Fejlesztő,Kiadó: Pharos Interactive; Platform: PC, Nintendo Switch
Atlantisz elsüllyedt világába csábít a Kredolis, mégis valami egészen más fog eszünkbe jutni a láttán – néhány korábbi hasonló játék.
Egészen fura belegondolni, hogy csaknem harminc esztendős távlat milyen különbséget hoz a videojáték piacon. Az örök klasszikus Myst 1993-ban jelent meg és nem csak stílust teremtett, de mint az egyik első, csakis CD-ROMon elérhető alkotás sokak számára bizony elérhetetlen volt, másrészt akkoriban grafikai mérföldkőként funkcionált. Ezzel szemben – mint írásunk is bizonyítja – manapság már egyetlen ember is képes összehozni valami hasonlót.
Igen, a Kredolis ismét egy szólóban nyomuló indie fejlesztő munkája, amely némileg megmagyarázza (és megbocsáthatóvá teszi), hogy egy igen rövidke játékról van szó (mindössze egy óra alatt kényelmesen végig lehet vinni, de ha siet az ember, fél óra alatt is megvan – erről majd picit később). Egy logikai kalandjátékról van szó, ahogy a már említett példaképnél, first person módban kalandozhatunk egy eldugott szigeten és különféle fejtörőket kell megoldanunk (a másik ihletforrás a The Witness lehetett, a külcsín is egészen hasonló, igaz itt a fejtörők jóval egyszerűbbek).
A sztori szerint hajótörést szenvedünk és éppen egy olyan trópusi szigeten térünk magunkhoz, amely valaha Atlantisz része volt. Rövid körbenézés után két dolog válik a napnál is világosabbá: a tenyérnyi földdarabon egyedül vagyunk, de korábban járt már itt egy expedició a hetvenes években, amely elég sok mindent hagyott maga után. Jártunkban-keltünkben tehát a sziget titkaira kell megoldást találnunk, melyhez kétfajta segítség is érkezik: egyrészt a már említett kutatók jegyzeteiből, másrészt a régmúltból fennmaradt naplójegyzetekből.
A tekercsek, kulcsok és energiacellák gyűjtögetése szórakoztató folyamat és mivel mindenre rá lehet jönni, vagyis nem szuper nehezek, ezért kellemes kikapcsolódást is jelent. Sajnos azonban nem minden gömbölyű, hogy ez az élmény felhőtlen is legyen. Kezdjük azzal, hogy a játék gépigénye kissé érthetetlen módon magas, egy közepes gaming PC-n egy ilyen játéknak simán el kéne futnia, ehhez képest meglehetősen sokszor tapasztaltam akadozást, frame rate esést. “Oda se neki” – legyintenek a combosabb konfigurációk tulajdonosai, ám annak már minden bizonnyal ők sem örülnek, hogy sajnos bugok is kerültek a palacsintába.
Igen, sajnos a rövidke végigjátszás több helyen és többször is megakadt, erre vonatkozólag írtam, hogy másodjára már fél óra alatt is le lehet gyűrni a kalandot, ha tudjuk mit kell csinálni. Az történt ugyanis, hogy egy bizonyos ponton (egy földalatti barlangban), egész egyszerűen eltűnt a továbbjutás kulcsát jelentő eszköz ha játékállást töltöttem be, s mivel automata mentés van, ezért bizony kezdhettem elölről a dolgot. Időközben a készítő is érzékelte a problémát és a legfrissebb patchben már javítva van a baki, nekem sajnos rányomta a bélyegét a játékélményre.
Kis kalandomat leszámítva nincs különösebb probléma a Kredolisszal, ha pedig figyelembe vesszük, hogy egyetlen (kezdő) fejlesztő munkája, akkor még dicséretet is érdemel. A játék hosszával (illetve rövidségével) viszont sokan nem fognak megbarátkozni, ahogy a már említett performance gondok és helyenként kissé suta irányítás is felborzolhat néhány szemöldököt. Részemről mégis úgy vagyok vele, hogy nekem kellemes kikapcsolódás volt és bizonyára jó tanulópénz is a készítőnek, így a következő munkánál remélhetőleg sikerül majd kamatoztatni az itt tanultakat.
Legutóbb ezt teszteltük:
