Keith Phipps: Nicolas Cage – Hollywood nyughatatlan csillaga, kiadó: Kossuth Kiadó, kiadás éve: 2022, terjedelem: 299, fordító: Nimila Zsolt
Aki kisfiúként rajongott a némafilmekért
,,Mindegy, hogy milyen feladatot kap az ember, ha jó filmben játszhat – csak főszerep legyen.”
(Nicolas Cage)
Az utóbbi években sokszor mémként visszaköszönő Nicolas Cage, azért sokunk nagy kedvence. Szerepei rendkívül változatosak, akcióhőstől a fantasy és kalandfilmeken át komoly drámai szerepekben is láthattuk már. Négyszer vált el (5. házassága még tart), számos fura szokással bír, ettől még tagadhatatlanul az egyik legjobb színésze generációjának. Keith Phipps könyve szrencsére nem a sztár magánéletére és bulvárbotrányaira fókuszál, hanem színes hullámhegyeket és völgyeket egyaránt tartalmazó karrierjére és gazdag életművére.
1964. január 7-én született Nicolas Kim Coppola néven, ha a vezetéknév ismerős, az persze nem véletlen, hiszen a színész nagybátyja, Francis Ford Coppola, míg unokatestvérei: Roman és Sofia Coppola. Nicolas Cage. Noha nagyon kedvelte és mélységesen tisztelte nagybátyját (akinél egy évet töltött), ám nem szerette volna, ha a neve miatt érvényesül a filmvilágban, ezért „Cage”-re változtatta, amit a színes bőrű szuperhőstől, Luke Cage-től kölcsönzött. Ez is bizonyítja, hogy a képregények nagy szerelmese, no meg az elkészült „Szellemlovas” filmek, ha már végül az a tervezett Superman mozi már nem jöhetett össze.
Nicolas Cage nem szeret netezni, de most válaszol a netezőknek
Nicolas Cage a 80-as években olyan pályatársakkal, mint Sean Penn, Demi Moore, John Cusack és Tom Hanks sikerült a filmszakma élvonalába kerülni. A Coppola rendezések (Rablóhal, Gengszterek klubja) és a korai vígjátékok (Lány a völgyből; Előre a múltba; Holdkórosok) mellett, a Madárka drámai szerepe már igazi áttörés volt, de a Coen tesók Arizonai ördögfiókájában nyújtott teljesítménye szintén emlékezetes maradt.
Munkatempója mindig is irigylésre méltó volt, színészi elhivatottságához sem fért kétség, sőt olykor talán túlzásokba is esett (a Madárka forgatása során például két fogát is kihúzatta – érzéstelenítés nélkül -, csakhogy jobban átérezze karaktere szenvedését és hitelesebben tudja bemutatni háborús traumáit).
A 90-es években ügyesen lavírozott a független produkciók és a kasszasikerek (Veszett a világ; Ál/Arc; Con Air – A fegyencjárat, A holtak útja) között. A Las Vegas, végállomásért teljesen megérdemelten nyerte el az Oscart (érdemes megjegyezni honi vonatkozásban, hogy Csankó Zoltán kiválóan szinkronizálta).
Személyes kedvenceim az Ál/Arc és A szikla, ezekkel akcióhősként növelte is rajongótáborát. A romantikusok által igencsak kedvelt darab, az Angyalok városa is, bár “csak” az amerikai változata a csodálatos Berlin felett az égnek, mégis szép kivitelezésű, érzékeny alkotás.
Indiana Jones kalandjain generációk nőttek fel, ezért Nicolas Cage jó érzékkel mondott igent két kiváló kalandfilmre, amelyekben egy Jones-hoz hasonló tanult történész kutatja az amerikai történelem rejtélyeit. Hogyha jó barátja, Johnny Depp A Karib-tenger kalózaival vált egy fiatalabb generáció kedvencévé, akkor Cage A nemzet aranyával.
A 2000-es években komolyabb lejtmenet vette kezdetét. Sosem bánt jól a pénzzel, költekezései, rossz befektetései, sorozatos válásai tetemes adóssággal jártak, és ezek kiegyenlítése a szerepválasztásaira is erős kihatással voltak, mert már nem a szakmai kihívás volt a prioritás.
A kötet jól ábrázolja egyben a változó Hollywoodot is, ahol a komolyabb hangvételű, drámai filmeket inkább a streaming szolgáltatók engedhetik meg csak maguknak színesítve a kínálatukat, különösen a Covid-járvány óta. Minden bizonytalanná és még inkább kasszasiker-orientáltabbá vált, ahol az apróbb botlások is nehezen engedhetőek meg. Cage számára az elmúlt évtized keményre sikeredet, a szakma már nem tudta, hogy mihez kezdjen vele. A könyv végén Keith Phipps különösen szépen, de objektíven latolgatja a sztár jövőjében rejtő lehetőségeket.
Nicolas Cage 14 év után először szerepelt talkshowban és szórakoztató vendég volt
A Nicolas Cage – Hollywood nyughatatlan csillaga kiváló portré egy szenvedélyes és maximalista művészről, aki kisfiúként rajongott a némafilmekért, majd a szuperhősökért, később a mozivásznon pedig többször is azzá vált. Jó szívvel ajánlott minden rajongónak, mert tiszteletteljes, pontos munka, élvezetes és olvasmányos stílussal.
