Fejlesztő: Open House Games; Kiadó: Digerati; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
Kicsit olyan az A Tale Of Paper: Refolded mint az alapanyag, amiről szól: rengeteg teret enged a kreativitásnak, de közben nagyon sérülékeny.
Lassan két éve már, hogy megjelentek az új generációs konzolok és bizony az új masinák új precedenst is teremtettek. A visszafelé kompatibilitás révén ugyan szinte minden korábbi játék játszható az újakon is, sőt még általában profitálni is tudnak az erőteljesebb hardverből, de egy másik lehetőség megjelentetni az adott cím új generációs változatát. Célszerű ezt valamelyest felturbózva tenni, hogy vonzóbb legyen a termék, így mindenki jól jár: a játékosok egy jobb élményt kapnak, a fejlesztők meg extra bevételt.
Az A Tale Of Paper újrája ugyanezt a receptet követi. A játék eredetileg ironikus módon pont 2020 őszén jött ki, amikor a PS5 és az Xbox Series is, de a készítők akkor még nem álltak készen az új lehetőségek kiaknázására. Egy kezdő csapatról van szó ugyanis, három spanyol srác állt össze és a játék alighanem első komoly munkájuk. Az állóvizet mindenesetre rögtön sikerült is felkavarniuk, a szintén spanyol PlayStation Talents tehetségkutatóján megnyerték az év játéka címet.
Nem is csoda, hiszen a játék alapötlete igencsak vonzó, gyakorlatilag a Little Nightmares és Unravel sorozatokra megszólalásig hasonlító kaland platformerrel van dolgunk. A főszereplő egy papírból gyúrt legény, Line akinek a különleges képessége, hogy az origami erejét kihasználva alakot tud váltani. Mindez azonban nemcsak vizuális tuning, hanem spéci képességekkel is jár: békaként nagyobbat ugrik, repülőként áthidalhatatlan szakadékokon suhan át, papírgalacsinba gyúrva pedig a szűk csövekben tud gurulni.
A kritikák azonban nem voltak kíméletesek, nagyon sokan panaszkodtak az irányítás és a fizika sutaságára, valamint hogy nagyon önismétlőek a feladványok. Szó mi szó, ezek a felvetések jogosak, sőt én még megfejelném azzal, hogy frusztrálóak a láthatatlan falak és a fix kameraszögek is tudnak nagyon idegesítőek lenni egy-egy térbeli ugrálós résznél, a mentési rendszer pedig kiábrándító (csak a fejezetek elején van lehetőség). Ugyanakkor a játék mégis hangulatos és ötletes, szóval ha megbocsátjuk a kezdő csapat útkeresését, akkor kellemesen szórakozhatunk.
Az A Tale Of Paper: Refolded ugyan az alap problémákat nem tudta kiköszörülni, hiszen egy újrakiadás, de a dedikált változat talán kicsit jobban ki tudja használni a hardvert (nagyobb felbontás, folyamatosabb frame rate). Az igazi újdonság, hogy van egy Unfolded Melody című bővítmény, amely három új fejezet hoz egy új főszereplővel, akinek egyedi skilljei vannak. Az új helyszínek talán egy kicsit jobban is sikerültek, mintha fejlődtek volna a srácok az alapjáték óta, időben pedig alaposan megnyújtják a játékidőt, a 1.5-2 óra egy további nagyjából hatvan perces szessönnel bővül.
Sajnos azt kell mondjam, hogy a játék továbbra sem tökéletes (az Xbox Series változatban például igen későn töltődnek be egyes textúrák), de egy próbát mindenképp megér a stílus szerelmeseinek, már csak az érdekes alap játékmechanikák miatt is. A korábbi változat tulajdonosai ingyen megkapják az upgrade-et, és ugyan eleve nem nagyon magas az árazás, de ha máskor nem is, egy leértékelés alkalmával érdemes lehet rá beruházni és letolni egy unalmas, esős délután.
Legutóbb ezt teszteltük:
