Fejlesztő: Thunderful Development; Kiadó: Thunderful Publishing; Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series X|S, Switch
A Wavetale című ügyességi játék a bolygónkért aggódók számára tanulságos lehet, ám emberi történetének eseményei rövid idő után önismétlésbe fulladnak.
Bő egy évvel ezelőtt, 2021. november 10-én mutatta be Mark Hamill a Wavetale-t a Thunderful World nevű félórás online összeállítás kíséretében, ahol olyan alkotások is felbukkantak, mint például a Source of Madness, a The Gunk vagy a nemrég megjelent Togges. A terveknek megfelelően a 3D-s ügyességi játékot már másnap nyüstölhettük a jobb sorsra szánt, hivatalosan 2023. január 18-án búcsúzó Stadián. A felhő alapú platform mindössze három és fél esztendőn keresztül állt a publikum rendelkezésére, így a főleg kiadóként ismert Thunderful Publishing a fejlesztőcsapatának vezérletével bővítette tesztalanyunk beszerezhetőségi felületeinek számát.
A Wavetale-en a SteamWorld, valamint a Lost in Random című platformerek készítői közül toboroztak munkatársakat, akik révén nem hétköznapi kalandba csöppenhetünk. Egy nyílt tengeren lévő szigetcsoport fiatal halászlányának bőrébe bújhatunk: Sigrid szigorú, de gondoskodó nagymamája árnyékában éli mindennapjait, azonban egyszer csak találkozik egy rejtélyes árnyékkal, kinek segítségével képes lesz a vízfelszínen közlekedni, úgyhogy összebarátkoznak, majd közös erővel nekiállnak felfedezni eme hátborzongató világ jól őrzött titkait.
A játék felépítettsége kísértetiesen emlékeztet a Submergedre és annak idei folyatására, csakhogy csónak helyett ezúttal lábunkkal szörfölhetünk és általa hatalmas(nak látszó) területeket, főként városrészeknek tűnő helyeket járhatunk be. Képességünk lényegében már a startkor elérhető és végig rendelkezésünkre áll, habár olykor egy-két frissen ható vadiúj készség révén képes frissességet hozni. Főbb küldetéseink lényegében abból állnak, hogy a differens zónákhoz tartozó világítótoronyokhoz kapcsolódó kallantyúkat át kell állítanunk, ami végül eltünteti a bázisokat átölelő ködfoltokat. Ezeket a bizarr (sötét) jelenségeket egy idegen faj terjesztette el, ugyanis ekként próbálják meg planétát magukévá formálni.
Kizárólagos fegyverünk érdekes módon egy szimpla merítőháló, melyet fekete massza szerű lények és tripodokra hajazó ellenségeink likvidálásakor vethetünk be – jellemzően minimum három suhintással diadalmaskodhatunk felettük. Eme teremtmények különösebb fejfájást nem okoznak, éppen ezért az automatikusan újratöltődő életerőnk miatt sem érdemes kiváltképpen aggódnunk. Már csak azért sem, mert ha netán mégis túlvilágra kerülünk, visszatérünk pontosan oda, ahol meghaltunk és folytatódhat minden tovább. Mindemellett mellék missziókkal is elbíbelődhetünk: a foglyul ejtett, majd felszabadított polgártársak bízhatnak meg minket keresgélésre fókuszált megbízatásokkal. Valamennyi nemezis kiiktatása és feladatunk elvégzése után hol kevesebb, hol több pénz üti markunkat: ezeket a legfőbb pecás cimboránknál költhetjük el változatos skinekre.
Igazán hangulatos a Wavetale, az utópisztikus hangulata és a főszereplők szinkronja remekül sikerült, viszont rá épített történet – ha csak az alapjátékot vesszük figyelembe – a körülbelül 5 óra hosszúságú végigjátszás során gyakorta reprodukálódik.
Legutóbb ezt teszteltük:
