Vukra asszociálni, de itt azért máshogy alakul a történet), mégpedig egy olyan nem is távoli jövőben, amikor az emberiség már sikeresen lakhatatlanná tette környezetét. Az erdők folyamatosan fogynak, s ami meg is maradt belőlük, az sem hasonlít egy kellemes zöld övezetre. Mindenütt szemét és szennyeződések, élelmet is nagyon nehéz találni. Ebben a csöppet sem idilli helyzetben menekül egy róka anyuci egy spontán erdőtűz közepette. Sietős a dolga, mert éppen szülni készül. Amint talál egy megfelelő helyet, ki is potyognak a picik, szám szerint négy kölyök. Hamar meg is történik az első nagy baj, az egyik kölyöknek nyoma vész, a környéken lebzselő gázálarcos emberek egyike ragadja magával.
Sokat gondolkodtam, mióta megismertem a játékot, hogy vajon milyen stílusú lesz? Kaland? Platform? No egyik sem, vagyis mindkettő, de igazság szerint egy harmadik elem sokkal jobban dominál, a survival. A fő feladatunk ugyanis a negyedik testvér utáni nyomozás lesz, lila szagmintákat követve, azonban a 30 éjszakára nyúló történet mindegyik etapja igazi túlélés lesz. Először is élelmet kell találnunk a megmaradt kölyköknek és vigyázni rájuk. Ehhez egy önmagába gubancolódó úthálózaton rohangálhatunk, szaglásunkat is használva a finom falatok megszerzése érdekében.
Ezek lehetnek sima gyümölcsök, állatok akiket le kell vadászni, vagy …. szemét (no nem mintha az előzőek néha ne lennének ugyanúgy szennyezettek már). Közben a kölykök útját is egyengetni kell, mert néha rájuk támadhat egy-egy ragadozó, vagy ember és képtelenek megvédeni magukat. Idővel kisebb dolgokat meg tudnak tanulni, mint fára mászás, ásás, kisebb helyekre való bepréselődés és ezek az élelemszerző körutakon is hasznukra lehetnek. Érdemes azonban az erőforrásokat beosztani, vagyis nem minden este halálra zabálni magunkat, mert a következő alkalommal is pont ugyanazok a cuccok lesznek odakinn (vagyis ha túl hamar feléljük a készleteket pórul járunk).
Amúgy is inkább a környék felfedezése (nyomok begyűjtése) és a fix, scriptelt események megélése jelenti a továbbhaladás kulcsát, lakatok hullanak le az addig zárt örvényekről és új terepek nyílnak meg a család előtt. Közben a környezet is nagyon durván változik estéről estére, pár nap alatt komplett erdőségek tűnnek el és szinte rá se lehet ismerni a jól ismert környékre. A lényeg, hogy minden alkalommal még napfelkelte előtt hazaérjünk. Ha nem így teszünk, akkor sincs vége a játéknak, de nappal sokkal nehezebb dolgunk lesz minden tekintetben.
Az Endling – Extinction is Forever roppant hangulatos, ámde igen megindító történetet mesél el. A játék nagyjából 3-4 órányi elfoglaltságot nyújt, ami akár kicsit kevésnek is tűnhet a 30 eurós árcímkét tekintve, ám a főbb gond nem ez vele. Hanem a repetitivitás, vagyis hogy estéről-estére ugyanazt kell csinálni. Egy darabig örömet nyújt a felfedezés, a környezet változása, a kis rókák új képességei, de akadnak olyan menetek, amikor érezhetően nagy az üresjárat. Például már mindent felfedeztünk a környéken, élelem már alig van és érezhetően csak a következő scriptelt eseményre kell várakozni, hogy végre történjen valami.
Ezt leszámítva nem volt nagyobb gondom a játékkal. Rögtön az elején belefutottam egy apróbb bugba (a kicsik beszorultak egy olyan helyre, ahonnan nem tudtak kijönni, mert nem volt még meg az a képességük), de ezt leszámítva stabilan és röccenésmentesen futott az előző generációs hardveren. A beleélést nagyban segíti, hogy a HandyGames jó szokásához híven ezúttal is ellátta magyar lokalizációval a játékot, így azok is élvezni tudják, akik nem beszélnek idegen nyelveket. Azért is nagy segítség ez, mert így talán még több emberhez el tud jutni a történet által közvetített üzenet, miszerint igen is nekünk is nagy felelősségünk van abban, hogy merre halad a világ (nem lehet csak a nagy cégekre fogni), így ha összefogunk, talán még unokáinknak is lesz mit látnia, lesz hol élnie.
Legutóbb ezt teszteltük:
