40 dolog A Dolog című filmről

A Dolog júniusban volt 40 éves, amikor a Predator 35, ennek nemrég egy átfogó cikket szenteltünk, de ezt a jubileumot sem söpörjük a szőnyeg alá. Mivel téli film, talán jobban is passzol a mostani időszakhoz, de ehhez a témához nincs szükség apropóra. Úgyhogy következzen 40 fontos tudnivaló John Carpenter 1982-es remekművéről.1.) A film alapjául szolgáló Who Goes There? című történetet 1938-ban írta John W. Campbell Jr. (1910-1971), amerikai sci-fi író, akinek ez a leghíresebb műve. Érdekesség, hogy a szerző a kisregényt Don A. Stuart álnéven publikálta. A 12 fejezetből álló sztori az Astounding Science Fiction nevű magazin lapszámaiban jelent meg, majd pár évvel az író halála után egy gyűjteményes kiadványban napvilágot látott a bővített, 14 fejezetes változat. 2018-ban egy életrajzíró rábukkant egy még hosszabb, Campbell ált írt változatra (ez a Frozen Hell munkacímre hallgatott), és egy Kickstarter kampányt követően végül ez is megjelent. 1992-ben megjelent magyarul a novella/kisregény az Analógia 1. SF és fantasy antológiában (Don A. Stuart: Az ízé címmel).

2.) Campbell történetében nem a norvégok, hanem maguk az amerikaiak találják meg az űrhajót és a jégbe fagyott lényt. A filmmel ellentétben a csapat tagjai pedig tudnak rádión kommunikálni a külvilággal, és direkt nem említik a felfedezésüket. A befejezés optimistább, mint amit Carpenter adaptációjában láthatunk, de nem lélegezhetnek fel teljesen az életben maradt szereplők.

3.) A Who Goes There? első filmváltozata 1951-ben került a mozikba, The Thing From Another World címmel (magyar cím: A lény – egy másik világból). A rendezésért Christian Nyby felelt, de egyes híresztelések szerint a hivatalosan producerként és nem hivatalosan társforgatókönyvíróként közreműködő hollywoodi legenda, Howard Hawks rendezett számos jelenetet.4.) A kisregénnyel (és a Carpenter-filmmel) ellentétben az 1951-es verzió nem az Antarktiszon, hanem Alaszkában játszódik. Fontos egyéb eltérés, hogy vannak női szereplők, ráadásul a Dolog itt részben humanoid, részben növényi felépítésű. Mint sok más korabeli szörnyfilm, úgy ez is reflektál a kor kommunista fenyegetésére, de benne van a tudománnyal szembeni poszt-hirosimás ellenszenv is.

5.) A 70-es évek közepén merült fel először egy remake elkészítése. Első körben az akkor feltörekvő John Carpenter neve is felmerült, rajta kívül pedig szóba jött John Landis, Sam Peckinpah, Tobe Hooper és Walter Hill is. Egy darabig jegelték a producerek a projektet, de aztán az 1979-es Alien sikere nyomán úgy érezték, a közönség ismét vevő a szörnyfilmekre.6.) Carpenter annak idején látta a Nyby/Hawks-féle mozifilmet, és a novellát is olvasta. Szeretett volna hű maradni a Campbell-sztorihoz, és hiába szerette az 1951-es filmadaptációt, a szörnnyel kapcsolatban voltak fenntartásai. Örömmel fogadta el a felkérést, mert úgy érezte, hogy ekkorra érett be rendezőként egy nagystúdiós projekthez. Való igaz: A 13. rendőrőrs ostroma, a Halloween, A Köd és a Menekülés New Yorkból után sztárrendezőnek számított.7.) A Halloween című 1978-as Carpenter-film egyik jelenetében A lény – egy másik világból című filmet nézi az egyik szereplő.

8.) Carpenter fontosnak tartotta a történet szörny-aspektusát, de legalább ugyanakkora hangsúlyt akart helyezni a suspense-re is. Szerinte A Dolog bizonyos szempontból olyan, mint egy Agatha Christie-krimi, különösen a Tíz kicsi indián.9.) A Dolog forgatókönyvét Bill Lancaster írta – a neves színészlegenda, Burt Lancaster fia. Bill igencsak fiatalon, 49 évesen hunyt el 1997-ben, és kevesebb, mint három évvel élte túl édesapját.

10.) Carpenternek 10 millió dolláros költségvetést adott a stúdió, ebből a rendező 200 ezret fordíthatott a speciális effektusokra. Mondani sem kell, hogy az összeg kevésnek bizonyult: végül 15 milliót emésztettek fel a költségek, a trükkökre pedig másfél milliót költöttek.

11.) Hiába a megemelkedett költségek, a stáb így is rengeteget spórolt azzal, hogy több nagyszabású képsort le sem forgatott. Ezek közé tartozik Bennings meglehetősen látványos halála, melyet sokkal egyszerűbben oldottak meg, illetve egy nagy üldözési jelenet (ebben a kutatók motoros szánokkal üldözték volna az igavonó kutyákat). Egy forgatás közben jött ötlet alapján a felrobbantott amerikai bázisból csinálták meg a leégett norvég támaszpontot – ezzel is jó sok pénzt takarítottak meg, hiszen nem kellett újabb díszleteket építeni. 2003-ban két lelkes amerikai rajongó megtalálta a felégetett bázist és a helikopter maradványait Brit Kolumbiában.12.) Kurt Russell szinte az utolsó pillanatban csatlakozott a stábhoz – mikor leszerződött, már zajlottak a second unit felvételek. Carpenter nem vele akart forgatni eredetileg, mert nem akarta, hogy túlságosan összenőjön a nevük, hiszen nem sokkal előtte együtt dolgoztak az Elvis és a Menekülés New Yorkból című filmeken. A rendező végül mégis úgy érezte, hogy Russell a megfelelő színész MacReady karakteréhez, ő pedig szívesen vállalta a feladatot. Valószínűleg a gázsi is szimpatikus volt neki: 400 ezer dollárt kapott a munkájáért, ami akkoriban komoly összegnek számított egy főszerepért.

13.) Ebből ugyan a filmben nem sokat érzékelünk, de Russell kapott egy backstoryt Carpentertől MacReady megformálásához. A rendező jegyzeteiből kiderült, hogy a főszereplő egy vietnámi veterán, aki PTSD-vel (vagyis poszttraumás stresszel), valamint alvás- és alkoholproblémákkal küzd.

14.) Ahogy az sok filmnél előfordul, A Dolog esetében is rengeteg színész neve merült fel különböző szerepekre. A teljesség igénye nélkül álljon itt egy lista, karakterek nélkül, ábécé sorrendben: Tom Atkins, Alec Baldwin, Tom Berenger, Powers Boothe, Jeff Bridges, Peter Coyote, Brian Dennehy, Clint Eastwood, Harrison Ford, Scott Glenn, Ed Harris, Isaac Hayes, John Heard, Ernie Hudson, Kevin Kline, Kris Kristofferson, Jay Leno (!), Nick Nolte, Donald Pleasance, Garry Shandling, Sam Shepard, Lee Van Cleef, Christopher Walken, Fred Ward, Carl Weathers.15.) A Dologban egyetlen női szereplő sem látható. Női hang viszont felbukkan: MacReady komputere női hangon szólal meg, csak aztán egy pohár viszki rövidre zárja a dolgokat. A hang tulajdonosa Adrienne Barbeau, Carpenter akkori felesége, egyben A Köd egyik főszereplője.16.) A norvég táborból menekülő kutya a Jed névre hallgatott. Valójában nem is teljesen kutya volt, hanem malamut-farkas keverék. Nagyon könnyű volt dolgozni vele, de azért néha a farkasos énje is előjött. A vele sokat forgató Richard Masur (Clark) szerint ilyenkor jobb volt nem belenézni a szemébe, és el kellett zárni a többi kutya elöl.

17.) A külső jelenetek Alaszkában és Brit Kolumbiában forogtak – utóbbi helyszínen épült fel a kutatóbázis, egy nehezen megközelíthető fennsíkon. A belső felvételekre Los Angeles-ben került sor 1981 nyarán. A díszleteket bizonyos jelenetek kedvéért fagypont közelire hűtötték, hogy látsszon a színészek lehelete – közben odakint a városban majdnem 40 fokos hőség tombolt.

18.) A kanadai külső felvételek során rengeteg gond adódott a kamerákkal. Ha sokáig álltak kint a szabad levegőn, összetörtek a lencsék a hidegtől, ha pedig zárt, melegebb helyre vitték őket, benedvesedtek, és órákon át tartott megtisztítani őket.

19.) A Childs-ot alakító Keith David egy nappal a forgatás megkezdése előtt eltörte a kezét egy autóbalesetben. Emiatt több jelenetet is úgy forgatott le a stáb, hogy David begipszelt keze ne látsszon.

20.) A szörnyeffektekért az akkor még csak 22 éves Rob Bottin felelt, aki zsenge kora ellenére addigra már túl volt olyan filmeken, mint a King Kong, a Star Wars, A Köd és Az üvöltés. A Dolog forgatásán egy éven keresztül 24/7-ben dolgozó és az éjszakákat a díszletek között töltő trükkmester kórházba került a munkálatok során, végkimerülés tüneteivel.21.) Bottin stábjának tagja volt az akkor még nem nagy névnek számító Stan Winston is, aki később trükkspecialistaként olyan filmekkel tette le a névjegyét, mint a Terminator, az Aliens, a Predator vagy a Jurassic Park. Winston szerényen azt kérte, hogy ne szerepeljen A Dolog stáblistáján – végül csak a köszönőrovatban bukkan fel a neve.

22.) A vértesztes jelenet mellett a film talán legemlékezetesebb képsora az ún. „mellkasos” jelenet, melynek során Dr. Copper defibrillátorral próbálja újraéleszteni Norris-t, akinek hirtelen szétnyílik a mellkasa, és az abban lévő óriási fogak leharapják az orvos kezeit. Ezt a stáb részben úgy oldotta meg, hogy egy kar nélküli statisztára műkarokat rakott, illetve olyan maszkot, ami nagyon hasonlított a Coppert alakító Richard Dysartra. Ezután MacReady egy lángszóróval próbál rendet tenni, de a Norris-Dolog feje lekúszik az asztalról, majd leválik, és óriási póklábakat ereszt, amivel megpróbál elandalogni („you gotta be fucking kidding”, hangzik el ekkor Fuchs klasszikus mondata). Az egész jelenetsorral eleinte csak poén szintjén foglalkoztak Bottinék, de végül megvalósították, több hónapos előkészítő munkát követően.
23.) Aki asszimilálódott, annak Dean Cundey operatőr direkt nem világította meg a szemét (hasonló trükk látható A Dologgal teljesen egykorú Szárnyas fejvadászban: ott a replikánsok szemgolyója időnként piros).

24.) Peter Kuran felelt a film elején látható főcímért, mely az 1951-es film előtt tiszteleg. Egy akváriumot használt, amire rárajzolta a film címét (The Thing), sok füstöt fújt az üvegfalak közé, majd kifeszített egy szemeteszsákot, amit hátulról meggyújtott, és ráirányított egy lámpát. A rendkívül egyszerűnek tűnő trükk nem működött elsőre: volt, hogy csak az utolsó két betű (ng) bukkant elő. 25.) A filmben számos matt festmény látható, ami egy régi (és ma már nem igazán használt) filmes trükkmódszer. A lényege, hogy egy üvegfelületre realisztikus háttérrajzot készítenek, és beillesztik egy képsorba. A Dologban így oldották meg a jégbe zuhant ufót, de egyéb jeleneteknél is használták ezt a metódust. Amikor MacReady és két társa a korábban a szörnyet rejtő jégverem előtt állnak, az a valóságban teljesen máshogy nézett ki. Russell és színésztársai fehér habszivacson álltak, amit egy füves területre fektettek le a filmesek, a helikopter és az űrhajó pedig az említett matt festménnyel „kelt életre”.26.) A filmben a ma már ósdinak tűnő számítógép azt modellezi le, hogy a Dolog 27000 óra leforgása alatt asszimilálná a teljesen emberiséget. Ez bő három évnek felelne meg.

27.) Carpenter korábban saját maga szerezte a zenét a filmjeihez, ezúttal viszont leigazolta Ennio Morriconét – annyira szerette az olasz komponista munkásságát, hogy az ő egyik szerzeménye szólt az esküvőjén (bár állítólag komolyan gondolkodott azon, hogy előbb Jerry Goldsmith-t kérje fel). Azzal az instrukcióval látta el Morriconét, hogy valahol félúton dolgozzon a saját stílusa, illetve a carpenteres minimalista synthwave között. Végül azért a rendező is készített pár zenei témát a filmhez, Alan Howarth zeneszerzővel közösen.
28.) A film plakátját a „poszterzseni”, Drew Struzan készítette; úgy, hogy egyetlenegy kockát sem látott a filmből. A ma már klasszikusnak számító artwork nem tetszett Carpenternek, és szerinte hozzájárult ahhoz, hogy A Dolog alulteljesített a mozipénztáraknál. A rendező szerint a Universal is tehetett volna többet a film promótálásért.29.) A Dolog premierje (akárcsak a Szárnyas fejvadászé) 1982. június 25-én zajlott le. Ahogy Ridley Scott filmje, úgy Carpenteré is gyenge bevételt hozott, ugyanis a két héttel korábban bemutatott E.T. uralta éppen a mozikat. Abban is egy idegen lény látható, viszont ő sokkal barátságosabb, mint A Dolog agresszív szörnyetege. A kritikusok sem voltak kegyesek, ráadásul még az 1951-es film rendezője, Christian Nyby is leszólta Carpenter remake-jét.

30.) A sikertelen fogadtatást követően a Universal felbontotta a szerződését Carpenterrel, pedig még több filmet is csináltak volna együtt. A rendező saját elmondása szerint A Dolog bukása miatt nem kapta meg a Tűzgyújtót, noha 1983-ban máris egy másik Stephen King adaptációt forgatott, a Christine-t. A Dolog egyértelmű fordulópontnak bizonyult Carpenter pályáján: utána már egyre gyengébb filmeket készített, és egy idő után visszavonult a rendezéstől. Jó ideje már inkább csak zeneszerzőként tevékeny.

31.) A Dolog Carpenter laza apokalipszis trilógiájának első része. A második A sötétség fejedelme (1987), a harmadik pedig Az őrület torkában (1994).32.) Az Arany Málna szavazói is belerúgtak még egyet a filmbe azzal, hogy Morricone zenéjét „megajándékozták” egy jelöléssel. Eléggé érthetetlen húzás volt ez részükről, ráadásul a score ma már klasszikusnak számít, akárcsak maga a film.

33.) A Dologból nem sokkal a bemutatása után készült egy tévéváltozat, ami 15 perccel rövidebb, mégis van benne több olyan jelenet/beállítás, ami a moziverzióban nem látható – a végén például egy kutya elmenekül a bázisról. Carpenter gyűlöli ezt a változatot, teljesen jogosan.

34.) A Dolog később VHS-en, majd DVD-n vált kultikussá, már a 90-es években is klasszikusként hivatkoztak rá, és ma már nem hiányzik a „minden idők…” jellegű listákról. A későbbi filmes generációkra is óriási hatást gyakorolt. A nagy rajongónak számító Quentin Tarantino átemelt belőle motívumokat a Kutyaszorítóban és az Aljas nyolcas című filmjeibe – utóbbiban még hallhatóak is olyan zenei betétek Morriconétól, amik A Dolog végső változatából kimaradtak. Szintén nagy rajongók az Antarktiszon található Amundsen-Scott bázis üzemeltetői, akik minden évben levetítik a támaszponton Carpenter filmjét, A Ragyogással egyetemben.35.) Carpenter a mozis bukást követően évekig nem is volt hajlandó beszélni A Dologról, ma már viszont ez a kedvence a saját filmjei közül. Russell is elégedetten nyilatkozott a mű utólagos sikeréről, hozzátéve, hogy a történet elsősorban nem a szörnyről, hanem a paranoiáról és az egymással szembeni bizalmatlanságról szól.

36.) A Dolog szörnye sokak szerint amolyan AIDS-parafrázisnak is tekinthető: a HIV vírus nem sokkal a film előtt bukkant fel, és ugyanúgy láthatatlanul terjed, mint ahogy a filmbéli szörny asszimilálja áldozatait.

37.) Carpenter filmjét nem mutatták be a magyarországi mozik. A nyolcvanas évekbeli feketepiacos VHS korszakban „A Valami” címen is futott, de a videotékákból hivatalosan már A Dolog címmel lehetett kikölcsönözni. Pár éve a Bem Mozi műsorára tűzte a filmet, és a 40. évforduló alkalmából nemrég a MOM Parkban is meg lehetett nézni nagyvásznon.

38.) A film forgatókönyvéből a novelizációk nagymestere, Alan Dean Foster írt regényt (ennek létezik magyar fordítása, de megbízható forrásunk szerint nem sikerült jól), 2010-ben pedig Peter Watts sci-fi író megjelentette The Things című könyvét, melyben a szörny szemszögéből meséli el a történetet.39.) A film utólagos sikerének egyik titka az, hogy rengeteg kérdést vet fel, és ezek közül az egyik a befejezés. Annak idején a producerek nem is szerették, és úgy gondolták, hogy a zárójelenet hozzájárult A Dolog sikertelenségéhez. Le is forgattattak egy sehol nem elérhető alternatív befejezést, amiben MacReady ül egy laborban, sikeres vérteszt után, vagyis nincs benne a szörny. Carpenter ragaszkodott az eredeti elképzeléséhez, mely természetesen számos interpretációra ad okot a mai napig. Ha alaposan odafigyelünk, nem látjuk Childs leheletét, MacReadyét viszont igen – mindez az sugallhatja, hogy előbbit asszimilálta a szörny. Carpenter később azt nyilatkozta, hogy egyikükben sincs benne a Dolog, bár később arra is tett utalást, hogy Childs megfertőződött (pedig a helyén van a fülbevalója – ez a prequel szempontjából lényeges információ). Az idei negyven éves jubileum kapcsán ismét megkérdezték a rendezőt, aki azt mondta, hogy tudja a választ, de soha nem fogja elmondani.

40.) A Dolog prequelje 2011-ben készült el, ugyanezzel a címmel. A holland Matthijs van Heijningen Jr. filmje azt mutatja be, hogy a lény hogyan tarolja le a norvég kutatóbázist. Nem sikerült rosszul, de persze nem is különösebben emlékezetes alkotás, ráadásul több ponton sem illeszkedik igazán jól Carpenter klasszikusához. Azóta évről évre felmerül, hogy lesz egy újabb remake (vagy reboot?), melyről maga az 1982-as film rendezője is csak sejtelmesen nyilatkozik. Az is szóba jött, hogy ő maga rendezne egy folytatást (állítólag az ezredfordulón merült ez fel először), de az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján talán mindenki jobban járna, ha az idős mester megmaradna a filmzeneszerzésnél.